Olaj ára

 Az eddigi ír lakásainkban csak olajfűtéssel lehet(ett) fűteni. Az öregebb/illetve a saját használatra épített házakban van kályha is, rendszerint a konyhában, ebben fával, szénnel lehet fűteni és akár a házat vagy pl a lenti részt ki lehet ezzel fűteni. A városi házakban van vezetékes gáz, de a mi környékünkön csak keveseknek van gáztartály a kertjében, még az olajtartálynál is macerásabb.

Kerozin vagy HTO mindig olcsóbb kicsit, mint a dízel üzemanyag. 

2020 szeptemberében vettünk 1000 litert, ami decemberig kitart. Akkor 44 cent volt litere, tavaly, 2021 szeptemberében már 76-77 cent volt litere.. (egyrészt a tartály katasztrófánk óta nem rendelünk nagy mennyiséget, másrészt az árak elszabadulása miatt igencsak megszaporodott az olaj lopás. Mivel lezárni röhejesen nem lehet a tartály, illetve egy szar műanyag az egész, a tolvajoknak semmiből nem tart ellopni. ) 

Idén januárban már a 90 centet kongatta a literenkénti ára a HTO-nak, de a tegnap, az ukrán-orosz háború miatt úgy elszálltak az árak, hogy csak pislogunk.. jövő hétre volt betervezve még kb 300 liter olaj vásárlás. Tegnap reggeli ára €315 volt, esti €320, hajnali €330 (ekkor úgy döntöttünk, hogy bassza+ , inkább most megvesszük.. és milyen jól tettük, délre ugyanez a mennyiség már €350 lett..)

Ezzel megpróbáljuk befejezni az idei fűtési szezont, de ha ez így marad, valami alternatív megoldást kell kitalálnunk a jövő évi szezonra, a 116 cent/liter brutálisan sok. 

A benzin amúgy €1.81 nálunk. Nem is nagyon járunk kirándulgatni. 

It’s over

 Egyrészt Larsie férfiasságának.. szerdán megműtik csórikámat.

Ezeréve halogatjuk, a covix előtt akartuk volna, de a helyi állatorvosnőt annyira nem szereti, hogy 2 ember is alig bírja lefogni az amúgy ultracuki kutyánkat. (És mivel mi sem kedveljük, -de ez volt helyben-, ezt is érzi a kutya.. ) szóval ezzel a csajjal biztosan nem akartunk volna nagy beavatkozást. 

De a hétvégén megijedtünk, mert véres nyomokat hagyott a kutya a kövön, ahol feküdt.. persze hétvégén, mikor máskor.. de szemmel láthatóan jól volt Lars, a pisijét csekkoltuk, az tiszta volt. A gugli szerint esetleg jóindulatú prosztata megnagyobbodása lehet.. Szerencsére azóta sem volt semmi vér, de Tomi körbekérdezte a barátait, hogy melyik állatorvost/kórházat javasolják.. a szomszéd városit, úgyhogy hétfőn bejelentkeztünk, kedden fogadták a kutyát. Mondták, ha lehet vigyünk reggeli friss pisit.. képzelhetitek.. hajnali 5.30-ra beállítottam az órát, hogy legyen időm követgetni a kutyát. Gumicsizmát (merthogy szügyig érő sár van a múltkori viharok miatt a kertben) és hónaljig érő kesztyűt kikészítettem, de persze, hogy még aznap is ömlött az eső, így még Alan nagy esőkabátját is magamra vettem.. a pisigyűjtésre egy nagy quality street-es csokidobozt kimostam. Úgyhogy neki indultunk Lars-szal. Kb 15 percig kergetőztünk, mert amint emelte a lábát, tettem a dobozt a lába alá/közé.. azt meg nem szerette.. de bíztattam, hogy így jobban jár, mint a katéterrel.. lényeg, hogy sikerült, a pisije tiszta volt.

Úgyhogy rektálisan is megvizsgálták, és Alan meg Marci vitte el, de azt mondták, hogy ég és föld a hozzáállás a két hely között. Persze a kutya ezt sem szerette, de nem volt olyan elmebeteg, mint az itteni nőnél.

Szóval mivel tetszett a hely és kiderült, hogy ugyan semmi baja nincs a prosztatájának, csak egy felületi sérülés volt a ludas, arra meg kapott fájdalomcsillapítót, de akkor legyen túl a kasztráláson szegényke, megelőzve az öregkori fiú bajait.

Szóval a fiúk elviszik szerda reggel és délután mehetünk is érte. 10 nap után kontroll. 

És aminek még vége, az a covid megszorítások. 

