Île de Ré

 Mikor mi nyaralni indulunk mindig vannak muszáj-megnézni helyek, meg jó-lenne-megnézni.

Na, az Île de Ré (a Király szigete) a muszáj kategóriás volt. A hídjába Alan beleszeretett már a képeken, ő itt mindenképp át akar menni.

Ez Franciaország 2. leghosszabb hídja, 3 km hosszú és közel 50 m magasan van a tenger vízszintjétől. A sziget a sójáról és a boráról -nahát :)- híres. Innen hoztunk az itthoniaknak egy-egy üveg helyi rozét.

A sziget olyan lapos, hogy a legmagasabb pontja is csak 90m magasan van. 120 km bringaút van kiépítve, mi is úgy gondoltuk, hogy bringát bérlünk majd, de nagyon erősen fújt aznap a szél és ez engem úgy már nem vonzott. Jobb is volt így, mert mindenki is biciklizett, a bringautak fullon voltak.

Így végül körbeautóztuk a szigetet, elmentünk a legvégén lévő világítótoronyig, de mikor elindultunk, a tömeg elriasztott (kezdett enyhülni a szél és egy délutáni strandolást terveztünk a sziget egyik homokos partján), nem akartunk órákon át sorba állni, hogy feljussunk. (A Saint Nicolas toronyhoz közel egy óráig álltunk sorba, de a kilátás ott nagyon szép volt, plusz nem volt más tervünk aznapra)

Volt egy mini-market a toronyhoz vezető sétálóutcán.. az árak..egy negyedkilós só (só!) €7,5 volt. Kb mint Tihanyban a levendulások.

A sziget végig strandolható, és ebben a nagy szélben nagyon sok windkite-os volt, mi vittük a saját féldeszkánkat, egész estig kint voltunk a szigeten, nagyon jó, és fárasztó napunk volt.

La Rochelle, első napok

 Ahogy írtam is talán, a fő szállásunk La Rochelle-Aytré-ban volt. 

Apartman, jól felszerelve és egy 25nm-es terasszal. Ez volt a fő szempont, hogy ez legyen A Hely, a terasz keleti fekvésű volt és egy bringaútra nézett, aminek a végén a tengerpart volt. 

Persze Le Mans-tól La Rochelleig esett, a szállás elfoglalása után kimentünk a helyi partra, hogy szemrevételezzük a plázst.. hát, nem tetszett. (A neten már kinéztünk egy tutira homokos partot, de az 10 percre volt kocsival, a város másik végén.)

Másnap megint szakadó esőre ébredtünk, és jó reménytelennek tűnt, hogy mi itt valaha is napozós/strandolós napot kifogjuk.

Délutánra elállt az eső, úgyhogy nyakunkba vettük a várost..

Megnéztük a homokos strandot, Les Minimes-t, ez tetszett.

Aztán bementünk a belvárosba, és a régi kikötőben lévő 3 torony közül megnéztük az egyiket, a Saint Nicolas tornyot. A belépő mindhárom toronyra €9, van rá egy hete az embernek, hogy bejárja őket. A fiúknak viszont ingyen van, hiszen Franciaországban minden, az állam által fenntartott múzeumba, műemlékbe a 26 év alatti, Eu-s polgárok ingyen bemehetnek. 

Innen a belvárosban szédelegtünk egy kicsit, Alan vett egy csomó szivart (negyed annyiba kerül ott, mint itt), ja, meg megnéztük a városi templomot is.

Másnap lett a Beach-day, végre nem esőre keltünk ezen az egy napon, és ekkor volt az, hogy reggel kimentünk, délutánig mást sem csináltunk, csak fürödtünk és  döglöttünk. 

Este elmentünk egy szomszéd kisvárosba- Châttelaillon-Plage-ra sétálgatni, ahol megtaláltuk a kedvenc tengerpartunkat, belefutottunk egy utcai salsa-estbe, amit egy kubai rum bár csinált, hátperszehogy beültünk rumra/rumos koktélokra és szivarozni. 

A bárból még a naplementét is meg tudtuk csodálni.

Le Mans

 A nyaralás átszervezésekor Le Mans-nak maradnia kellett, ui a fiúknak ez be lett ígérve és pont.

A 24 órás autóverseny pályája plusz a múzeum. 

De ha már megszállunk ott, akkor este nézzük meg a Nuit des Chimères-t, a minden évben megtartott nyári fényjátékot.

Normandiai szállásunk és Le Mans között kb 250 km volt, és úgy terveztük, hogy mindenféle kötöttségek nélkül, de megnézzünk vmi kastélyocskát, ha már a Loire völgyén át megyünk.

De az a felhőszakadás, amit mi ott kifogtunk, az mindent is felülírt. Autósok húzódtak le inkább, mert nem mertek továbbmenni az úton, úgy ömlött. És a radarképek szerint nem akart az eső elvonulni, begyógyult arra a részre szépen.

Úgyhogy extra meglepetés volt, hogy mire elértük a versenypályát/múzeumot, elállt illetve ott még nem kezdett el esni az eső. 

A kombi jegyek megvásárlása után, rögtön a pályára mentünk. Épp motorosok gyakoroltak, a fiúk legnagyobb örömére. Mi nem vagyunk ilyen brümmögés-függők, úgyhogy mondtuk nekik, hogy menjenek, amerre csak akarnak, mi kicsit sétáltunk a tribünöknél, majd bevártuk őket, míg ők végigjárták az egész pályát.

A múzeumban az idén 100 éves verseny történetét mutatták be, nagyon sok versenyautóval, igazán élvezetes volt. 

Innen a szállásunkra mentünk, egy BB hotel, full automata, teljesen okés, pontosan azt kaptuk, amit vártunk. Letusoltunk, és bementünk a városba, hogy az estét bent töltsük. Persze itt már esett/szakadt, úgyhogy adtunk egy esélyt a fényjátéknak, ami napnyugta után 10-kor kezdődött. A katedrális mellett találtunk egy bárt, itt koktéloztunk, és 9.45-kor elállt az eső.. a fény-show fantasztikus élmény volt, nem csak a katedrálist használták hozzá, hanem a régi várfalakat is, így körbe lehetett sétálni a belvárost és ámulni, hogy milyen szuperül megcsinálták.