Anyák napja

 Kari is és Tomi is hazajöttek a hétvégére, Tomi csak egy éjszakára, de Kari mindhárom napra (hosszú hétvége van nálunk). 

Kaptam gyönyörű virágokat, meg egy nagy doboz Lily O’Brien desszertet, meg egy nagyon finom ír gint. Ezt este le is teszteltük, meg kell, hogy mondjam, hogy új kedvenc. Sütöttem nekik 2 nagy csokis babkát, én meg kaptam Karitól egy házi készítésű vaníliás gyümölcsös tortát.

Alan új PC-jére rátettük az összes meglévő fotónkat, videókat, így azóta nincs nap, hogy ne néznénk bele a mappákba, és merülnénk el benne.. így volt most a srácokkal is, szombaton konkrétan 2 órán át nézegettünk a régi képeket, meg a családi videókat. 

Tegnap, miután Tomi hazament, összeszedtük a srácokat és elcsalinkáztunk egy kicsit. Jancsit meg itthon hagytuk, mert ezen a héten ezerrel vizsgázik és tanul. (Csóri, a szerdai vizsgájától tart nagyon, pláne, hogy kedden lesz egy este 7-ig, a szerdai meg reggel kilenckor kezdődik.. a keddi még itthon online, a szerdai IRL az RDS-ben, ahova nem is érne be időben, ha a legelső vonattal menne, így kedden a legutolsó vonattal elmegy, és az egyik haverjánál alszik, aki az rds mellett lakik..) 

Már tavaly kinéztük ezt a helyet, de ugye a covid miatt, ha lehetett menni, mindenhol tömegek voltak, itt meg kicsi a parkoló, úgyhogy most néztük meg. 

A lismore-i kastély mellett vannak a ballysaggartmore-i tornyok. Ezek is még a lismore-i uradalomhoz tartoztak, Arthur Keily-Ussher építette a feleségének, de elfogyott a lóvé, így a nagyravágyó tervek elúsztak és csak ezek a tornyok és egy félkész nyári lak maradt meg az utókornak.

Mára egy kis túraútvonal lett, piknikező helyekkel, padokkal. 

És ugyan úgy indultunk el, hogy az sem érdekel, ha esik az eső, akkor is sétálunk egyet, Tipperary határtól nem esett egy csepp sem, így már-már meleg volt az erdőben. 

Hazafelé még megálltunk egy másik híd/kapunál, a Dromana Gate-nél, amit a helyi földesúrnak építettek a bérlők, a brightoni Royal Pavilion (amit volt szerencsénk már látni) ihlette, a frissen házasodott földesúr ui Dél-Angliában töltötte a mézesheteit az osztrák feleségével, és mikor hazajöttek, ezzel a kapuval várták őket. Akkor még fából és papírmaséból készült, de annyira tetszett az ifjú párnak, hogy megépítették tartós elemekből is.

Ma lazulós napot terveztünk, reggel még Alan elvitte Karit vezetni, rutinozni, majd füvet nyírt, én gazoltam, kertészkedtem..(ennyit a lazulásról.)

Kari hazahozta a téli ruháit és elviszi a nyáriakat, 2 hét múlva mennek Tenerifére, oda már tényleg kellenek. 

Tomi amúgy még 3 napig dolgozik a régi helyén, 16.-án kezd az új helyen, de addig meg elmennek Bordeaux-ba 5 napra, nyaralni. 

Amúgy kelta hagyományok szerint tegnap óta nyár van itt, igaz még nem érezni, de bizakodni lehet. 

Holnapra kivettem egy szabadnapot, elmegyek vérvételre, majd fogászatra.. nagyon izgi. 

Április

Húsvétkor végül Tomi hazajött vasárnapra, reggel jött és este ment is vissza Catherinehez. 

Karival sütöttünk kalácsokat, előző nap sütöttem zserbót meg fantást, a kis Jancsikának, akinek az a kedvence.. Kari és Alan pedig hétfőn, a maradék mentés miatt még összedobtak egy kis sajtos pogit is.

Amúgy csendesen telt a Húsvét, annak ellenére, hogy megint telt ház volt.

Az időjárás egy katasztrófa, ez az április arról szól, hogy szétfagyunk.. a ház is hideg, esténként ugyan begyújtunk a kandallóba, de a reggeli felkelés/kimászás az ágyból: halál. A munkahelyemen sem fűtenek, a 4 napos húsvéti hétvége után 12.6 fok volt bent. 

Közben voltunk a semmi-közepén, venni Alannek egy másik PC-t, és egy számunkra új részen mentünk át, úgyhogy hazafelé megálltunk egy kávéra. A kocsiból izgibbnek tűnt: ez egy erődrendszer, amit a Shannon folyó illetve az itt lévő híd védelmére a brit katonaság épített 1810-ben, a napóleoni háborúk alatt és ez az erőd védte a hidat a nyugatról érkező francia invázió ellen. A Brit szigeteken ez a legjobb példája a “Tete de Pont”-nak, ( a hídfő védelme).

Az első kép netes, ilyen felülről, a többi kép saját.

Úgyhogy szépen búcsút intek ennek a rohadt hideg és uncsi áprilisnak.. remélem, hogy innen már csak jobb lesz, de az tuti, hogy mindannyian alig várjuk, hogy megrohadjunk a pesti panelban júliusban lol. 