Jövő hétfőtől nem lesz kötelező a maszk sehol, (kivéve az eü intézmények) és nem kell karanténba mennie a kontaktoknak, és a pcr ingyenessége is megszűnik az 55 év alatti, egészségeseknek. A sulikban sem lesznek pod-ok, újra lehet öltözőt használniuk a gyerekeknek. 

Mit mondjak, alig várom, hogy végre maszkmentesen legyünk pl a munkahelyen vagy egy kávézóban.. fura lesz, az biztos.

Marci 19

 Hivatalosan holnap lesz 19 a kis Marcika, a hétvégén jól meg is ünnepeltük.

Itthon volt mindenki, tulajdonképpen most volt együtt a család a covidos hosszúra nyúlt karácsonyozás után.

Ettünk, ittunk, játszottunk.

Tomitól whiskeyt kapott, meg hozott kubai szivart is hozzá, Jancsitól meg egy nagyon finom barbadosi rumot, ha már a tavalyi felnőtté válását csak online tudtuk megünnepelni. Fura látni, hogy a nemrég még babaMarcika whiskeyt szopogat meg szivarozgat. 

Narancssárga riasztás

 A Dudley vihar átvonult szerdán, bődületes esőt és szelet hozott, és ez volt az enyhébb. 

Most már a nyugati partoknál tombol a Eunice, az ország fele narancssárga riasztásban van, a déli és a nyugati partoknál meg kiadták a vörös riasztást. Ami konkrétan ne menj sehová, maradj otthon, zárkózz be és imádkozz. Durva szelet, esőt, havat, hóvihart, mindentis jósolnak..

A mi collegeunk egy bentlakásos hely, ahova vasárnap este jönnek a tanulók, majd pénteken délután mennek haza, az ország minden szegletébe. Tegnap délután meghozták a felelős döntést a vezetők, hogy nem csinálnak semmit, marad mindenki a seggén, majd ma délben hazamehetnek a diákok, igen, akár a vörös riasztásos megyékbe.

Mindezt azért mert mi csak narancssárga riasztásban vagyunk. Emiatt az összes iskola nyitva lesz, kaptuk is a lecsesző figyelmeztető smst a sulitól, hogy nehogy-ne-menjenek a gyerekek..úgy, hogy a mai nap az utolsó nap a mid-term előtt, most egy hét szünetük lesz. És a covid egyetlen pozitív oldala, hogy mindenki képes lett online jelenlétre, oktatásra, pl váratlan helyzetekben. 

Nálunk Jancsi marad, a vonatok ugyan járnak még keletre, de simán lehet, hogy nem tudna már hazajönni, Beni is marad, Marci bemegy, mert van egy vizsgája, az utolsó az elő-érettségiből. De azzal, ha kész, jön is haza.

Tegnap bevásároltunk a hétvégre, szülinapozunk, Kari is és Tomiék is csak holnap jönnek, vettünk tüzelőt is ha elmenne az áram, legalább a kandallóval tudjuk a nappalit fűteni. 

Okos bojler és a Dudley meg a Eunice

 Szeptemberben kötöttem szerződést az áramszolgáltatóval, hogy újabb 2 év aláírásért cserébe kapunk egy okos fűtőszálat a bojlerbe. Meg is volt az időpontunk, pont mielőtt Bp-re mentünk, de lemondták, hogy nincs nekik raktáron.. azóta párszor felhívtam őket, de hol a brexit, hol a covid, hol karácsonyra hivatkozva elhajtottak.

Erre minap kaptam egy hívást, hogy akkor ma jönne a szaki. Hisszük, ha látjuk, de persze.

Azóta 2 smst is kaptam, hogy ne felejtkezzek meg róla, illetve tegnap még felhívtak az ESB-től, hogy akkor jön a pasas. (Amúgy nem tudom, hogy ez ír szokás-e vagy sem, de az x szolgáltató cég felhív a telefonszámomon, majd gyors bemutatkozás után felszólítanak, hogy igazoljam magamat, adjam meg a nevemet, címemet -esetleg a telefonszámot is- eleinte próbálkoztam, hogy izé.. te hívtál, te akarsz valamit tőlem..de csak az értetlenkedés van, úgyhogy beadtam a derekamat és mondom, amit hallani akar, hogy haladjunk)

És tényleg, kijött, bekötötte. 

Ami miatt belementünk ebbe az okos cuccba, az semmi más, minthogy igazán tudjuk kontrollálni a meleg víz fogyasztásunkat.

Hogy lesz nálunk meleg víz?

