A hetünk

 .. izgin indult. 

Hétfőn hajnalban, mikor felkeltem, éreztem, hogy nem megy a fűtés. Úgy van beállítva, hogy az ébredésünk körül már melegek legyenek a radiátorok. 

Olajat 10 nappal korábban rendeltünk, és a múlt héten azt mondták, hogy sajnos nagy az igény, úgyhogy hétfőn, a rendeléstől számítva 10 nappal később szállítják ki, a szomszédos városból.

Visszább vettük a fűtést, és úgy számoltuk, hogy elég lesz. Nem lett. 

Ebben az egészben az a legbosszantóbb, hogy így levegőt szív a rendszer és nem lehet csak úgy újra indítani, ha lesz is olajunk. 

Alan utána ment, hogy hogyan kell a kazánt pontosan légteleníteni (kb 10 éve volt utoljára ilyen és akkor a dopiékra kellett várnunk: 3 rohadt napig), majd az olajszállító is megerősítette, hogy bizony úgy kell.

Van egy csavar, azt teljesen ki kell csavarni, miután elindította a rendszert, akkor beindul a pumpa, és a légdugó is elindul. De mivel nem kap a kazán üzemanyagot, 10-15 mp után letiltja a rendszert. Addig a csavar helyén fröcsög a kerozin/levegő keverék.. Csavart vissza, újra indítani, majd csavart ki és várni, hogy megint letiltson. Így a légbuborék kb 6-7 centit mozdul előre.. a 15-20 méteres csőben, hiszen a tartály és a kazán között az egész kertnyi a távolság, plusz szintkülönbség, mert a cső a földben van, a kazán meg ugye a ház mellett. 

Na a lényeg, hogy csóri Alan, az esti sötétben, fejlámpával, a hidegben légtelenített 2 (!!) órán át és mikor már majdnem kész lett, a szétfagyott olajos ujjaiból kicsúszott a csavar (ugyan hordott gumikesztyűt, de az egy idő után szétmállott az olajtól) és a kazán alá beesett azon a lyukon, ahol feljön a talajból a cső.. kivenni nem tudta, nem fért hozzá, az elemlámpával látta, de nem érte el semmivel. 

Itt jött be, hogy akkor nem lesz fűtésünk, másnapig tutira, mert akkor talán a helyi barkácsboltban tud venni pótcsavart. (Mert ez spéci, próbált odatenni másikat, de nem volt jó semmi, ami neki van itthon) 

Kari is épp itthon volt (másnap vittük vezetni), úgyhogy felajánlotta, hogy neki kisebb kezei vannak, hátha.. közösen kifeküdtünk a kazán mellé és végül Jancsit kellett befognunk, akinek ultra vékony kezei vannak, meg egy érfogó csipeszt, de sikerült.. és konkrétan az az újraindítás volt az utolsó, mert tényleg sikerült eddigre lelégteleníteni a rendszert. 

Két nappal később viszont sajnos Alan lebetegedett, megfázott odakint. Talán ma reggel már nem volt olyan vacakul.

Benit végül Nizza/Monaco-ba viszik el a tesói a 18. szülinapjára. Erről, mmint hogy hova mennek, nem akar tudni Beni, azt szeretné, hogy a reptérig ez meglepi legyen neki. 

És konkrétan így realizáltuk, hogy akkor 4 napig csak a mienk lesz a ház 🥳🥳

A gyereknek most volt a midterm, kicsit ő is megfázott, az egyik haverjáéknál a “pajtában” lógtak órákon át, az meg nem a legmelegebb helyiség. 

De kikúráltuk őt is, ma Tomival megy színházba Limerickben. Ilyen jó fejek a nagyok, hogy full segítik a kis sz@ost a felvételiben. 

Mi meg vendégeket várunk délutánra, meglátjuk, hogy sikerül. 😅