Az életünk meg minden

Kari nagy hírt kapott: még tavaly adott be pályázatot, hogy kapjon állami ösztöndíjat egy UCD-s phd-re. 87.5%-os lett a pályázata, és megkapta. Akikkel eddig beszélt, azok még sosem kapták meg, pedig volt, aki már 3szor is jelentkezett rá.

Csakhogy.. kapna évi €18.500-t, 4 évre, plusz évi €5750-t az éves tandíjra, de a tandíj az €7000 körül van a UCD-ben. Így talán, ha €17000 maradna egy évre. Ebből kellene megélnie Dublinban, ahol az a szoba, amit bérelnek havi €1200. Rezsi nélkül.

Kiszámolta, hogy ha ennél a cégnél maradna és egy petákot sem emelnék a fizetését, akkor 2026 végére, amikorra befejezné a phd-t, €64000-val lenne kevesebb pénze. De ha menetközben emelik, illetve elmenne több pénzért máshová dolgozni, akár €70000 lehetne ez az összeg.

Aludt rá persze azóta, de úgy döntött, hogy nem fogadja el. Büszke magára, mi is őrá, de azt mondta, hogy pénz kell ahhoz, hogy megalapozza a jövőjét, kutatónak meg idősebb korában is elmehet majd. 

Készülünk a családi húsvétolásra, erre tegnap Catherineről kiderült, hogy covidos. Nem volt jól, tesztelt egyet, slőn. Így Tomival kettesben maradnak Limerickben, (én lesz*rnám, de a múltkor Kari és Catherine nem kapta el, nem akarjuk kísérteni, hogy Kari is megbetegedjen) mondjuk legalább túllesz rajta, májusban mennek Tomival Bordeaux-ba, mielőtt Tomi kezdene az új munkahelyén.

Beninek kell majd a booster, de ki kell várnunk a 6 hónapot, úgyhogy suli végén kapja majd meg vmikor.

Jancsi meg elkezdte az évvégi vizsgáit, ma a laborgyakorlata 90%-os lett, nagyon szuper, ez ad majd neki extra löketet. A lezárások miatt ugye nem voltak egyetemen majd’ másfél évet, így idén pótoltak be minden kimaradt laborgyakorlatot. Nyárra is vmi hasonló munkát keresne, de eddig sajnos semmi nincsen, pályázott nyári iskolába, Cambridgebe, de nem került be. Viszont megkapta a jövő évre is az ösztöndíjat, 20€-val emelkedett havonta, így már csak plusz €20-at kell hozzátennünk, hogy elég legyen a havi vonatbérletére. (Már ha annak nem emelik a nyáron az árát)

Marciék május 20.-án ballagnak, persze szabadnapot kell kivennem, mert péntek délben lesz. Mindegy, már csak ő, meg Beni van, aztán ca y est. Amúgy Beninek is lesz TY ballagása, de az csak olyan magukban ünneplős esemény.

Rendezgetjük a dolgainkat, és fájó szívvel, de eladtuk a nagy sátrunkat, a vonóhorogra rakható bringatartót, el akarjuk még adni az én bicajomat, meg a felesleges ikeás ágyat, ami a Jancsié volt. Tervben van, hogy Alan bicaját is eladjuk, de ezen még vacillálunk. 

Az eltűnt napok nyomában

 Komolyan nem volt időnk kb semmire sem.

A múlt pénteken hazajött Hanna, szombaton volt a mesterdiploma átadója, jött velük egy német barátjuk, őt hozták-vitték mindenfelé. Csütörtökre még Tomi is hazajött, hogy együtt legyünk az utolsó estén.

Hétfőn felhívtak a suliból, hogy Beni elesett, valószínüleg eltört a keze. Innen egy rémálom vette kezdetét, valamiért nem a “szokásos” minor injury clinic-re küldtek, hanem a tullamore-i sürgősségire. 10 órás várakozás után, hajnali kettőkor lett egy rtg-je a gyereknek, amit majd valamikor megnéz egy hozzáértő is, de a kis rtg-es szerint nincs törés... azóta sem hívtak, én többször próbálkoztam, hogy mi van, megkértem a háziorvost, hogy hasson oda, de ha nincs ember, aki képes szakvéleményt adni, akkor ez van.

A gyerek keze addig is be van kötve és hát vigyázzon rá. 

Közben Marcit is orvoshoz kellett vinni, esténként be-befulladt, (ő nem asztmás) vmi felső légúti fertőzése volt.

Aztán lecseréltük az ágyunkat, amiatt is 2 napig pakoltunk, Jancsi meg megkapta a mi régi ágyunkat, az övét meg szétszedtük. (azt még ki kell találni, hogy mit csinálunk vele)

Eldöntetett a családi nyaralás is, 100 nap múlva repülővel megyünk haza, kocsival akartuk nagyon, de brutálisak a kompjegy árak.

Most két hét tavaszi szünet, de Marcinak most lesz az ír és a német szóbeli érettségije, úgyhogy ő majd csütörtök után pihen.

Amúgy napok óta rohadt hideg van és ezt nagyon nem szeretem már ilyenkor.. a kedve is nyomi lesz az embernek tőle. A fűtést meg le kellett zárnunk, megfizethetetlen az olaj.