Két napunk maradt mielőtt indulnunk kellett visszafelé. A konstans 34 fokok valahogy kimerítik az embert, na meg persze a sok alpok-túra is megtette a hatását, szóval az utolsó két napot lazán akartuk eltölteni, semmi különös. Feltétlenül be akartunk még ülni valahova egy rendes étterembe ebédelni-vacsorázni, amíg ezt megtehetjük Magyarországon. Úgyhogy a reggeli kávé mellett a teraszon elkezdtünk éttermeket keresni, hogy hova menjünk.
Felmerült a
szombathelyi étterem, ahol a régi barátomékkal ültünk be, de annyira nem volt jó, hogy
oda vissza akarjunk menni. A kaja nem volt rossz, de különösebben kiemelkedő
sem, a pincérek viszont kicsit már zavaróan közvetlenkedőek, bizalmaskodóak
voltak, ami nem volt szimpatikus egyáltalán. Valami hangulatos, békebeli vidéki
étteremre gondoltunk volna, ahol finomak és bőségesek az ételek....annak
idején, mikor még otthon éltünk, elég sok ilyen helyet ismertünk.
Végül kigugliztunk egy olyan vendéglőt, ami pont ilyennek tűnt, ráadásul
Jákon, ahova egyébként is el akartunk menni megnézni a híres Jáki Templomot.
Igen régi és igen jelentős templomról van szó...tényleg nagyon szép kívül
belül, de azért nekem többszöri nekifutásra sem sikerült teljes mértékben
megemésztenem, hogy kétmilliárd forintért újították
fel...kétmilliárd....kétezerszer egymillió....nah mindegy. Tényleg nagyon impozáns
lett, körbejártuk kívül is, és belül is megcsodáltuk.
A templomtúra után pedig megkerestük a szóban forgó kisvendéglőt. Hamar
megtaláltuk, tábla kint,nyitás 12:30, ekkor lehetett olyan délután három vagy fél
négy. Autót leparkoljuk, megindulunk befelé. A teraszon ült egy középkorú
hölgy, dohányzott és újságot olvasott. Jöttünkre felállt, és ránk nézve
megkérdezte:
-
Mit
szeretnének?
-
Kezicsókolom,
arra gondoltunk megebédelnénk.
-
Ja, hát az
ételre várni kell, hideg a sütő. Csak úgy a semmire nem kapcsolom be.
Itt már sejtettük, hogy ebből nem lesz kaja, de gondoltuk, mentsük, ami
menthető, és így szólt Verus:
-
Akkor csak
meginnánk egy kávét....
-
Ja, kávé az
nincs, rossz a gép.
Úgyhogy szépen
elköszöntünk a hölgytől, és hitetlenkedve ültünk vissza a kocsiba. Komolyan,
mintha egy kabaréban lettünk volna. Sebaj, a gugli a barátunk, meg a baglyos
izé...a tripadvisor....az. Találtunk ott még két éttermet, ami a leírás alapján
jó lett volna. Az egyik zárva volt, a másiknál kb. 20 asztal kint a
kerthelyiségben, mindegyik üres, az egyiknél ült két pincér, és cigiztek.
Nyilván nem megyünk be egy szál vendégnek, annyi vendéglátós tapasztalatom
azért van. Szégyen vagy nem, végül a burgerking-ben ettünk. Klímás, friss és
finom a kaja, ráadásul arcpirítóan olcsó is. Ez van.
elhúztak a gecibe visszavonultak, televágtuk a
verdát a cuccainkkal. Tudtuk, hogy másnap jó hosszú utat kell megtenni, hiszen
Feldkirchen-ig több mint 500 km várt ránk.
Másnap szépen
teletankoltuk a kocsit a jó kis olcsó magyar benzinnel, és irány Németország.
Úgy terveztük, hogy ebédelni egy osztrák vagy német mekiben fogunk, valahol
középúton. Persze amit találtunk, az olyan minősíthetetlen volt....iszonyat
tömeg, mocsok...mindegy, azért legalább ettünk valami meleget.
Feldkirchen-be a
szállodához pont háromra értünk oda, ami ideális lett volna, hiszen a szoba
háromtól foglalható. Igenám, de sajnos még nem volt kész, így várnunk kellett
több mint egy órát. Sajnos pont Taylor Swift koncert volt a városban, ezért volt
a csúszás. Végre megkaptuk a szobát, földszinten, full nem működő klímával
persze...mindegy, gyorsan letusoltunk, és indultunk Hannáékhoz, hogy végre
megint meggyömöszölhessük a kisunokánkat.
1 megjegyzés:
Ó bakker, de sajnos ilyen ez a vendéglősdi. Ha nincs vendég, nem működnek, de hogy még kávé se? Pff. Azért azt sajnálom, hogy ilyen bosszúságokkal telt el a 2 utolsó nap. A jáki templomot még felújítás előtt láttam. Ezek a pályázatos pénzek meg...tudom, dolgoztam ilyenekkel, a fele a zsebekben tűnik el...sajnos. :( A magyar mentalitás nem változik...lopjunk ahol tudunk. Ez van. :(
Megjegyzés küldése