Van egy bojler a bojlerszekrényben, alias hot press 😅 ez a felső szinten van, egy ajtó mögött. A bojlerben egy bazi nagy fűtőszál van, ennek van egy kapcsolója. Ha felnyomod előbb-utóbb lesz melegvized, ha nem nyomod fel, akkor nincs. Télen, ha megy a fűtés, akkor valamennyire a bojler vize is felmelegszik. De a jóisten se tudja, hogy mennyire meleg, elég-e egy tusolásra vagy sem.. próbacseresznye alapon meg lehet reszkírozni, max elmegy a melegvíz a tusolás végére. 

Mi úgy szoktuk, hogy ha fürdenénk, előtte 30-40 perccel korábban felnyomjuk a bojlert és addig fel van nyomva, míg mindenki le nem fürdött. (Persze van egy ún electric shower nevű tusolónk is, Jancsi szobájához tartozik, de azt télen nem a leggazdaságosabb használni, mert ingadozik mindenre is a meleg víz, pl ha vki lehúzza a wct a házban vagy a mosógép megy és tölti magát vízzel kb egy percre csak jéghideget nyomat.. szóval erősen anyázós) Maga a felnyomás az meg úgy működik, hogy vagy felüvöltök, hogy xy lécci nyomd fel a bojlert vagy felmegyek magamnak és felnyomom.

És mivel olyan brutálisan elszállt a villany ára, hogy minden spórolásunk ellenére is több a villanyszámlánk, mint, amikor 8an laktunk itthon, meg akarjuk fogni a felesleges fogyasztást.

Ezen a cuccon most látjuk, hogy mennyi meleg víz van a bojlerben, be lehet állítani, hogy melegítse fel 75%-osra, ha azt elérte, lekapcsol, plusz mindezt akár a kocsiban ülve, hazafelé jőve, “felnyomjuk” a bojlert. Be lehet programozni is, és nyomon lehet követni a “history”-ban, hogy mennyit ment, mennyi volt a tényleges fogyasztásunk.

Most pl már látjuk, hogy mikor 35%-on volt, majd ment a fűtés kb egy órát és felment 48%-ra. Vagy pl 51%-on volt, Alan letusolt, úgy lett 47%-os.

Na, elleszünk ezzel most egy darabig, az tuti. 

Közben meg viszonylagos viharmentes napok után most rögtön kettő jön, a Dudley meg az Eunice. A Dudli holnap éri el az országot, az E betűs meg pénteken, az előrejelzések szerint a pénteki lesz a durvább, ami szinte letarolja az egész országot. Remélem, hogy nem lesz komoly fennakadás illetve áramszünet, szülinapoznánk a hétvégén, mindenki jön haza. 

Gyerekek meg a Dos gardenias

Hétfőn hazajött Kari egy pár napra. Eredetileg szombatig maradt volna, de szerdán felhívták az új munkahelyéről, hogy akkor a laptopot, a monitorokat, a docking stationt hova küldhetik.. úgyhogy hazament csütörtök este, pénteken összeszerelte a munkaállomását és holnap kezdődik a móka. Az élet viccelődik vele is, mert ugye nem akart komoly munkát idén, merthogy a phd jelentkezéseit adta be, és reménykedett, hogy kap is lehetőséget. Azon emelkedjünk felül, hogy olyan nevetséges fizetéseket kapnak 4 éven át, hogy már évek óta arra a 4 évre spórolgat a gyerek. Egész mostanáig elutasították több helyről, elvállalta ezt a munkát, amire úgy jelentkezett, hogy úgy is ideiglenes lesz, de főállást kínáltak neki, nagyon komoly kezdő fizetéssel. Erre kedden jelentkeztek Edinbourgh-ból, hogy továbbjutott, jön az online interjú a kutatás vezetővel.. csórikám ezen őrlődött, hogy most mit csináljon.. sokat beszélgettünk erről, míg itt volt, mondta, hogy jelenleg amiben biztos, hogy ezt a munkát meg akarja próbálni, nagyon sok lehetőség van benne.. de nem akar 40 évesen phd-zni.. meg hogy majd családot akar, meg gyerekeket.. és ez a skót projekt nem élete projektje lenne, úgyhogy végül lemondja ezt az interjút, de nem adja még fel a phd lehetőségét, próbálkozik tovább és közben meglátja, hogy ez a munka milyen, mennyire tetszik neki.

