2024. február 24., szombat

Február 21, szerda:

Marci szerdán lett 21 éves. (Nem tudom, hogy hova rohan az idő, de ez tényleg tökre nem ér.. )
Aznap is ugyanúgy ment reggel az egyetemre, a legelső vonattal a 6.20-sal (ezzel 8-ra van Dublinban) és a szokásos esti, utolsóval jött haza, ami 7-kor indul Dublinból és ha nem késik (mindig késik 10-15-20 percet) 8.15-re van itthon. 
Ugyan ma ünnepeljük meg családilag, de Alan legyártott neki olyan kókuszgolyókat, 21-et, aminek a közepébe marcipángolyók voltak plusz rakott bolognait csinált neki, amit imád. 
Este nem sokkal nyolc előtt, ír a gyerek, hogy lerobbant a mozdony, állnak a semmi közepén, Monasterevin és Portarlington között. Majd ír, ha megtud valamit. 
Kilenckor írt, hogy majd jön egy vonat Dublinból, Galway felé megy, de elviszi őket Portarlingtonig. Oda meg majd küldenek egy új vonatot Dublinból és azzal jönnek haza. (Az eredeti vonatuknak Cork a végállomása) 
Én tíz előtt elmentem aludni, Alan meg várt Marcira. (És közben folyamatosan üziztek egymásnak) 
Éjfél előtt felébredtem, kinéztem az ablakon, láttam, hogy nincs itthon a kocsi.. gondoltam, akkor most ment ki pont az állomásra Alan. Elmentem inni/pisilni, kicsit olvastam, eltelt jó fél óra, sehol senki.. ráírok Alanra, hogy mi van.. nem sokkal később ír, hogy most ért Portarlingtonba, szedi össze Marcit. (70 km tőlünk)
Fél kettőre értek haza. Értelemszerűen a másnapot Marci inkább kihagyta és nem ment egyetemre.
Másnap mesélték el a full sztorit: az a galwayi vonat megállt mellettük a puszta közepén, és a mozgássérült rámpákon átterelték őket, a 200-300 embert, és Portarlingtonban kitették őket az állomáson. De ugye az állomás (ami amúgy csak tényleg egy vasúti csomópont, nincs semmi) bezár estére, a helyi Paddynak lejárt a munkaideje, úgyhogy konkrétan az utcára terelték őket. A szakadó esőben. Álltak a parkolóban/buszmegállóban. Na, ekkor indult el Alan a gyerekért.
A mentesítő vonat meg sehol sem volt még ekkor sem.
Viccelődünk is, hogy milyen rendes az Irish Rail, hogy ilyen emlékezetes 21. szülinapot csinált Marcinak. 
(Bár semmi jelentősége nincs a 21. életévnek, annyira amerika majmolás van, hogy ez egy nagy ünnep, minden szülő plusz a fiatalok is nagy feneket kerítenek neki.. itt is 18 éves kortól lehet legálisan inni, dohányozni, onnantól szavazhat, házasodhat.. szerintem akkor már, az, hogy 20 éves lesz, -ami egy ugye kerek szám, egy új szakasz az ember életében: a húszas éveinek a kezdete- nagyobb esemény. De itt annyira nem, hogy a szülinapi kártyák is úgy vannak, hogy 18 éves korig minden év, aztán a 21 és utána a kerek szülinapok.) 

Ez az aktuális vasúthálózat az országban: 

És érdekességként az 1906-os.. elképesztően sok vasúti járat volt, milyen jó lenne, ha ezek most is elérhetőek lennének, a tömegközlekedés egy szinte nem létező fogalom vidéken. 


Ma buli, telt ház lesz, majd mesélek, hogy mi volt. :) 




2 megjegyzés:

Lazac írta...

Ó bakker, hát valóban emlékezetes lesz Marcinak, de Nektek is! Utólag is nagyon boldog szülinapot kívánok és csatlakozom a "Nem ér!!!" szlogenhez is. :)

Verus írta...

Köszi szépen Marci nevében a jó kívánságodat! :*