45.5 km

 Szombat reggel gyönyörű, ragyogó napsütésre ébredtünk.. kávézgattunk, mikor mondom Alannek, hogy ne menjünk-e el bringázni a dungarvan-waterfordi greenwayre? 46 km-es bringás/sétaút, pár éve adták át. Egy régi vasútvonalat alakítottak át autómentes bicikliúttá. No, persze nem úgy gondoltam, hogy teljesen végig, mert 80 km-t tuti nem megyek, (igaz, van lehetőség, hogy visszafelé busszal jön az ember, de nekem úgy jött le, hogy ez a lehetőség azoknak van, akik bérelnek €25-ért bringát) szóval végignéztem a videókat már többször, és tudtam, hogy elsőnek a Dungarvan-Kilmacthomas szakaszon szeretnék majd menni. Itt ugyanis egy ideig a tengerpart menten megy az út, van 3 viadukt is és a kedvencem, egy hosszú alagút. Mivel ez vasútvonal volt, 5-6 km-es szakaszokra van végig felosztva, mindnél parkoló van. De mi a dungarvani , első szakasznál tettük le a kocsit, onnan tekertünk el a 23 km-re lévő Kilmacthomasig. Addig csak fotózni álltunk meg, illetve inni. 

Kilmacthomas tulajdonképpen ebből a bringás útból él, mindenhol bringás szállás, bringás beülő, étterem.. mi leültünk a patakpartján, piknikeztünk, majd visszaindultunk. 

Hárman voltunk, Marci eljött velünk, Beni a válla miatt nem is jöhetett volna, de aznapra amúgy is a barátaival való lógás volt tervben, ezért is merült fel bennem, hogy menjünk el. Na meg amiatt is, mert a héten Kari elviszi a női bringát és Alan régóta győzköd, hogy vegyünk helyette nekem egy másikat. De én még sosem mentem 15 km-nél többet, és mióta Alant elütötték, nem mernék fő úton tekerni. Mondtam, hogy csak ilyen greenway-en tudom elképzelni azt, hogy én hosszan, gondtalanul tekerjek.  Le akartam magamat tesztelni, mielőtt bármiféle új bringát vennénk.

A visszafele úton sajnos Marcinak elszállt a külső gumija, így 5 km-rel az út vége előtt, ottmaradt az egyik parkolóban, mi meg visszarongyoltunk a kocsiig. Emiatt sajnos nem tudtam már fotózni, pedig úgy terveztem. 

Viszont: letekertem 45.5 km-t, a lábaim bírták, a sejhajom megérezte, de ezt tudtam. Nem mondom, hogy minden hétvégén bringázni fogok, de tulajdonképpen nem vagyok saját magam akadálya, ez a lényeg. 

(A fotókat össze-visszateszi ide ez a francos blogspot, hetek óta, és most nincs kedvem átmazsolázni, és átpakolgatni a képeket időrendbe..Tök bosszantó amúgy) 

Úgyhogy vasárnap fellelkesülve bringákat nézegettünk, de továbbra is minden out of stock, csak a többezer eurós elektromos bicajok vannak készleten. 

Így maradt a használt piac, találtunk is nem messze egy tök jó Giantet, de L-es férfi, így kitaláltuk, hogy Alan eddigi Meridája lesz az enyém, az nekem is jó, és ő meg megkapja a Giantet. A bringát szerintem a bike to work rendszerben vette a fickó, mert konkrétan vacsi új, kipróbálta és ennyi. Mi meg jól megvettük.