Semmittevés vagy valami ahhoz hasonló

Elképesztően fárasztó hetünk volt, a hétvégére igyekeztünk semmit sem tervezni.

Kari hazaugrott egy éjszakára csütörtökön, hiányoztunk neki, ő is nekünk- mint mindig.

Mindig felderül a ház, ha hazajön. Pedig csendes lány, de olyan kisugárzása van, hogy beragyogja a lakást.

Legközelebb csak Alan szülinapjára jön haza, az még két hét.

Viszont tegnapi nagy hír, ami hozzá kapcsolódik: dec. 30.-án lesz 21 éves, és mondtuk neki, hogy milyen kár, hogy csak később fogjuk tudni megünnepelni, mert akkor mi Stockholmban leszünk..hacsak el nem jönnek ők is.. tegnap vettek repjegyet Eoin-nal, 28.-tól 31.-ig ők is Stockholmban lesznek :D 

Péntek délután bevásároltunk a hétvégére, pár dolgot Karinak is vettünk, este meg már vissza is ment Dublinba.

Szombaton én főztem, gondoltam, hogy sütök egy jó kis sütőtökös-almás-diós sütit, de valahogy úgy elbaltáztam, hogy a kukában landolt..ritkán sikerül így elcseszni valamit, hát most így jártam. 

Másnap azért sütöttem egy almás-narancsos crumble-t a fiúknak, narancsos mártással, na az tök jó lett. 

Vasárnap Alan volt a szakács, ő profin délben tálalt is, így délután nem tudtunk ellenállni a hívogató napsütésnek és elmentünk hegyet mászni.

Mivel 16.30-kor megy le a nap, a naplementét is megnéztük.

Ez lett a nagy semmittevős hétvégénk :D 

Mindennapi apróságok

A héten végre ideértek a tulaj fiai és megcsinálták a sütőt.. Persze a timer-gombot fordítva tették vissza, de már nem engedte Alan, hogy újra szétszedjék, nehogy elcsesszék megint. Sütni kéne valami finom sütit a hétvégén, de még a nyári háj is rajtunk van és mindjárt itt a karácsony.. csak közben meg annyi ötletem volt, míg nem volt sütőnk..

A mosogatógép még mindig vár a szerelőre..lassan őrölnek azok a malmok.. a 24 MUNKAórán belül visszahívnak, azt jelenti, hogy 3 nap elteltével senki sem hív, majd újra és újra es újra magyarázhatja el az ember valakinek a vonal végén, hogy mi a fenét akar és persze biztosítanak arról, hogy mindenképp intézkednek ÉS visszahívnak. 

Mostmár kivárjuk, végülis már csak öten vagyunk itthon, nem egy nagy cucc kézzel elmosogatni...de megbeszéltük, hogy sosem veszünk többet ilyen kiterjesztett garanciát..

Meglepetésként ért, hogy októbertől emelték a fizetésünket, és most visszamenőleg kifizették az elmaradásokat. Én csak a jövő januárit tudtam, de nem, akkor IS fog emelkedni, meg most is. 

Az időjárás elképesztően változékony: hol fagyok vannak, hol meg tavasziasan enyhe idő, de ma egész nap sötét volt, annyira be volt borulva, ömlött az eső, tök depressziós. 

A hétvégén Márton-nap, ragaszkodtam hozzá, hogy igenis vegyünk libát..de vagy egészben vesszük meg (ezt már eljátszottuk egyszer, de nem ettük meg a liba jórészét, az meg kicsit luxus, hogy Larsnak sütünk egy egész libát ..) vagy : találtam a lidlben egy almával-gesztenyével-mazsolával töltött és baconba tekert fagyasztott libamellet.. úgyhogy akármekkora nagy gasztroangyal vagyok, de ez lesz vasárnap, mert libát enni KELL és kész. (persze Alan megkérdezte és mi lesz a kaja..hát ennyire szereti a család a libát.. :/)

A legjobb, ami történt az az, hogy megvettük a vonatjegyeket Oslo-ba :) 

55 nap...

A visszaszámolós alkalmazásomba bekerült a december 26.-a is, 55 nap van még addig.