Viszont ha már itthon volt, levágatta velem a haját, és megtervezte a fiúk szülinapi ajándékát:

Marci most lesz 19, rá két héttel később pedig Jancsi lesz 21. Úgyhogy vett maguknak jegyet Szófiába, a március 12.-ei hétvégére, elmennek hármasban felfedezni a bolgár fővárost. Vmi bookingos kedvezménybe is belefutott, úgyhogy egy 5csillagos szállodában foglalt be maguknak egy junior lakosztályt, 80€/éjszakáért, reggelivel együtt. A fiúk nagyon örültek neki, Kari még sosem volt Bulgáriában, a fiúk meg még nem jártak Szófiában.

Tőlünk Marci jegyet kapott a magyar Nagydíjra és persze Beni is ezt kapja a (júniusi) szülinapjára, ez mindkettőnek nagy öröm volt, így a nyaralási tervünk Bp-re körvonalazódik. 

Jancsinak meg pénzt fogunk adni, mert ő Bulgária előtt még elmegy 4 napra a barátaival Frankfurtba, jól fog neki jönni ott (is) egy kis extra pénz.

Úgyhogy a jövő hétvégén Marci-szülinapozás lesz, és az azt követőn meg Jancsi-Tomi szülinap. 

Tominak még nem tudjuk, hogy mit adunk, ötletek vannak még csak.

Benit pénteken elvittük cserkészgyűlésre, de nem érezte jól magát, mert semmit nem tudott csinálni a lába miatt, úgyhogy most pár hétig nem visszük valószínüleg. Nehezen éli meg ezt a lábtörést. A táborba végül mehetne, a tanárnő elintézte neki, de addig agyalt ezen, hogy azt mondta, hogy inkább mégsem megy. Mondjuk megértem, mi sem akartuk, hogy menjen, mert milyen lenne már szegénynek.. de így jobb, hogy őmaga jutott erre a döntésre.

De sajnálja magát nagyon.

Tegnap összeszedtük a fiúkat és elmentünk lángosozni, egy magyar pár időnként lehozza a lángosozóját a szomszéd városba, oda mentünk. A Balcsin ettünk utoljára lángost, nagyon finom volt, nagyon jól esett, plusz, ahol felállítják a lángossütőt, az egy barátunk kertje, hozzájuk is benéztünk, aznap volt a ffi születésnapja, kaptunk házi bort is, meg vettem házi baracklekvárt Marci tortájához. (Sachert kért).

Dos gardenias körül forog most a zenei életünk, Alan rákapott újra a dalra, több feldolgozást is megszeretett, plusz ő is tanulgatja.. lassan megtanul még spanyolul is. 

Fracture clinic

 Elképesztően gyorsan végeztünk.. 3.20-ra volt időpontunk, vártunk kb 15 percet, és már hívták is Benit.

Megvizsgálta a doktornő a Benit, majd még egyszer jól átnézte a rtg-t és kiderült, hogy egy repedés is van a 3as ujjcsontnál. 4 hét full csizma, az 5. héten itthon hordhat cipőt, és 5 hét múlva kontroll.

Közben lesz neki egy TY tábor.. nagyon menni akar, majd megbeszélem a tanárával, hogy mi legyen.

München

Pénteken kora hajnalban ment a gépünk, és mi mindig rászámolunk időben, hogy tuti odaérjünk, mert kitudjamilesz. Na, az első meglepetés, hogy az előre kifizetett parkolóban, alig találtunk helyet.. hajnali 4-kor. Majd a következő paff: akkora sorok álltak a biztonsági ellenőrzéshez, hogy már azt vizionáltuk, lekéssük a gépet. (Nem pánikolás volt, ez konkrétan megtörtént az ősszel, hogy több ezer ember lekéste a gépét, mert a reptérnek nem volt elég beengedő embere szolgálatban..)

De nem, aránylag hamar, fél óra alatt átjutottunk.. terveink között volt, hogy majd iszunk egy kávét, de inkább már a kapuhoz mentünk.

Ezer éve nem utaztunk ryanair-rel, a gépünket konkrétan liliputiaknak szánták. Szerencsére 2 órás volt csak az út, kibírható.

Memmingenbe repültünk, ez 70-80 kmre van Münchentől. Közvetlen reptéri busz visz be a müncheni főpályaudvarhoz, erre vettünk még itthon jegyet. Ahogy kiszálltunk a gépből, onnantól az ffp2 maszkban kellett lennünk. 

A távolsági buszra is oltási kellett (oda elég a 3G, azaz oltatlan is utazhat, de negatív tesztje legyen) de szinte mindenhová a 2G+ volt a követelmény, mi a boosterrel már 2G+-osnak számítottunk. A szállodába is csak így, a BMW múzeumba, az éttermekbe, a kocsmákba.. és szigorúan ellenőrzik, nem úgy mint itt, amikor még kellett volna kérniük (yeah, it’s grand, I believe ye guys), hanem szkenneltek állandóan, meg kérték a fényképes igazolványt mellé. (mekiben is volt külön szkennelő emberük).

