Mindennapok

 Jövő héten kezdődik a suli, úgyhogy megejtettük az egyenruha-vásárlást. Elképesztő, hogy felment mindennek az ára, csak azokat a dolgokat vettük meg, amit kinőttek a fiúk, de így is €240-et költöttünk. Aztán most jönnek még a könyvek, füzetek, vizsgapapírok.. és mindeközben az iskola is próbál ezer bőrt lehúzni rólunk. Mantrázzuk, hogy már csak Marci és Beni van hátra, kibírjuk..

Nálunk full-time lesz suli, szó sincs arról, hogy lefeleznék az iskolában lévő gyerekeket, (mint pl Ausztriában, hogy egyik nap bent van, másik nap online van jelen), annyi változás lesz, hogy a Junior tanulók 8.50-kor kezdenek (Beni) és 15.45-kor végeznek, míg a Senior tanulók 9.05-16-ig. Ez a negyed órás eltolódás az  érkezés-távozást könnyíti meg. Amúgy közel 600 gyerek jár ide, emiatt a termekben minimum 1 métert biztosítanak (még jó) illetve max 24 gyerek lesz egy teremben. Ami pozitív, hogy nem a gyerekek fognak teremről teremre vándorolni, hanem a tanárok jönnek hozzájuk, kivéve persze a tesit meg a science-t.

Maszk kell ott, ahol nem tudják tartani a 2 métert. Emiatt minimum napi 3 maszk/gyerek kell, hogy legyen náluk.

Beni hétfőn kezd, Marci kedden.

Jancsinak egészen  szeptember végéig nem lesz semmi az egyetemen, akkor is javarész online lesz minden, csak a laborgyakorlat lesz személyesen megtartva.

Közben beindult a vihar szezon, nemrég volt az Ellen nevű fújt itt veszettül, de nálunk nagy gondokat nem okozott, a kukát borította csak fel, másutt volt durva, nem volt áram közel 20000 háztartásban, Kari barátjáéknak az egész melléképület tetejét levitte az éjjel, fél éjszaka az állatokat mentették (tyúk, nyúl).

Ma meg már a Francis nevű csapott le: na, ez visz most itt is mindent.. engem is majdnem, mikor végeztem a melóban és a kocsihoz mentem ki. Brutális mennyiségű esőt is hoz, lélekölő a látványa is.

A tegnapi napunk pedig az agy-felb**ás jegyében telt.

Megrendeltünk 1000 liter fűtőolajat, pár hete. Tegnap Alan kiszúrta, hogy az olajtartály csálén áll és durván végig van repedve az oldala. 

Telefon a tulajéknak, ami azért necces, mert a telefont mindig az ezeréves bácsika veszi fel, aki senkit sem ért. Elmondtuk, hogy mi van, de nem mondott semmit, csak letette.

Ok basszus, akkor felhívjuk addig is az olajosokat, hogy szipókázzák ki a tartályt és ha a tulajék hoznak egy új tartályt, akkor hozzák vissza. (A tartálykocsin van egy mérő, ami oda-visszamér, így azt is méri, hogy mennyit nyom ki magából és mennyit szív fel. Mikor ideköltöztünk így hoztunk át az addigi lakásból közel 300 liter olajat) 

Na, úgy lepattintottak, hogy ők ilyet nem csinálnak.. bakker 6 éve tőlük vesszük az olajat, és erre már nem hajlandóak. 

Hívtuk az önkormányzatot, hogy ilyen, szerintünk vészhelyzetben kit hívjunk, ki tud abban segíteni, hogy a több, mint 1000 liter olajat biztonságba helyezi. Hát kérem senki. Oldd meg. 

A tulajékról semmi hír nem volt, így már vizionáltuk, hogy mi leszünk az új Ewing család, akinek a kertjében olajföld lett.. (annyit mondott az önkormányzatis nőci, hogy ha kirobbanna a tartály oldala és elárasztaná a kertet az olaj, az nem a mi felelősségünk, hanem a tulajé.. micsoda megnyugvás.) 

Na, délután 5 körül megjelent a tulaj egyik fia, a Dopey 1, aki olyan egy mamlasz, hogy komolyan fáj a vele való kommunikáció. 

Nézte, nézte, próbálkozott, hogy biztosan ráugrottunk a tetejére, erre Alan rohadt agresszíven rádörrent, hogy már miért csinálnánk mi ilyet.. akkor még megpróbálkozott azzal, hogy szerinte csak a levegő beszorult a tartályba és attól horpadt be, erre Alan lekapta a tetőt, hogy bakker ki-be jár a levegő.

Úgyhogy arra jutott, hogy jóóól van ez így, nem hinné, hogy szétdurranna, használjuk el az olajat, aztán majd kicseréli, ha üres lesz. Leragasztotta a repedést, majd elment.

És akkor feladtuk. Ennyi. Komolyan, mi a francot lehet tenni.

Később azonban újra jött a Dopey1 a tesójával, Dopey 2-vel, akinek van egy kicsi agya.. na, ő azért nem volt ennyire optimista, mikor meglátta a tartályt.. hoztak egy másikat, leb@ták a kertbe, és adtak Alannel egy kannát, hogy akkor legyen má’ olyan kedves és eregesse át 20 literjével minimum a felét az olajnak abba a tartályba. Aztán hátha enyhül a teher, meg így hamarabb elfogy majd az olaj és akkor kicserélik. Jah, és ne felejtünk el beszerezni egy pumpát, amivel majd kiszippantjuk a földön lévő tartályból az olajat és az újba átfejtjük. 

Értem én, ezek mindig a legolcsóbb, csótány megoldást csinálják (pl tönkrement egy csap, ki kellett cserélni.. olyat hoztak, amit tuti, hogy a méh telepen kukáztak ki: nincs az a vízkőoldó, amivel fényes, tisztára tudnám takarítani, DE működik és ezeknek csak ez a lényeg.) Az olaj a miénk, nekünk lesz fontos, hogy az új tartályba bele legyen fejtve, nem nekik. 

Lehetne panasszal élni, de eddig akárhányszor fordultunk a hivatalokhoz miattuk, elhajtottak.. merthát ugye van csap, meg lesz majd olajtartály.. csak ..csak.. pff.