Lockdown 3.1

A decemberi lazítás után újabb lezárások vannak, elvileg ugyan január végéig, de ahogy most állnak a dolgok, simán lehet, hogy még tovább is..

A kórházakban nincs hely, tele az intenzív, úgyhogy a privát kórházakat is be kell megint vonni, hogy legyen mindenkinek hely, akinek kell. 

Az iskola végül online lesz holnaptól, de ebben nekünk van rutinunk, mi nem aggódunk ezen.

Kari, ha minden jól megy, február elsején kezdi az új munkát, Tomi home officeból nyomja, Hannáéknál meg hasonló megszorítások vannak, mint itt, de az ő bölcsijük ügyeletet ad az orvos/nővér/rendőr gyerekeiknek, így ő is eljár dolgozni. 

Emiatt a szigorítások miatt újra beszorultunk a házba, de mondjuk most olyan hidegek voltak, hogy nagyon ki sem kívánkozott az ember.

Ígértek megint NAAAAGY havat, kb egy centi le is esett, simán be tudtam menni dolgozni 😅 de a kemény fagyoknak köszönhetően, egészen máig minden fehér volt.

Mivel nem 6.-án bontottuk le a fát, hanem csak ma, egész hangulatos volt ez a hét.. fehér táj, ropog a tűz a kandallóban.

Sajnos viszont Alannek nagyon meghúzódott a dereka, ennyire utoljára kb 20 éve talán, hogy csak feküdni tudott egy napig, de az is fájdalmas volt. Lassan, szépen javul, már tud ülni, tusolni.. orvosról hallani sem akart, természetesen, úgyhogy maradtak az elérhető fájdalomcsillapítók. 

Mivel pénteken volt esedékes a bevásárlás (mi pl ezt redukáltuk le, nem naponta vásárolunk, hanem 3-4 naponta.. akár hetente egyszer is lehetne, mert nagyon nagy a hűtőnk, elfér benne minden is, de a boltok olyan sunyik, hogy a lejárati idők rövidek illetve a zöldségek/gyümölcsöket is még körültekintően kell átválogatni, annyira sok a sz@r köztük) Marci jött velem, vicces volt, mennyire más, ha olyannal vásárol az ember, akinek nincs nagy rutinja. “Olaj is kell.. egyet lécci.. ja de ne azt, az szar.. de ne is azt, mert az repce, nem szeretem.. “ 

Aztán kifogtuk, hogy befagyott/bedugult a konyhai lefolyó (ír/angol szokás: kint mennek a lefolyók..de ha ilyen nagy fagyok vannak napokon át, simán elfagy egy-egy cső) .. na mondom fiúk: melegvíz, zsíroldó, csőgörény.. gyerünk, én mondom, Ti csináljatok. Hát végülis valamit csináltunk, mert lemegy a víz, de a csőgörényt az istennek sem bírtuk letuszkolni, miközben Alan meg sík idegbe volt idebent, hogy akkor ő felkel és megcsinálja.. megbeszéltük, hogy ha jól lesz, akkor görényezési oktatást fog tartani a srácoknak. Pénteken jött még az olajos is, vele meg Jancsi intézkedett, kaput nyitott neki, meg elpakolt, ilyenek.

Úgyhogy ma ultracuki voltam, és csináltam nekik kakaóscsigát, igazán megérdemelték. 

A hó..

A csigák hűlt helye..

Felolvadóban..

Belekezdtünk a Netflixen a Lupinba.. jó, tetszik nagyon. 

Ezek meg bónusz képek, a FB-om dobta fel: Marcika 11 éve, Benike meg 8 évvel ezelőtt..  hjajjj.. de öregszenek ezek a fiúkák..

 

Hello 2021

 Szilveszterkor szépen átbiliárdoztuk magunkat az új évbe. Itteni 11 órakor Hannával értekeztünk, majd közös videóchat éjfélkor. 

Újév napján ettünk lencse-sült virsli kombót, úgyhogy mondtam Alannek, hogy teszteljük le.. aznap húzták a euromillions-t, ő pedig egy agykontrollos technikával bemondta nekem a számokat, hogy mit tegyek meg.. szépen lett is egy 2+1-ese, kemény €6-t nyertünk..DEEE ez nem rossz, kezdetnek igenis bíztató. 

Amúgy is izgalmasan indult az idei évünk.. Kari hazament 28.-a este, majd a lakótársai is szépen visszatértek a szülői házból. W-t az apukája szállította fel a dublini lakásba, mert Kerryből jött és nincs tömegközlekedés.. épp becuccolt W, mikor a mama utánuk telefonált, hogy ja, a bratyó, aki szétbulizta magát Karácsonykor, close contact, így le kellett tesztelni és pozitív lett. (Itt most nem megyek bele abba, hogy akkor mi a francért ment fel W és a papa Dublinba, maradtak volna otthon a bátyóval, míg ki nem derül, hogy mi van. W csak azért akart visszamenni a dublini lakásba, hogy ne otthon üljön a szüleivel..) Úgyhogy akkor W-nek is jelentkeznie kellett tesztelésre, de épp aznap jelentette be a kormány, hogy olyan durván elb*ódtak a számok és annyi embert kellene tesztelni, hogy erre sem pont nem voltak felkészülve, úgyhogy a tünetmentes kontakokat most egy ideig nem tesztelik le. Na, W-t még éppen letesztelték, így csak vártunk...mert most nem csak amiatt izgatja az ember magát, hogy esetleg lebetegszik a gyerek, hanem most ugye így dolgozni sem tudott addig menni Kari, de erre a várakozós időszakra nem jár semmi sem, illetve esetleg az új munkahelyén sem tudna kezdeni, meg hogyan fogunk tudni innen neki segíteni, pl. bevásárolni.. meg ilyenek..  Na, a lényeg, tegnap este megérkezett, hogy negatív a lakótárs. Hallelúja.

Ma reggel fél hatkor arra ébredek, hogy valami manus halkan dörmög a lakásban.. bepánikoltam, hogy mi van, ha betörtek, (hülye én 🤣) de aztán hallottam, hogy Beni az🤦‍♀️... kiderült, hogy a haverjával Playstation-özött beszélgetett este óta, és “nem vette észre” hogy már ennyi az idő.. na, ágyba parancsoltam, de erre meg jól felébredtem, úgyhogy olvastam kicsit, majd sikerült visszaaludnom 8-ig. 

Isszuk a reggeli kávénkat és ahogy beragyogott a nap, meg csillogott az egész kert a megfagyott fűtől, no meg a Devils bit is hívogatóan napfényes volt, egymásra néztünk, hogy akkor uccu neki, menjünk fel a hegyre, a rántott hús megvár. 😂 Marci is ébren volt, úgyhogy ő is jött. Tea, kávé, keksz a hátizsákba.. 

Csodaszép, télies időnk volt, és a hegy teteje felhőbe volt burkolva, úgyhogy azt beszéltük meg, hogy csak a Mária szoborig megyünk, addig tuti süt a nap, de mikor meg már ott van az ember, csak tovább megy a keresztig.. nagyon misztikus volt, ahogy a ködös, deres hegyen voltunk. Jól esett mindannyiunknak ez a kis mozgás. A hegy amúgy tömve volt, de igazán akkor kezdett egyre több ember lenni, mikor mi már jöttünk haza. 

Ja, meg ilyennel is elütjük az időnket.. újrafotózunk képeket.. 

Nekem holnaptól meló újra, a sulik nem nyitnak ki mégsem holnap, egy hét extra szünetet rendeltek el. 

Évzáró 2020

 

Az év utolsó napján általában írni szoktam valamiféle fennkölt év értékelő írást, amiben összegzem mindazt, ami fontos volt nekünk a távozó évben.

Hát, 2020-at nagy izgalommal vártuk, talán még sosem volt ennyiféle programunk előjegyezve....aztán jött a "kovix", és annulált mindent. Marci nem ment el Sanghaj-ba, pedig már vízumot is kapott....mi sem mentünk sehová, hozzánk se jött senki, sőt az év jelentős részében nem mehettünk 2, 5, esetleg 20 km-nél messzebb.

Persze elkeseredésről szó sem volt, hiszen alapvetően mi egy optimista, vidám család vagyunk, és akkor is megtaláljuk a jó dolgokat az életben, amikor más esetleg nem, vagy csak nehezen. Például alkalmazkodva a helyzethez, beruháztunk egy felújított pool biliárd asztalba, és berendeztünk egy afféle kocsmaszobát. Hangulat led-ekkel, kiürült üvegekkel, dekorációkal, sound bar-ral (ezt nem tudom magyarul hogy kéne írni, mert amikor otthon éltünk még nem voltak ilyenek :))... Ahol aztán sokszor órákat eltöltünk iszogatva és golyókat lökdösve :)

Alapvetően követjük a kormány rendelkezéseit, még akkor is, ha egyébként nem értünk velük egyet. Sajnos vannak ilyenek, például nem értem miért nem lehet elmenni kirándulni a vírus miatt, hiszen ha én itt beülök a kocsiba, és az óceánpartján vagy a hegyekben kiszállok, és sétálok/túrázok a családommal, azzal nem hinném, hogy akár a saját, akár mások megfertőződését segíteném elő. Közben persze értem, hogy az írek általában az ilyesmit feltétlenül összekötik azzal, hogy beülnek egy étterembe / kocsmába fogyasztani, úgyhogy végül is van benne logika mégis.

Tény, hogy elég rémisztő abba belegondolni, hogy hány olyan embert látunk/hallunk/ismerünk, akik hisztériás rohamot kapnak attól, ha minimális mértékben is, de ki kell mozdulniuk a komfortzónájukból, és bármilyen szinten is áldozatot kell(ene) hozni. A szomszédban lakó egyébként tök normális emberek képesek partikat rendezni full illegálba, 6-8 idegen kocsival beparkolva a ház köré, pedig a csapból is az folyik, hogy kerülni kell a felesleges érintkezést. Mindegy, talán hamarosan vége lesz ennek az egésznek, már több helyen elkezdték az oltásokat, szóval van remény, hogy egyszer ezen túlleszünk. Ettől függetlenül tényleg ijesztő, mennyire elkényelmesedett és önző az emberek nagy többsége.

Karolina kézhez vehette végre a diplomáját, és ha minden igaz, hamarosan el is kezd egy kutatólaborban dolgozni mint immunológus, aminek nagyon örülünk és nagyon büszkék vagyunk rá. Szuper okos és nagyon kedves ember vált belőle, kifejezetten szomorú volt, mikor elköltözött, sokáig nagyon rossz volt, hiányzott itthonról. Persze tudom, ez az élet rendje....de akkor is.

A következő évről: nagy elánnal tervezzük a jövő nyarat, mert talán a legrosszabb ebben az évben az volt, hogy nem mentünk el nyaralni....úgyhogy a hajójegyet már le is foglaltuk. Más lesz, mert ugyebár Nagy Britannia kilépett az EU-ból, így kicsit (nagyon) macerásabb azon keresztül jönni-menni....vám, lassúság, kötekedés....stb. Úgyhogy jövőre kapásból a kontinensre hajózunk be. Hosszabbb hajóút, mert asszem olyan 20 órás...de foglaltunk kabint is, és comfort-lounge-ot is, úgyhogy biztosan szuper lesz. Hogy pontosan hova fogunk menni, az még nyitott dolog, ahogy az is, hogy sátoros lesz-e a történet, vagy apartman-os....mind-mind országfüggő és hangulatfüggő. Majd lesz valahogy, még nem tudjuk pontosan.

Szóval sok nyitott dolog van, de egyvalami most is ugyanaz: töretlenül, optimistán, és egymást segítve-szeretve-támogatva haladunk tovább az életünk útján. És úgy vélem, ez az egyetlen dolog, ami igazán fontos.

Minden erre járónak: B U É K!

Az idei utolsó túrázás

28.-án csak késő este ment vissza Dublinba Kari, így aznapra valami közös kirándulást/autós túrát terveztünk. A nagy tervünk az lett volna még pár napja, hogy kimegyünk Sligoba, de ugye tilos lett a megyét elhagyni.. úgyhogy kitaláltuk, hogy elmegyünk a Galtee hegyekbe, hátha lesz a magasabb részeken hó.

Napfelkeltekor (8.41 😅) már úton voltunk, ömlő esőben mentünk, és olyan szélviharban, hogy én tuti biztos voltam abban, hogy ma kocsikázni fogunk csak. 

De aztán kitisztult, de ez a Bella nevű vihar brutális erős széllel tombolt a fejünk felett. 

Odaérünk az autóparkolóhoz, már többen voltak ott, és őszintén, rohadt elvetemültek lehettek, mert mi egy jó 40 perc hegymenet után, -mmint Alan és én- visszafordultunk, a srácok viszont felmentek a “hóhatárig” . 

Olyan szél volt, hogy a Delta kezdő képkockái jutottak eszünkbe.. Alan azt mondta, hogy életében nem fázott az arccsontja.. eddig. 

Jó buli volt, így utólag mindenképp, a kocsiban várt a meleg tea/kávé + mézeskalács (Hannus küldte nekünk) plusz tegnap éjféltől újra visszatért a Level 5, (5 km limit) január 31-ig, maradhatunk a Devils bitnél, mint túrázás.