Egy év

Ma egy éve érkeztünk meg a szigetre. Ilyen évfordulókon általában az embert elöntik a gondolatok. Rengeteg sok minden történt ebben az egy évben. Felsorolni is lehetetlen lenne. Valami kis metszetet ad a dologról a blogunk, de van, ami nem kerül ide sem, hiszen van az embernek „Real” élete is…szerencsére.
Összességében véve ami a legfontosabb, az Verbéna óriási szerepe ebben kavalkádban. Ugyanis Ő ennek az egésznek a motorja. Az én munkáim a háttérbe szorultak, leginkább a kialakult válság miatt, Verbéna viszont megingathatatlanul halad előre, pedig nem könnyű a helyzete a sok Nálánál kategóriákkal szerényebb értelmi képességű, céltalanul tengődő, sodródó kollégával. De állja a sarat, és ezért minden tiszteletem az Övé.
Ebben az évben több egészségügyi problémánk volt, mint az ezt megelőző néhány évben. Olyanok is, amik tényleg nagyon durvák voltak. Mikor lebénult a fél arcom, vagy mikor pár milliméter híján leszakadt Beni ujjperce. Anyagilag is igen megterhelő volt ez az év. Tanulópénznek nem voltunk hiányában. Asszem autóvásárlásról egyelőre hallani nem szeretnénk egy darabig. Kialakítottuk az itteni életünket. Eligazodunk a városban, az emberek és a szokások között. Megtanultuk meglátni a szépet, a jót, a hasznosat, az értékelhetőt. Szereztünk új ismerősöket, és veszítettünk el régieket. Lélegzetelállító helyeket láttunk, olyanokat, amilyenek sokaknak sosem adatik meg az életben. Letisztáztunk magunkban sok mindent. Továbbra is tudjuk, honnan jöttünk, és merre tartunk. A nagyok beiskolázásával pontosan azt kaptuk, amit reméltünk, és nagy öröm megtapasztalni, hogy a gyerekeink egyrészt helytállnak, másrészt élvezik a sulit.
Biztos vagyok abban, hogy nem bántuk meg a döntést. Egyikünk sem. A világ forog, benne forgunk mi is. Így természetes, hogy alakulnak a dolgok. Folyamatosan. Ahogy fejlődünk, úgy változunk. Én hiszem, hogy a fejlődés a halálig tart, és sosincs késő tanulni valami újat, valami mást. A kiköltözéssel nagyon sok ember szemében tűntünk felelőtlennek, de ezek az emberek nem ismertek minket igazán. Aki jól ismer minket, az pontosan tudja, hogy mindenen túlmenően összetartó család vagyunk, és nagyon tudjuk tolni a szekeret. Együtt, egy irányba. Ez nagyon fontos dolog, a család nélkül nem ment volna. És itt mi nyolcunkat értem. Akárhogyan is fog alakulni az életünk, abban biztos vagyok, hogy az elmúlt év tapasztalatai, élményei, kalandja és tanulságai kitörölhetetlenül benn marad mindegyikünkben.