Ahogy vártunk az útlevél ellenőrzésnél, pittyen a telefon: Hannus. Az volt megbeszélve, hogy pénteken munka után találkozunk a belvárosban, meg a szombatot együtt töltjük, este meg elmegyünk egy bajor étterembe.

Rossz hír: aznap reggelre close contact lett, közvetlen kollégája plusz egy baba a csoportjából covidos. (Azóta kiderült, hogy még két másik baba is, meg egy másik kolléga, akivel csütörtökön együtt ebédelt). Nem lesz semmi a találkozásunkból. 7 nap karantén neki, közben teszteljen, ha vannak tünetei, de kiszabadulni csak hivatalos negatív teszttel lehet. Szombat reggelre sajnos már nem volt jól, fájt a torka, iszonyat fáradt lett, ami azóta is tart, de az antigén tesztjei negatívak.

Az élet jó szar viccet űz belőlünk, nem és nem tudunk személyesen találkozni.

Sikerült a kondenzcsíkot lefotózni

A szállodát úgy foglaltuk be, hogy legyen központban, meg a szobánkban legyen egy ülőalkalmatosság, egy kanapé vagy fotel legalább. Hát volt. Nem volt kényelmes, de volt.

Ultra jófejek voltak a recepción, ui a buszunk délre ért be a belvárosba, a megállótól 500m-re volt a szálloda, bementünk, hátha készen lesz korábban a szobánk (3-tól volt a check in) de már adták is kulcsot. Életmentő volt. Lefürödtünk, ittunk egy kávét és nyakukba vettük a belvárost. Az idő nagyon hektikus volt, hol szakadt a hó, hol meg vakítóan sütött a nap. 

Sétáltunk 9 km-t, estére meg egy olasz étterembe foglaltunk asztalt, ami a szállodától kb 5 percre volt. A többszáz fotóból csak párat teszek ide..

Szt. Mihály templom

A müncheni Katedrális

Városháza

Másnapra, mivel felborultak a tervek, azt találtuk ki, hogy végre kipróbáljuk a share-now-t és leautózunk az Alpokig. Úgyhogy kb 800 m-re volt tőlünk egy 5 ajtós mini, majdnem tele tankkal, azt lefoglaltuk. Az egész autózásban van egy fajta furcsa kettősség, hogy kúl meg minden, de közben meg bizarr is, hogy kb semmi közünk a kocsihoz, minden az app-on keresztül működik, azzal nyitottuk-zártuk a kocsit, és pl mikor Alan a telefonnal a zsebében kiszállt, hogy fotózzon, a motor deaktiválódott, biztonsági okokból. Mindegy, érdekes élmény volt és nekünk antiszociálisoknak való ez a kocsi bérlés, senkivel nem kell cseverészni, meg jópofizni.

Elmentünk a BMW múzeumba, aztán onnan le Andechs-be, Hanna ajánlására. Itt egy bencés apátság van, ahol 1400-as évek óta főznek sört. Bejártuk az apátságot, majd átestünk a már-már szokásos covid papír ellenőrzésen, és beültünk a sörfőzde éttermébe. Én ittam egy helyi világost, Alan egy alkoholmentest, ettünk mellé perecet, a csülökhöz nekem még korán volt. :) 

Innen tovább mentünk Garmish-Partenkirche-be, ahol majdnem mindenki itt száll meg, ha idejön a Zugspitzére mászni, vagy síelni. Fantasztikusan szép bajor városka, az Alpok veszi körbe, és olyan szerencsések voltunk, hogy ragyogó napsütésben tudtunk itt egy hatalmasat sétálni..plusz be illetve kiültünk egy söröző/étkezde teraszára és berendeltünk egy nagy sör mellé egy hatalmas tányér eredeti császármorzsát. (Én mindig a nagymamám féle grízes császármorzsát ettem/csináltam, de Hanna már többször csinált nekünk bajor “kaiserschmarnit.”)

Innen visszamentünk Münchenbe, letettük a kocsit, mászkáltunk még egy laza 5 km-t az esti városban, láttunk utcai misét (pap az utcán, mikrofonnal, körülötte a nép, nénikék a sáros járdán térdepelnek.. fura látvány volt).

Másnap reggeli után letettük a hátizsákjainkat a csomagmegőrzőbe, és újra besétáltunk a belvárosba, ott megkávéztunk, majd vissza a buszhoz, ki a reptérre és haza, Dublinba.