Marci 18 lett

 A majdnem-legkisebb is felnőtt lett ma, durván rohan az idő. 

Emlékszem, hogy amikor született, erre a napra voltam vele kiírva, november óta soha el nem olvadó havak voltak mindenütt, és ahogy mentünk be a kórházba, az utcán, az út mentén méteres hókupacok voltak, ettől olyan meseszerű volt az egész.

Ha lehet olyat mondani, hogy tökéletes gyerek, akkor Marcira nyugodtan mondhatnánk. Mindig nyugodt volt, kisbabaként is, most is. 

Most sem könnyű őt kibillenteni a maga kis nyugalmából, és ezt az összezártságot is vele a legkönnyebb elviselni. 

Mivel esélytelen volt, hogy a szülinapját együtt töltsük, ahogyan szoktuk, úgyhogy a videochaten keresztül látta Kari és Tomi, ahogyan megkapja az ajándékát. Hannával este beszéltünk. Egy nappal előre hoztuk az ünneplést, mert végiggondoltuk, hogy ha vasárnap délután kapja csak meg a gitárt, alig fog tudni rajta játszani, mert hétfőtő suli és amióta online oktatás van, annyi leckét kapnak, hogy sokszor késő estig tanulnak.

Az, hogy ez esetleg nem jó ómen (mmint az előre ünneplés), konkrétan tökre nem érdekel, nem hiszek benne és rajtunk kívül senki sem tudja, hogy mikor született a gyerek. 

Nem így terveztük, hogy megünnepeljük, mert szoktam venni lufikat, meg mindenféle extra díszt, de ezek most nem szükséges terméknek számítanak, így nem lehet kapni, csak online, abból meg már a hócipőnk tele van, hogy azt hiszi az ember, hogy innen rendel, de minden a nagytesótól jön, ahol ugye brexit van, emiatt késnek a szállítmányok. 

Számgyertyát kaptunk a helyi sparban, mert már az sem mindenhol kapható, röhej. Meg csomagolópapír sincs.. 

Csokoládé tortát kért, fehércsokis-málnás mousse-szal. Alan csinált egy extra adag tiramisut is, mert Jancsi nem eszik meg semmit, ami epres/málnás. És hát szegény gyerek nehogymá ne egyen semmit. 

Marci nagyon-nagyon örült a gitárnak. Ez egy ESP márkájú, kobalt kék gitár. Ultraszép a színe, ha bizonyos szögből nézem, még akár tengerzöldnek is látszik. 

Este biliárdoztunk, meg koccintottunk mindannyian pezsgővel, vettünk isteni asti spumante-t, azzal.

Hát nem 😍?

Mindennapok, sokadik felvonásban

A múlt heti Nagy Esemény az a csütörtökön leesett hó volt. Mínusz 5-7-8 fokok voltak meg orkán erejű szél, de akkor semmi havazás nem volt, aztán kb csütörtökön 5-7 órán át esett a hó, de közben meg valami meleg front is jött, így ahogy leesett, olvadt is. 

Úgyhogy a fiúk két óra között kimentek gyorsan hógolyózni, meg csak hülyéskedni, meg Larsot kifárasztani. Hóemberre nem futotta, lett egy hókutya, de én nem látom benne a kutyát. 😂

Mi is a havazásban mentünk el a szokásos park-sétánkra, szép volt nagyon, de sajnos tiszavirág életű volt, másnap nyoma sem volt a hónak.

Aztán a hétvégénk kb eltelt, semmi extra, Valentin-nap az nekem továbbra is idegen, de azért vettünk egy csomó csokit a srácoknak, hamár..

Hétfőn elmentünk a háziorvoshoz, megbeszélni, hogy mi legyen a pajzsmirigyemmel: tavaly kellett volna egy újabb ultrahang, de hátugye.. most elküldött egy levelet a kórháznak, hogy adjanak időpontot, kíváncsi leszek, hogy hány hónap múlva jutok el az uh-ra. Addig is 3 hónap múlva megint vérvétel.

A fiúknak ezen a héten mid-term van, nincs suli, de azért van egy csomó házijuk.

Jelenleg nagy tárgyalások vannak a tanár szakszervezet meg a minisztérium között, hogy mi legyen: az érettségizőkkel, a speciális igényű gyerekekkel..meg egyáltalán, mikor is nyissanak újra ki az iskolák. (Épp ma rebbentették fel a hírt, hogy lehet, hogy elmaradnak az idei Junior-Cert vizsgák, Beni mondjuk nem bánja, de ez ugye azt is jelenti, hogy az idei munkáik lesznek, amire majd kapja az értékelést.. nekünk mondjuk-ha ez így lesz- €200 több marad a zsebünkben.)

