Île de Ré

 Mikor mi nyaralni indulunk mindig vannak muszáj-megnézni helyek, meg jó-lenne-megnézni.

Na, az Île de Ré (a Király szigete) a muszáj kategóriás volt. A hídjába Alan beleszeretett már a képeken, ő itt mindenképp át akar menni.

Ez Franciaország 2. leghosszabb hídja, 3 km hosszú és közel 50 m magasan van a tenger vízszintjétől. A sziget a sójáról és a boráról -nahát :)- híres. Innen hoztunk az itthoniaknak egy-egy üveg helyi rozét.

A sziget olyan lapos, hogy a legmagasabb pontja is csak 90m magasan van. 120 km bringaút van kiépítve, mi is úgy gondoltuk, hogy bringát bérlünk majd, de nagyon erősen fújt aznap a szél és ez engem úgy már nem vonzott. Jobb is volt így, mert mindenki is biciklizett, a bringautak fullon voltak.

Így végül körbeautóztuk a szigetet, elmentünk a legvégén lévő világítótoronyig, de mikor elindultunk, a tömeg elriasztott (kezdett enyhülni a szél és egy délutáni strandolást terveztünk a sziget egyik homokos partján), nem akartunk órákon át sorba állni, hogy feljussunk. (A Saint Nicolas toronyhoz közel egy óráig álltunk sorba, de a kilátás ott nagyon szép volt, plusz nem volt más tervünk aznapra)

Volt egy mini-market a toronyhoz vezető sétálóutcán.. az árak..egy negyedkilós só (só!) €7,5 volt. Kb mint Tihanyban a levendulások.

A sziget végig strandolható, és ebben a nagy szélben nagyon sok windkite-os volt, mi vittük a saját féldeszkánkat, egész estig kint voltunk a szigeten, nagyon jó, és fárasztó napunk volt.