Akkor indulunk el Stockholmba, a 3 kissráccal. :D

Tervben volt ugyanis egy téli kimozdulás, egyfajta Karácsonyi ajándékként a 3 fiúnak (meg nekünk persze).. a tervben az szerepelt, hogy lássanak havat Karácsonykor. Beni nem is emlékszik arra, hogy milyen a fehér Karácsony..Marcinak, Jancsinak is csak halvány emlékei vannak.

Azt terveztük, hogy Szlovákiába elmegyünk velük: elrepülünk Bp-ig, ott kocsit bérlünk és fel a Tátrába. De a pénztárcánk véges, így ez elméletben hiába hangott jól, olyan árak vannak (nyár óta voltak már szállások lefoglalva a booking-on), -legfőképp a repjegy árak-, hogy elúszni látszott az egész. Mert repjegyet csak a beiskolázás után mertünk venni, mert mindig van valami.. és nem mellesleg le kellett meccselnem, hogy akkor két hétig szabadságon lennék Karácsony-Újév környékén. Mindezt a múlt héten sikerült elintéznem a főnökömmel, de addigra a bp-i jegyárak már jócskán túlmentek azon az árkategórián, ami belefért volna nekünk.

Nézegettük aztán Norvégiát is, és bár viszonylag olcsón el tudnánk oda jutni, csak a szállás árak vannak elszállva..

Na, a lényeg, hogy belefutottunk egy tök jó szállásba Stockholmban, aztán találtunk "okés" repjegyeket is, így december 26.-ától 31-ig elmegyünk Svédországba. 

A repjegyeket megvettük a hétvégén, SAS-sal megyünk és Norwegian-nel jövünk haza. Persze simán lehet, hogy nem lesz hó..:D De reménykedjünk.

Azóta már találtunk vonatjáratot Oslóba, így ha minden jól megy, akkor egy napra átvisszük a srácokat oda is. 

Sőt, Alan régesrégi ismerőse, akik Stockholm mellett élnek, otthon lesznek a két ünnep közt, így őket is meglátogatjuk.

Tök jó lesz. :D 

TBT: Nyár2018, Trelleborg-Koppenhága

Ott fejeztem be a nyaralásunk történetét, hogy Rostockban felszálltunk egy Svédországba tartó kompra. Éjszakai járat volt, kabinban aludtunk, érdekes, új élmény volt.

Majd kora reggel kikötöttünk Trelleborgban.

Kinéztük már, hogy itt található egy Trelleborgen viking erőd. (Vikings-fanok vagyunk, így pl a Lagherta által megépített falat testközelből láthattuk)

Ez az erőd az egyetlen svéd földön megtalálható rekonstruált kör alakú viking földvár. A város közepén található, teljesen szabadon bejárható, és mivel egyfajta közösségi parkként is működik, nincs bezárva. Így nem volt gond, hogy mi reggel 7-kor néztünk meg és jártuk körbe.

Innen  Malmőbe mentünk, ott megreggeliztünk, és Alan a meg nem írt bakancslistáján kipipálhatott megint egy tételt: átautózott a Öresund-hídon. 

Hihetetlen élmény volt, az a mérnöki munka.. igyekeztünk jó lassan menni, hogy minél tovább gyönyörködhessünk benne.

Koppenhágára jócskán szántunk időt, estére kellett csak egy Hamburg melletti szállásra érnünk.

Leparkoltunk, és amit lehetett bejártunk, megnéztük, amit lehetett:

A Rosenborg kastélyt, a királyi palotát -Amalienborg- és az őrségváltást, a Kastellet -et, a Kis Hableányt és a kikötőt. Vásároltunk szuvenír boltban is.

Az egész egy szuper, élhető, üde fővárosnak tűnt, sok-sok bringással, a nagy tömeg ellenére sem volt túl zsúfolt. Nekem Oslót juttatta eszembe, ahova visszamennénk bármikor, és most már Koppenhágába is. 

Sajnos a telefonom lemerült a királyi palotánál, így a Székesegyházról nincsenek fotóim, pedig csodaszép.. de így legalább még inkább van ok visszamenni oda. :D