Mi elvagyunk, nekünk ez a helyzet teljesen megoldható, nem érzem, hogy bármelyik gyereknek kára lenne ebből a helyzetből. Ami nem jó, hogy nincs társaságuk, mmint fizikai, de ez akkor sem lenne, (elvileg) ha újra suliba járnának. 

Akinek hátránya lehet ebből az online oktatásból, az Jancsi, mert semmi labor gyakorlata nem lesz ebben a szemeszterben, de azt ígérték, hogy a következőben bepótolják. Amúgy megkapta a vizsga eredményeit, 2 first és 4 2.1 Ezek nagyon jó eredmények, örült neki. Hamarosan ki kell választania a szakirányt, a mikrobiológia lesz azt hiszem a befutó, remélem, hogy meg is kapja.

Kari tegnap végre megkapta az összes szükséges kártyát/belépőt/jelszót a munkahelyére, úgyhogy szemrevételezte az irodát, ahol dolgozni fog, na meg a labort is persze.

Jó hír, hogy a fix állás örömére ő is vett egy digitális zongorát magának, nagyon hiányzott neki az itthoni zongora. 

Tomival sincs semmi extra, Hannával sem, a disszertációján dolgozik már, meg persze ő továbbra is eljár dolgozni.

Kb ennyi izgi dolog történt velünk. 😅 Az időjárás nyomasztó, napokon át ömlött az eső, olyan belvizek vannak, hogy a szomszédos földeken tó lett és átköltöztek a parki tóból a hattyúk. 

Ha nagy ritkán kisüt a nap, akkor mint a bolondok, megyünk: futni (na nem én 😃), sétálni, bicajozni.

Update: Beni nagy örömére ma eltörölték az idei Junior Cert vizsgákat. 

6. hét? De kiszámolja..?

.. komolyan egybefolynak a hetek, és most jöttem rá, hogy december 28.-a óta vagyunk megint Level 5-on, az meg bizony holnap lesz 7. hete... 

Mivel a decemberben beharangozott oltási tervet itt sem tudjuk tartani, így elengedtük az idei európai kempingezős terveinket. Visszamondtuk a komp foglalást, a balatoni szállást és gyorsban lefoglaltam egy igen jónak tűnő szállást West-Corkban. Az az igazság, hogy nem akartunk mondjuk májusig várni, mert tavaly júniusban már olyan elképesztő árakon voltak szállások, hogy külön csoda volt, hogy megtaláltuk azt az észak-ír házat. 

Az eheti időjárás olyan melankólikus volt, hogy nem igen segített a bezártság-érzésünkön. Szakadt az eső, a hátsó kertben egy hatalmas tavunk lett, a kutya kivitele is tortúra volt. Közben az ősi kelta hagyományok szerint tavasz lett, február elsejével, a nárciszok már javában virágoznak, a hóvirágok szinte meg már el is virágoztak és a varjak károgásán kívül más madarak csicsergését is lehet hallani reggelente. 

És mivel ki sem tudtunk mozdulni, volt időm, hogy  végignézzem az idei online Mormota-napot. (Nagyon szeretem az Idétlen időkig-et..) és míg a magyar medve korai tavaszt jósolt, Phil, a mormota 6 hét telet. Szerintem ez lesz nálunk is, mert jön egy újabb lehűlés, állítólag havat is hoz.. 

A héten voltam vérvételen is, másfél éve nem voltam, de a pajzsmirigyemet kellene ellenőriztetni fél évente. Most bejelentkezős rendszer lett, nem lehet csak úúgy odamenni az orvoshoz, nővérhez. Kint várhatsz a kocsiban, majd az ajtóból kiabálnak.. új nővér lett, nem mondom, hogy kedves, pedig az akart lenni, de olyan okoskodónak tűnt, végülis tök mindegy, bízom benne, hogy sokat nem kell találkoznunk. Ha már viszont ilyen “messzire” el kellett mennünk, bementünk a tescoba is, feltankoltunk olyan dolgokból, amit a helyi lidl nem árul.

Vettem pl rozslisztet, csináltam is egy rozscipót másnap a paprikás krumplihoz. 

Készülnünk kell Marcikánk szülinapjára is, 18 éves lesz két hét múlva. Közösen vettünk neki ajándékot, kap egy nagyobb értékű gitárt, mégiscsak felnőtté válik. Ilyenkor az idősebb testvérek el szokták vinni a 18 éveseinket a helyi pubba, hogy megvegye az első, hivatalos alkoholos italát, de ez most kimarad. És mivel nem tudunk találkozni senkivel sem, lesz egy online ajándék átadás, meg persze szülinapozás velünk, és majd egyszer, valamikor, együtt megünnepeljük még egyszer. Most azon kell csak izgulnunk, hogy időben ideérjen a gitár Németországból. 

Amúgy ezek az online rendelések nagyon kiszámíthatatlanok lettek, mert míg az ír nyárra készülve, Alan is kap egy szörfruhát, amit megrendeltem neki hétfőn a német amazonról, tegnap már ki is hozta a postás. A Decathlon-ból rendeltünk téli balaklavákat, Dublinból két hét alatt ért ide. Beni kérte, hogy rendeljem meg apám (és Iván) könyvét neki, mert érdekli. Magyar antikváriumból megrendeltem 7 munkanap alatt ide is ért, míg Judit levele 3 hétig kallódott valahol a postákon. 

Közben megjegyzendő, hogy: a gyerek bele is fogott a jó kis magyar 80-as évek szociográfiájába és ugyan vannak kérdései (mi az a KISZ, mit jelent az, hogy zsenánt, meg miért volt Tripolisz a Tripolisz.. ) de örömmel látjuk, hogy tök jól halad az olvasással. Mert sajnos ez is unikum, hogy egy ittélő magyar gyerek tud írni/olvasni/beszélni/érteni magyarul. Nekünk ez olyan alap. De őszinte megdöbbenéssel látom, hogy ez másutt meg nem az. (És ez akár a lengyel, orosz kollegáimra is vonatkozik., van olyan lengyel csaj, akinek a gyereke nem is ért lengyelül, míg én sokszor küzdök vele, mert az ő angolja meg sokkal sz*rabb, mint az enyém..akkor ezek hogy beszélgetnek otthon? Ja, sehogy gondolom..)

Ezek miatt is örültem, hogy mindenki nagyon élvezte a Dzsungel könyvét múlt szombaton. 

Ha lesznek minket is érdeklő, élő előadások, mindenképpen színházazunk még így. 

Az online rendelésekhez kötődik még, hogy Alan, aki szeret és tud barkácsolni, a fejébe vette, hogy azzal a sok üres gines üveggel kéne valamit csinálnia, mert ok, hogy egy-egy a polcra kerül a biliárdszobában, de pl Bombay-ből van egy csomó.. mi legyen velük. Úgyhogy kitalálta, hogy csinál belőlük asztali lámpákat. 

Sokadik próbálkozás után és  újabb és másabb fúró/fúrószár megvétele után lassan lesz egy mini, kezdő készlete, amit már piacra tud dobni. Ezekhez persze csomó dolgot online kellett megvenni, kapcsolók, vezetékek, dugók, lámpaernyők (mert azt most nem lehet személyesen venni a helyi diy-ban) és pl van egy menetes cső, amit eddig két helyről is megrendeltük, de még nem ért ide. 

Tegnap meg berendeltük a postázáshoz szükséges dolgokat, (bubis csomagoló, kartondobozok..) 

Úgyhogy 🤞🤞🤞  az eladáshoz. 

LD 3.4 - a mindennapok semmiségei

 A múlt hétvégi hosszú hétvége után újult erővel vetettem bele magamat a munkába (ja, nem) de kellemes meglepetésként ért, hogy minden egyes embernek lefelezték a munkaidejét, “pod”- okba csoportosítottak, hogy minél kevesebb emberrel találkozzunk. (Igen, mindezt most, így a pandémia 10. hónapjának közepén.. lassú reagálásúak.. mert amúgy meg épp azon agyaltam a múltkor, hogy hogy ha engem megkérdeznének, hogy kik a kontaktjaim - az itthoniakon kívül- akkor ugye van a 20 közvetlen kollégám, plusz akik az étterembe jönnek és esznek-isznak, ez mondjuk a múlt héten volt 100 extra ember..) na szóval a lefelezés miatt ezen a héten dolgoztam hétfőn-kedden-szerdán, a jövő héten meg majd csütörtökön és pénteken. Így most van egy hét szünetem ismét.. 

Így aztán megint belefogtam a sütögetésbe, persze mindezt úgy, hogy mi ketten Alannel tartanánk a kitűzött terveket. De hát nem csak mi vagyunk, van a 3 fiú, akiknek én vagyok az anyjuk, és akiknek időnként (főleg, ha ennyi extra ideje lett hirtelen a mamának) kényeztetés is kell. 

Úgyhogy szerda este bedagasztottam egy adag tésztát és tegnap reggel isteni finom vajas kiflit sütöttem nekik a reggelihez. (Itt azt sem lehet kapni..)  

Ma extra nagy adag bécsi rakott túrós palacsintát kaptak a húsleves mellé, és a hétvégére tervben van egy biscoff rocky road is. 

A múlt hétvégén a farsangi időszak és a lidl lengyel napjai miatt csináltam túrófánkot, azt hittem, hogy kicsit sok lesz, de estére úgy elfogyott, mintha sosem lett volna.

Közben kinyújtották a lockdownt március 5.-ig, a vakcinázás körül itt is megy a b@szakodás, kezdjük belátni, hogy bár még csak január vége van, de egyre kisebb az esély arra, hogy mi nyár elejéig be legyünk oltva. Beni meg végképp nem, hiszen ő 18 év alattiak körébe tartozik, konkrétan utolsók a listán. Úgyhogy a külföldi nyaralásnak szájé.. azt hiszem. 

De Európa egyik legszebb országában élünk, sok ezer felfedeznivaló van még itt is, úgyhogy most van időnk, rengeteg, újra tervezgetni, hogy ha így lesz, akkor hogyan legyen. 

A héten Julie, Eoin anyukája osztotta meg, hogy az RSA oldalán ingyen lehet rendelni fényvisszaverő mellényeket, úgyhogy hétfőn rendeltem is mindenkinek, tegnap meg is kaptam. Volt egy vagy kettő, de pl a kabátomra már nem tudtam felhúzni és itt a Cloonee road-on kell, főleg, ha szürkület van. Illetve nekem nincs olyan bringás dzsekim, ami uv színű lenne. 

Holnap este színházba megyünk.. ok, online, de akkor is. 

A Vígszínház Dzsungel könyvének lesz a 25. jubileumi élő előadása, azt fogjuk megnézni a srácokkal. Ami miatt nekünk a szívünknek kedves, az az, hogy mi ott voltunk a Pesti színházban a bemutatón ‘96-ban, a kis 3 éves Hannussal, akinek ez volt az első színházazása. Alan jó barátja, Hannus fogadott keresztapja, volt végzős színész a Hegedűs D osztályában, ő is szerepelt benne. 

Jaj, várom nagyon. 

A -és nagybetűvel- A nagymamám tegnap lett volna 94 éves. Annyira szerettem.. 62 évet élt csak szegény. Nem volt az a klasszikus nagyi, 60 éves koráig dolgozott, gyári munkás volt, de mivel özvegy volt és csak apám volt az egyetlen gyereke, minden hétvégéjét velünk töltötte. A vasárnapi rántott hús és máglyarakás az mindig Rá emlékeztet. Csak ő vitt minket az öcsémmel el az Állatkertbe, a Vidámparkba, a Libegőre, az úttörővasútra, a Fogaskerekűre, vonattal vidékre, az öreglány barátnőihez... Azt rettentően sajnálom, hogy a mi gyerekeinknek nem jutott ilyen nagymama. Meg azt is, hogy sosem látta, hogy milyen kis klassz családom lett. 

LD 3.2-3

Alan háta illetve a dereka sokat javult, még nem 100%-os, de már jön-megy, sőt -mivel kissé fél munkát végeztünk a fiúkkal a csatornánál- megtörtént az oktatás, hogyan is kell szakszerűen kigörényezni a csöveket. Videót végül nem csináltam. 😜

Én ma az extra szabadnapomat töltöttem itthon, mivel ugyan le van zárva az ország, de a rend őreinek kell a képzés, így a hétvégén is gőz erővel dolgoztunk, hogy kedden meglegyen a tisztavatás és a vacsifriss rendőrök mehessenek az utcára. Emiatt még jobban összefolytak a napok, a kora hajnali kelések meg a késő estig munka miatt ma konkrétan 8-ig aludtam. 

Tegnap is csak fél napom volt, mert le kell “csúsztatni” a túlórákat, így volt erőm és kedvem kimenni Alannel a parkba sétálni délután 

illetve ma meg délelőtt mentünk megint egy kört, olyan szépen sütött a nap. Napok óta szutyok, esős, hideg időnk volt, jól esett ez a séta. És Alan dereka is bírta.  Meg a kedvünk is kicsit jobb lett..

Amúgy ez az 5 km a legidegőrlőbb ebben a lockdown-ban. És tényleg mákosak vagyunk, mert legalább van tavunk, erdőnk, parkunk itt falun belül és valahol tudtuk, hogy ez a szigorítás nehezebb lesz lelkileg, mint a tavaszi, mert full be van zárva az ember, a kertbe sem kívánkozik ki, és rákészülni is megpróbáltunk, de van, hogy semmihez sincs kedve az embernek.

Egyenlőre nem látjuk, hogy meddig marad ez a helyzet. Pff.