Évreux, Fécamp, Étretat, Deauville, Honfleur

A normandiai nyaralásunk utolsó 3 napján a fenti helyeken jártunk. 

Évreux: erre a kisvárosra csak úgy ráakadtunk. Eredeti terveink szerint Rouen-be mentünk volna, de ott is bevezették ezt az Air-stickert, amit Párizsban, így matrica híján csak a város határában állhattunk volna meg, és tbh nem egy egész napos programot akartunk Rouenben.

Így, ahogy Párizsból mentünk az utolsó airbnb-s szállásunkra, útba esett Évreaux városa. Vasárnap lévén minden is be volt zárva, és hiába volt szép időnk, egy kávét sem tudtunk sehol sem inni. Fura volt a full kihalt belvárosban lézengeni, egy-két elveszett turistával együtt. Ettől függetlenül a katedrálist megnéztük, pont a harangjátékra értünk oda. Hihetetlen méretekkel rendelkezik amúgy, 78 m magas a csúcsa. A belső terek is hatalmasak, plusz érdekessége egy 2006-ban épített, futurisztikus orgona volt. 

Fécamp: ide is az Atlanti Fal miatt, azaz az itt lévő II. VH-s bunkerek miatt jöttünk el. 

Az időjárás aznap fordult egy nagyot, és olyan szeles, esős volt, hogy azt hittük, meg sem tudjuk nézni a bunkereket. (Sziklafal tetején annyira nem vicces az orkán)

Kiértünk a sziklákhoz, ömlött az eső.. úgyhogy online esőradar app-on megnéztük, hogy kb fél órán belül kitisztul az ég. Így is lett, amint alább hagyott az eső, kimentünk a bunkerekhez. Rajtunk kívül konkrétan senki sem volt itt.

Étretat: Fécamp után ide indultunk, másik bakancslistás hely. Monet inspirálta álom. 

Nagyon fújt a szél, így messzire nem mentünk ki, sőt a kősziklákat meg sem másztuk. (Másnap olvastam a hírekben, hogy vmi spanyol turistát lefújt a szél pont aznap onnan, és keresik a tengerben.. teszek ide videót, hogy milyen hullámok voltak..)

A város szép, hangulatos, de itt már nem éreztem túl jól magamat.. sajnos hiába öltöztem fel jól, csak vhogy sikerült felfáznom. Aznap este görcsökben ültem a wc-n, persze 2 db medveszőlőlevél tablettám volt összesen. 

Deauville: ide csak kiautóztunk, reggel ugyan a patikában vettem vmi port, amit cisztitiszre lehet kapni, és végül is segített. Az idő továbbra is szutyok volt, és ugyan kimentünk a klasszikus deauville-i fotókon látható plázsra, de olyan erősen fújt a szél plusz az eső sem hagyott alább, hogy lőttünk pár fotót és visszamenekültünk a kocsiba. Autóskirándulást csináltunk aznap, elmentünk Honfleur-be, meg végig autóztunk a parton. Olyan villákat, olyan fantasztikus helyeket láttunk, hogy ez az élmény is full megérte.

A hazautunk ennek az orkánnak a jegyében telt, őszintén nem volt életem kompozása. Miután elhagytuk a kikötőt, megkértem Alant, hogy menjünk a kabinba vissza inkább, mert nem volt kellemes a hajó imbolygása. 

Párizs

 A normandiai szállásunktól jó 300 km-t kellett menni a Párizs környéki szállásig. 

Ez egy hotel volt, semmi extra, ingyenes parkolás, ez volt az egyik szempontunk, meg, hogy közel legyen a RER állomáshoz.

A leírásban 800 m volt, de ez másfél km volt igaziból, de tulképpen egy lakóparkon keresztül kellett menni, így csak a késő esti hazajöveteleinkkor volt fura a kihalt telepen átvágni.

2-re be is csekkoltunk, így egy gyors kipakolás, mosakodás után már a Defense-be mentünk.

Alan rám bízta magát, azt mondta szervezzem meg nyugodtan.. de se versailles-i kastély, sem múzeum, se templom ne legyen benne. Ezek őt hidegen hagyják, sosem állna órákon át sorba a Louvre-nál, hogy lássa a Gioconda-t. Így két helyre vettem jegyet csak, az Eiffel toronyba és a Montparnasse toronyba.

A Defense-negyed rám nagy hatással volt, a Grand Arche-ot muszáj volt megmutatni Alannek. 110 méter X 110 méter X 110 méteres kocka, a Diadalívvel pont szemben van, annak egy reinkarnációja tulajdonképpen. 

És persze a felhőkarcolók, amik szintén lenyűgözők, legfőképp azoknak (mi), akik még nem jártak Amerikában. 

Innen bemetróztunk a Diadalívhez, hatalmas tömeg volt, a “szokásos”-on felül, mert valami katonai rendezvény is volt. 

És innen pedig a Montparnasse toronyba mentünk. A tetőteraszon szeptember végéig sky-bar üzemel, ide akartam elvinni Alan-t, innen nézni a naplementét és azt, ahogy felkapcsolják az Eiffel-torony világítását. 

Annyira szerencsések voltunk, hogy ezen az estén konkrétan a szél sem fújt, így hiába voltunk a 210 méteren, semmi légmozgás nem volt. A naplemente nem volt felhőtlen, de ez volt a legkisebb negatívum. A kilátás fantasztikus volt, lett egy hencsergőnk is, itt iszogattunk jó sokáig, Alan vmi helyi kézműves sört, én meg rozét.

Késő este visszavonatoztunk a szállásra, egy gyors alvás után másnap megint nyakunkba vettük Párizst.

Amilyen esősen, szürkén, nedvesen indult a nap, arra számítottunk, hogy egész nap ez lesz, így pl én is a túrabakancsomba mentem, az jó vízálló.. mákunkra dél-egy körül kitisztult az ég, és onnan fantasztikus napsütéses napunk volt.

Elmentünk a No.1-ra, az Eiffelre, de most is csak a másodikig merészkedtem fel, persze lifttel, és a legtetejére továbbra is gyűjtöm az energiát. Az első emeleten itt is egy summer-terasz volt, így miután kimászkáltuk magunkat, ott letelepedtünk, és vagy egy órán át csak gyönyörködtünk a városban. Jó volt úgy itt lenni, hogy nem hajt a tatár, azt csináltuk, amihez kedvünk volt.

Elmentünk aztán Montmartre-ra, sétáltunk a Szajna partján, a Concorde térnél végigsétáltunk a Tuilleriák kertjén át a Louvre-ig, és mikor már a közel 15 km-nél jártunk aznap, elindultunk hazafelé. 

A párizsi tömegközlekedés még mindig lenyűgöz, mondjuk innen nézve minden lenyűgöző, ahol egyáltalán van mondjuk metró :) meg  2 villamos vonalnál több..