Másnapra szeles időt mondtak, ami itt ugye „rossznak” számít, de különben eszméletlen meleg volt ugyanúgy, csak közben fújt a szél. Arra gondoltunk, nézzünk meg egy másik tengerpartot is. A választás Port La Nouvelle-re esett. Legurultunk kocsival, az egész városban ingyen van a parkolás. Óriási kikötőrésze, hatalmas darukkal, hajókkal, és egy mini világítótoronnyal, amihez egy hosszú emelt betonúton lehetett kisétálni. Folyamatos szél fújt, és felhős is volt az ég, jópofák voltak a fények.
Miután visszasétáltunk a partig, cipőt levéve a homokos strandon sétálni kezdtünk befelé. Voltak azért családok, fürdőzők...a part hosszan elnyúló, széles és homokos volt. Kiszúrtuk, hogy van néhány bár a parti sétány és a part között, amik megközelíthetők a víz felől sétálva, jópofa kiülőkkel, árnyékkal, hangulatos zenével. Szkeptikusan bár, de reménnyel telve megpróbáltuk az egyiket, és milyen jól tettük! Szuper helyen lazíthattunk, ittunk kávét, koktélt, tök jó volt minden. Igaz, angolul itt sem beszélt senki, de megoldottuk.
Amúgy a kikötőbe nem tudtunk megállni, mert valami piacféle kirakodóvásár volt, és le volt zárva végig a placc. De kicsit beljebb találtunk helyet gond nélkül. A bár után egy hatalmas adag fagyival a kezünkben sétáltunk vissza a kocsiig, majd indultunk el hazafelé.
Már odafelé kiszúrtam egy nagyon szép autóspihenőt a szembeoldalon, meg is dumáltuk Verussal, hogy visszafelé feltétlenül megállunk ott. Nem tudom, talán ciprusi fenyő a neve ezeknek a hegyes vékony fáknak, de baromi jól néznek ki. Fotózáshoz elindultm a pihenő egy pontja felé, ahol volt egy fakorlát...már majdnem nekidőltem, mikor kiszúrtam a rajta terpeszkedő féltenyérnyi kabócát :-o...az ütő megállt bennem undorítóak ezek a rovarok, a környék állandóan tőlük volt hangos.
Hazaérve már tudtuk mi lesz az esti progi: Trébes, az előző nap felfedezett hely. Odamentünk ismét, és megint nem csalódtunk. Kiváló tapas, kiváló koktélok voltak megint a szuper folyóparti korzón.
Másnap Verussal megdumáltuk, hogy az uccso teljes napunkon itt menjünk le még egyszer Carcassone-ba, de ne a városba, hanem egyenest a vár melletti parkolóba, és nézzük meg újra a várat, hiszen legutóbb a régi haverommal együtt voltunk, eléggé rohanós volt, nem tudtunk igazán elveszni a kis utcácskákban.
Jó döntés volt. Rengetegen voltak megint, újra megcsodáltuk az ötvenvalahány tornyos vár-monstrumot, és még egy karkötővel is megleptük magunkat.
Amikor itt végeztünk, elkocsikáztunk egy középkori hangulatú kisvároshoz, Lagrasse-hoz, ahol mindössze 563-an laknak, és még ők sem hajthatnak be a városba, el sem férnének az autók. Megmaradt az óvárosi rész olyannak, amilyen volt régen. Bent egy szép nagy templom, ahonnan kis sétával egy középkori hídon át lehet menni az apátságba, ami monumentális és kvázi nagyobb mint maga a város. Belépős volt, de legalább kulturált wc-t tudtunk használni. Megnéztük a kiállítást, legfőképp kövek meg festmények, illetve leletek voltak. Érdekes volt.
Még az óvárosban találtunk egy helyes kis vendéglátóegységet, ahova tartozott pár asztal is. Szokásosan itt sem engedtek leülni csak valami pad-félére, mivel csak egy kávét kértünk. Lassan megszoktuk, hogy errefelé ez megy. A kávé nem volt rossz amúgy.
Este összepakoltunk nagyjából, hogy másnap reggel pikkpakk el tudjunk indulni észak felé. Persze azért a szokásos lazítás- csillagnézés a pezsgőfürdőben megvolt.
2 megjegyzés:
Amúgy mi is így jártunk most Primostenben, ha nem eszel, nem ülhetsz le. :) De ott is találtunk szerencsére egy bárt, ami sokkal pazarabb helyen volt, mint ahova először be akartunk ülni. És ki is szolgáltak bennünket itallal. :)
Akkor lehet hogy ez valami trend lett? De a leleményes magyar mindig talál megoldást :)
Megjegyzés küldése