itt van az ősz...

Idén viszonylag későn jöttek a nagy szelek, és az eszement esők. A múlt hétre terveztük az idei első olajrendelést és ahogy szoktuk, Alan mindig megméri, hogy mennyi olajunk maradt az előző télről.. Igaz, amikor lekapcsoljuk a központi fűtést, akkor is megméri, de ez már afféle rutin, h olajrendelés előtt és után is megméri az olajszintet. 

Az egész nagyon primitiv módszert igényel, esetünkben öreg partvisnyelet. Igen, a 150-200 ezer eurós házakhoz olyan fűtés tartozik, aminek az olajtartályának semmiféle visszajelzése nincs. 

Na szóval: tavasszal 13 centi olajat hagytunk, és mostanra ez konkétan elfogyott.. Valahol szivárog a rendszer. Ami magyarázatot ad arra, hogy tavaly rohadt sok pénzt elfűtöttünk és mégis fáztunk, holott nem volt extrém hideg.

A további gondot az okozza, hogy erre a feltételezésünkre senki sem fog több ezer eurós átvizsgálást áldozni, (ab start fel kell ehhez ásni a kertet) ..

Így meg sem rendeltük az olajat, viszont itt álltunk, hogy akkor most hogyan tovább.. 

Osztottunk-szoroztunk, és úgy döntöttünk, hogy átállunk a villanyradiátorokra. Tavaly már használtuk a nappaliban, miután a központi fűtést lezártuk, és tudtuk, hogy egy közepes teljesítményű is jól be tudja fűteni a közel 35 nm-es nappalinkat.

Kiszámoltuk, hogy mekkora teljesítménnyel mennyit mehetnek egy nap, és a jelen számítások szerint a tél végére jobban fogunk kijönni, mintha olajjal fűtöttünk volna. Pár napja használjuk még csak (vettünk nagy hirtelen 5 darabot még) persze most naponta csekkoljuk a villanyórát, és jók vagyunk: a ház meleg és a fogyasztásunk is okés.

Az ősszel bejöttek a vírusok is, kis torokfájással küzdöttek a gyerekek, de sajnos Beni vasárnap este óta durván fulladt.. Így tegnap elvittük az orvoshoz, sajnos kap szteroidot 3 napig, és szigorú pihenés van előírva. Mára már egy fokkal jobban van, így meg van minden remény, hogy nem kell pl. kórházba menni.

Az őszi szünet jövő héten kezdődik, én is szabadságon leszek 2 hétig, mit mondjak... Alig váááárom :)))

WTF?

Tegnap jött a postás és hozott egy levelet a L-i Női Klinikáról.. időpontot kaptam szülés előtti tanácsadásra.

Komolyan ledöbbentem...  ekkora szervezetlenséget és érzéketlenséget.. hogy b*ssz*k meg.

Helyzetjelentés

Még 2 és fél hét, és végre lesz 2 hét szabim.. Nagyon elfáradtam már, az idei évet az elmúlt 5 év legsz*rabb évének is hívhatom, és még nincs vége.. o.O

Hiába volt nyáron 2 hetem szabad, végig vendégeink voltak, akkor meg nem tud úúúgy pihenni az ember..

A testem is jelez rendesen, ui. vasárnap óta szédelgek, és a nyakam-vállam durván fáj. Nem kell nagy pszichomókusnak lenni hozzá, hogy tudjam, a gondok súlya ugyebár...

Teljesen  meg is lepődtem, mikor ma csörgött a telefonom, és a fizioterápiáról hívtak..hogy ugye már április óta várólistán vagyok megint, és még további hónapokat kellene várnom, de egy másik városban lett időpont, érdekel-e.. Mondtam, hogy isteni jel, erre van szükségem és igen, jóhogy átmegyek másik városba is.

Elkezdtem nem csak beszélni arról, hogy munkahelyet kéne váltanom, hanem a tettek mezejére léptem, és ide-oda beadtam, feltöltöttem a CV-met.. Meglátjuk.

Ahogy Alan írta, Tomiéknak is sikerült találni lakást, mmint szobát, havi 600 euróért (igen..600) havonta és "csak" ennyi, mert 25 percre vannak a Citytől, busszal.

Voltunk mindkét gyereknél, megnéztük, hogy milyen a lakásuk, újra bebarangoltuk a Trinityt velük. Csak a 2 felnőtt gyerekünk, meg mi. Jó volt nagyon. Ritka pillanatok.

Az októberrel megérkezett a hűvös, hideg is, minap fagyott már reggel, így a most hétvégére tervezett programunkat eltoltuk: el akartuk volna menni Északra, ottaludni valahol, de mivel orkánt meg esőt meg ilyeneket jósolnak, inkább nem. Itthon is tudunk szobában ücsörögni..

A gyerekek jól vannak, gyűrik a sulit, mindenki happy és még mindig szeretnek suliba járni. :)

Kari idén már nem csinált musicalt, a tanulásra akart fókuszálni. 

Jancsi továbbra is rohamosan nő, már 44-es lábnál jár, és elkezdett atletizálni. Heti 3-4 alkalommal jár, ráfér. :)

Ráció kontra EQ

Néha az az érzésem, hogy ahogy öregszem, úgy gyorsul be az élet körülöttem. Persze nyilván inkább reálisabb, ha azt mondom, én lassulok...több minden is van, ami már-már követhetetlenül zajlik-zúg mellettünk, velünk, bennünk...Effektív hatgyerekes családból négygyerekessé léptünk elő ( vagy hátra...nézőpont kérdése). Persze négy gyerek sem piskóta, na de még két felnőtt gyerek....velük kapcsolatban kezdem látni, érezni, milyen is az, amikor azt mondják, a gyerek nyílvessző, aminek a röptét a szülő csak nézheti, de nem befolyásolhatja. Igaz, sokan ezt úgy értelmezik, hogy már négyéves kortól nem nevelik a kölyköt, hanem elnéző mosollyal nézik, amint bukdácsol...

Nem vagyok egy nagy dialektika-fan, de hiszek az összefüggésekben. Hiszek abban, hogy általában a dolgokat nem kiragadva, önmagukban kell nézni, hanem összefüggéseiben. És igen, nehéz, mert ugyanakkor racionális ember lévén igenis az ésszerűséget sem hagyhatom figyelmen kívül...azonban így a negyvenes éveim elején elég egyértelműen látom, hogy az ésszerűség is, mint minden más, rendkívül relatív. Összetett dolog, amit nem lehet önmagában kezelni. Mert az élet általában bonyolult.

Kiváló példa erre a klasszikus autóvásárlási példa. Sok cikket, tanulmányt olvasni arról, hogy az emberek túlnyomó többsége vásárol hitelre autót magának, holott a tény maga, hogy nem tudja kifizetni az árát egyszerre, determinálja, hogy tulajdonképpen nem engedheti meg magának...úgy értem, anyagilag. Nem is kérdés, hogy pusztán racionális szempontok alapján őrültség hitelre autót vásárolni. Mégis miért csinálják az emberek? Mert mindenki hülye? Vagy mindenki irracionális lépésekben tud csak gondolkodni? Fenét.

Azért, mert a ráció, a logika, az ésszerűség mellett mindig ott van az örök kiszámíthatatlan érzelmi tényező. