Costa Del Sol - utinapló második rész

Harmadik napon megcéloztuk a Sierra Nevada hegységet, amit én még itthonról kinéztem magamnak. Hatalmas hegycsúcsok, sípályák, hegyi tavak, és persze hó :) Kihagyhatatlan. Elterveztük, hogy visszafelé onnan Granada városát is megnézzük. Ez a város egyrészt a katedrálisáról is híres, másrészt mert innen származik a klasszikus spanyol cigányzene, a flamenco. Régen ebben a városban barlangból kivájt lakásokban éltek azok a cigányok, akiktől elindult ez a műfaj. Mindenképpen el kellett jönnünk ide.

A hegyre fel az út valami elképesztő tájakon vezetett, a kisautónk megszenvedett vele, de azért elvitt tisztességgel mindenhova. Egész 2510 méter magasig mentünk, ahol felhőbe burkolózó havas hegek között megbújt egy cuki kis faház, ahol - mily meglepő- ittunk egy kávét, és egy sört :) Közben hógolyót gyúrtunk, és napszemüvegben, egy szál pulcsiban élveztük a hihetetlen látványt. Nehéz szavakkal visszaadni, milyen szép volt.

Innen egyenesen Granada városába mentünk, találtunk egy jó kis parkolót, ott letettük a kocsit, és irány a katedrális. Nem szeretünk és nem is szoktunk pénzt adni azért, hogy egy templomba bemenjünk, de ezúttal kivételt tettünk. Fejenként 5€ volt a beugró, de a látvány valami elképesztő volt. 22 méteres belmagasság, a követhetetlenségig kidolgozott részletek mindenhol, márvány és arany....és két (!) hatalmas orgona fogadott odabent. Grandiózus márványoszlopok és több méter magas, faragott ajtók között szédelegtük végig a templomot, hatalmas élmény volt.

Nem szoktam különösebben rajongani a templomokért, de ez a citromfákkal körbeültetett, öreg, és tekintélyt parancsoló monstrum kivételes élmény volt.  Miután kiálmélkodtuk magunkat, beültünk egy cukrászdába egy finom süteményre és egy jó kávéra, mielőtt hazafelé vettük az irányt.

Következő napon is meghatározott volt az uticélunk: Ronda városa, ami állítólag olyan szép, hogy vétek lenne kihagyni. Első ízben kelták telepedtek le itt, időszámításunk előtti hatodik században, akik Arunda-nak nevezték a helyet. Később a Föníciaiak Acinipo néven alapítottak egy városkát, néhány km-el odébb, amit a helyiek "Ronda la Viea"-nak neveztek el. A mostani város Római eredetű, egy hadvezér (Scipio Africanus) épített itt erődöt az embereivel a második Pun háború idején. Később elfoglalták germánok, vizigótok és berberek is....a lényeg, hogy kifejezetten fontos hely volt a történelem során. Később ez a hely lett az otthona az első gerilla harcosoknak, (még banditos múzeum is van), és fontos szerepet játszott a spanyol polgárháborúban is.  - Történelemóra vége :)

Ronda felé kb 50 km-es út vitt a hoteltől,  hegyeken át...már maga az út is egy élmény volt, de a városka, az tényleg olyan, mint valami ékszeres dobozka. A kocsi navija bevitt minket a város legrejtettebb zugaiba is, hát....mit mondjak, nem vagyok egy rutintalan sofőr, de azért itt voltak igen necces utcácskák....mind dőlésszögben, mind szélességben ijesztően kicentiztük sokszor a falakat. Aztán találtunk egy parkolót, és gyalogosan mentünk tovább. Nagyon híres az itteni bikaviadal aréna, aminek a belső felének a megtekintésétől fejenként 8€-ért ezúttal eltekintettünk. Viszont ingyen kívülről ügyesen megcsodáltuk. Elképesztő mennyiségű turista volt, dacára az off-season-nek....tényleg szinte sorban kellett állni egy-egy kilátási pontnál. Átmentünk a híres-neves hídon (120m magasan fekszik), majd megkerülve leereszkedtünk alulra, és onnan csodáltuk meg a nagy magasságban átívelő hidat, alatta a vízeséssel...komolyan mondom, szinte már giccsesen szép volt. Ez a híd az 1700-as években épült, és igaz, egyszer leszakadt, és akkor ötvenvalahány ember meghalt, de aztán kijavították a hibát, és azóta is stabil, még autók is átmennek rajta gond nélkül. Nagyon sok szuvenírbolt van, kábé mint mondjuk Szentendre sétálóutcái, és arcátlanul túl van árazva minden. Viszont úton-útfélen csodálatos gitármuzsika hallatszik, tele van a hely utcazenészekkel. Persze hogy leültünk meginni egy kávét, miközben a háttérben szólt a gitár....fantasztikus élmény volt!

Ronda városát tényleg látni kell, ha valaki a közelben jár. Nem lehet kihagyni. Az ember fotózgat, aztán elteszi a gépet, és csak hagyja, hogy a szeme beigya a látványt, és megpróbál betelni vele. Aki egyszer látta, biztosan sosem felejti el.

Costa del Sol - utinapló első rész

 Az autót a reptéri parkolóban hagytuk, kifejezetten a short term oldalon, ahol a legdrágább...mert nem akartunk kockáztatni. Odafelé egy nagygéppel mentünk, egy sorban  8 ülés volt, de a lábhely, meg úgy az egész érzet egyáltalán nem volt tágasabb, mint a szokásos hatüléses gépeknél. 

Annyi talán ami jobb ha az ember ketten utazik valakivel, akkor nem kell senki mellett ülni, ha a szélső helyekre foglal. Hajnali gép volt, ami helyi idő szerint 11 körül landolt Malagán, a 29 fokban :) Nem volt túl nehéz megtalálni az autókölcsönzőnk transfer minibuszát, a reptér mellett dekkolt. El is vitt minket a kb 5 percre lévő garázshoz, ahol pillanatok alatt t is vettük a kocsit, ugyebár automata, kártyával fizetünk, lescenneltetjük a kódot, amit még itthon kinyomtattunk, és már ki is adta a kocsikulcsot, ami jelen esetben egy kártya volt, mert egy Renault Capture Zen-t kaptunk, ami "family" kategória. Azért az idézőjel, mert bár elég nagy volt a csomagtér, és az utastér is...de azért sem egy könyöklő nem volt, és kilátni nem nagyon lehetett, dehát tudjuk, hogy mostanában ezek a popcorn kocsik a menők....fel vannak puffasztva, kívülről olyanok, mint ha valami terepjáró lenne, de belül szűkös, és egyszerű. Olyan A és B oszlopvastagság, hogy rendesen nyújtogatni kellett a nyakunkat, ha ki akartunk látni oda, ahova épp kihajtunk vagy kanyarodunk vele. Volt benne beépített navigáció (gyakorlatilag új volt a kocsi), de a képernyő nem mozgatható, így az erős napsütésben gyakorlatilag csak nagyon nehezen volt látható, de ha felvettem a polarizált napszempát, akkor viszont totál láthatatlanná vált. Szerencsére azonban ketten voltunk, szóval két ember közül azért az egyik valahogy képes olyan szögben csavarodni, hogy láthassa a képernyőt. Este sötétben hibátlan volt.

Miután átvettük a kocsit, megcéloztuk a hotelt, ami Estepona-ban volt, mintegy 70-80 km-re Malagától. Az út csodálatos volt, végig a parton, pálmafák, 29 fok, szuper volt. Elég könnyen megtaláltuk a szállodát, de persze a kocsi navija nem ismerte, nem tudom miért, mindegy a mobilnet korában ez már nem jelenthet gondot. A szobánkat a legfelső, ötödik emeletre kértük, kilátással a hegyekre, egyszerűen elképesztően szép volt.

 A kedvenc helyem a szállodai szobánkban a terasz volt és a kilátás. Balra a tenger, szembe a hegyek, előttünk a golfpálya. Apropó golf....fogalmam nem volt, hogy a spanyolok ennyire golf-őrültek. Nálunk az út szélén epret meg krumplit szoktak árulni, ott ahol voltunk, golflabdaárusok álltak az út mellett :-o.....

A hotelben half-board-ot kértünk, hogy legyen időnk napközben felfedezni a környéket, minél többmindent meg akartunk nézni, bár nagyon sok helyre konkrétan nem volt jegy, szeptemberben sem már....(Alhambra palota, El Caminito del Rey....)....Node sebaj, volt bőven látnivaló ezeken kívül is. Lepakoltunk, berendezkedtünk, megmosakodtunk, és le is ugrottunk kicsit a Marbella-i tengerpartra sétálni, nézelődni, és kávézni-fagyizni kicsit.

A szállodában elég rugalmas volt a reggeli és a vacsora időszak, reggelizni 7:30-10:30ig lehetett vacsizni pedig este 7 és 10 között. Szokásosan az alapételek mellett minden nap volt valami speciális téma....andalúz napok, vagy saláták, vagy oriental ételek....általában a vacsora mellé a helyi CruzCampo sört ittuk, ami egyébként nagyon kellemes volt.

Másnap elindultunk megnézni a helyi "Monte Carlo"-t, azaz Puerto Banus-t....ami arról nvezetes, hogy nagyon sok luxusyacht tanyázik itt, és sok híresség vásárol itt lakást, mert ugyebár itt az év 365 napjából minimum 320 napsütéses. A kikötőben valóban rengeteg szájtátva bámulós "ladik" ringatózik, a parton egymást érik a gucci és a Dolce Gabbana üzletek. (egy kislánykabát 1500€....csak mondom). Ragyogó napsütés volt, kisétáltunk egész a mólóig, itt nem kávéztunk, ugyan voltak jópofa beülős helyek, de még kitartott a reggeli kávénk a hotelből :)

Miután kigyönyörködtük magunkat a csodás látványban, elindultunk Benalmadena felé, hogy megnézzük Európa legnagyobb sztúpáját, ami 33 méter magasan emelkedik a part menti dombokon. Kicsit gyanús volt, hogy gyakorlatilag alig tudtunk parkolóhelyet találni, annyi autó volt....hát kiderült, hogy egy Rinpócse épp szentmisét vagy mit tart, amire nekünk nem volt jegyünk (lol)....úgyhogy csak kívülről tudtuk megszemlélni, cserébe viszont hallhattuk a tibeti stílúsú, gyomorhangon-kántálást, ami persze full kihangosítva már messziről hallható volt a környéken. Amúgy itt rengeteg újépítésű villa és lakópark van, kifejezetten gazdag környéknek látszott. A kilátás a sztúpa mellől lélegzetelállító volt.

Visszagurultunk a partra, és sétáltunk egy nagyot a homokos szakaszon, majd a Latino-bárba beültünk egy kávéra-sörre. A pincérfiút kifaggattuk, hogy milyen a helyi "poliszi", azaz null-tolerancia van-e, vagy egy sör belefér még a vezetéshez. Azt mondta, nyugodtan igyak meg egy sört, azzal még lehet vezetni.

Aztán visszamentünk a hotelbe kicsit heverészni, majd este lementünk a partra megnézni a naplementét. Úton-útfélen csodálatos növényeket láttunk, kaktuszokat, pálmákat, tényleg az ember egyfolytában csak kapkodja a fejét a gazdag, színes növényvilág láttán...

Hazaértünk...

Vasárnap kora hajnalban. 

Gyönyörű rend fogadott minket, Jancsi épp akkor ért haza a munkából, Marci és Beni ébren vártak, Larsie meg nyühögött a boldogságtól. :D 

Kari szegény aludt, de másnap reggel mutatta,. hogy tiramisu pohárkrémmel várt minket, így napoltuk a fogyókúrát, azon az egy napon már nem múlik semmi.

Itthon minden oké volt, jó tudni, hogy milyen talpraesettek a gyerekeink. Marci és Beni vásárolt be, Kari-Jancsi főzött, felváltva mostak, teregettek, takarítottak maguk után.. 

A Costa del Sol-ról majd írok/írunk külön, csodaszép helyeken jártunk, tök sokat aludtunk, ettünk-ittunk. 

Ma Bank Holiday volt, így csak holnap kezdődik csak a munka, a fiúknak pedig őszi szünet van.

High School Musical -videók

Gyorsan ideteszek 2 kis videót (okosan direkt csináltam rövideket, hogy feltehessem a blogra).. 

Hallani, hogy csórikámnak rekedt a hangja, de komolyan, olyan tökösen ügyesen odatette magát Beni, hogy aki nem ismeri, nem hallotta ki, hogy a hangszálai begyulladtak.. 

Mai egész napos pihentetés után és különböző csodalöttyök megivása/belélegzése után karcos a hangja, de állítása szerint okés lesz. 

Hírek

Tegnap este megvolt a Show az iskolában...mit mondjak, fantasztikus volt. Fogalmam nem volt, hogy ilyen profin énekel Beni, és ilyen jó hangja van. Itthon visszafogottabban nyomja :)...és a színészi tehetsége is megvillant sokszor. Nagyon fura érzés ülni egy nagy csarnokban, többszáz emberrel együtt, és egy olyan show-t nézni, ahol a gyereked a főszereplő...

El vagyunk kényeztetve, nincs mese.

Mindezt úgy, hogy Beni tegnap reggel kétségbeesve közölte mutogatta, hogy nincs hangja...torokgyulladás., nyilván széthajtotta a próbákon a hangját. Teljesen szét volt esve, pedig ugyebár két show-t is le kellett nyomniuk, egyet délelőtt 11-kor, egyet pedig este. Csináltunk neki citromos-gyömbéres teát fenyőmézzel...ment a strepsils, és délután még sós oldattal is inhaláltattuk azzal a géppel szegényt...de hősiesen megcsinálta. Az előadás végére viszont megint elment a hangja, úgyhogy ma szigorúan fekvés, pihenés, és beszédnélküliség van estig. Remélem a ma esti második és egyben utolsó előadást is végig tudja majd csinálni. Óriási sikere volt egyébként, alig tudtunk kijönni a végén az előadóteremből, mert folyamatosan fogadnunk kellett a gratulációkat :):):)

Majd V. biztosan tesz fel képeket meg videókat is, de előbb legyünk túl a ma estién. Ha ugyanaz lesz, mint tegnap, akkor este 11 körül érünk haza, viszont nekünk holnap reggel hétkor indul a gépünk Málibúúúra   Malagára, szóval sokat nem fogunk aludni valószínűleg.

Másik hatalmas hír, hogy Marci elnyert egy pályázat-félét....a lényeg, hogy kiválasztanak egy-egy gyerkőcöt az ír iskolákból (országosan 80-at asszem), és egy 10 napos Sanghaj-i kirándulásra viszik őket. Áprilisban. A szállás, az étkezés, a programok...ezek mind alapítványból mennek, nekünk "csak" a repülőjegyet, a biztosítást és a vízumot kell kifizetni, ami nyilván azért nem kevés pénz...de nem kérdés, hogy megéri, ilyen élmény azért nem jön szembe 5 percenként.

Rohanósan...

Az elmúlt 2 hét egy meg-nem-álló-rohanás...

Tulajdonképpen semmi különös oka nincs, csak megannyi dolog van, mindannyian ezerfelé szaladunk és ezt a sok-sok apró dolgot kell összehangolni.

Beninek az e hét és a múlt hét vége már a full-time-ban a musicalről szólt. Próba-próba hátán, ma megvolt az első matiné előadás, a környék általános iskolásainak. 

Holnap lesz 2 show és még pénteken egy esti. 

Jól elfárad, de nagyon-nagyon élvezi. 

A fotókon az egyen-pulcsiban feszít, amit külön erre a show-ra csináltattak.

Közben pár hete beállt cserkésznek. 

Mivel bekerülni bmelyik csapatba konkrétan lehetetlen, nagyon megörültem, mikor szeptemberben egy ismerősöm megosztotta, hogy az egyik csapat 12-15 éveseket felvesznek a cserkész-csapatukba.. 

Többször volt már, tetszik neki, úgyhogy belépett, kifizettük az első részletet az éves tagságiból.

Ugyan félóra autózásra van tőlünk, de nagyon örölünk, hogy tetszik neki, jó lesz a szellemi/testi fejlődésének.

Voltunk vendégeskedni is, újdonsült ismerőseinknél, kedves pár, nem messze laknak tőlünk. Viszontlátogatni csak novemberben fognak, addig tényleg pörgés van nálunk. 

Kicsit elkapott valami vírus minket, Kari hétfőn haza is fordult Dublinból, olyan vacakul érezte magát. 

Szerencsére nem hányós, de majdnem.. én egész hétvégén unicumot szopogattam, és mantráztam, hogy nem-fogok-hányni...

Még nem százas a gyomrom, de rendbe KELL jönni, 2 és fél nap múlva megyünk...

Lassan össze kéne pakolni is, de ahogy írtam, ezt a pár sort is rohanva írom, míg a gépemre áttöltöm a fotókat a telefonomról. :D

A nagy izgalom a hétvégén volt.. nyáron együtt voltunk Alan régi barátjával és a kis családjával.. Beni és L. nagyon jól kijöttek egymással, és mindannyian örültünk ennek, mert Beni úgy van egyedül, hogy Marci már túl nagy kamasz hozzá, L meg konkrétan egyke.

Ők majdnem minden évben valami all inclusive helyre mennek, idén Törökországban voltak és ódákat zengtek róla..Már nyáron mondogatták, hogy el kéne mennünk együtt oda, de akkor úgy gondoltuk, hogy innen biztosan sokkal drágább lenne, mármint a mi pénztárcánknak.

Vasárnap beszéltek a fiúk és Zoli megkérdezte Alant megint, hogy naaa biztos nem megyünk?

Jó, nézzük meg, mennyi lenne...

Addig nézegettük, hogy befoglaltuk ugyanazt a hetet, mint a barátaink. Mi négyen: Alan-Marci-Beni és én.. De Jancsi fényt kapott, hogy hát egy hétre szerinte ő is el tudna szabadulni nyáron a munkából..jó, akkor módosítottuk a bookingos foglalást, 5 főre.

Igazán konkrét akkor lesz, ha repjegyeket is megvesszük, kb február vége-március eleje.. 

Nagyon-nagyon tetszik a hely és Juditunk is olyan szuper posztokat írt a török nyaralásáról, hogy már régóta érlelődött bennünk, hogy egyszer csak el kéne menni..

260 nap múlva megyünk.. ha.. de így lesz. :D 

Ha így lesz, akkor a nagy Balti-körtúránkat eltoljuk, csak egy nagy közös buli fér bele a büdzsébe.

Úton-út közben azért fotóztam, ilyen változékony idők vannak. Volt hurrikán maradvány szele-esője is, meg  még rengeteg eső.. de nagyon gyönyörű szép októberben (is) Írország..