Ma ünnepeljük a huszonkettedik házassági évfordulónkat. Elképesztően változatos volt az együtt töltött idő, és biztos vagyok benne, hogy a jövőnk sem lesz unalmas soha. Sokkal régebben valamiért azt gondoltam, ez az általános, ti.hogy az emberek hosszú, boldog házasságban élnek. Aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy nem az. Sajnos jellemzően a házasságok szétesnek, vagy működnek, de nem boldogak benne a szereplők.
A mi házasságunk túlzás nélkül állítom, hogy tökéletes. Nem kívánhatnék jobbat senkinek sem. A kezdetektől fogva nagymértékű az egyetértés és az összhang közöttünk, Sosem tudtam azonosulni azokkal a férfitársaimmal, akik szarkasztikusan jellemzik a hosszú házaséletet. Tudom, hogy van, aki menekül, van aki elfojt, és van, aki pótcselekszik. Én az a fajta ember vagyok, aki abban hisz, hog ha valami nem jó, akkor lépni kell. Verus is ilyen ember, és az egész harcos eddigi életünkre ez az attitűd jellemző. Ha nem így lenne, valószínűleg nem tartanánk itt, ahol tartunk. Mert hol is tartunk...? Imádjuk egymást, imádjuk a gyerekeinket is, akik részben már felnőttek. A nagyok egyetemre járnak már, a kisebbek is mind jól teljesítenek az iskolában, kiegyensúlyozottak, egészségesek, és boldogok. Nem kell több ennél. Egy házasság működése itt látszik meg a legjobban, úgy gondolom. A gyerekeken.
De tény, hogy a gyerekek mind felnőnek előbb-utóbb, és az élet nem áll meg. Tele vagyunk tervekkel, elképzelésekkel a jövőt illetően, és tudom, hogy ahogy eddig is meneteltünk előre kéz a kézben, eztán is így lesz, és ugyan lehet, hogy nem, vagy nem teljes mértékben úgy fog alakulni az életünk, ahogy szeretnénk, de igazából nem is az a lényeg....Hanem az együtt megtett út, ez számít csak igazán.
Az út, amin nem kell sietni, hiszen a vége úgyis a vége. Minek rohanni...Ki kell élvezni minden pillanatot, amit nyújt az életünk, amit egymásnak tudunk nyújtani, amit a gyerekeink tudnak adni nekünk, és amit mi tudunk adni nekik. Úgy gondolom, az igazi sikeresség ebben rejlik. Az igazi boldogság itt van ebben....bennünk, a részletekben, a mindennapokban.
Ebben a szellemben haladunk, kéz a kézben..."a végtelenbe, és tovább!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése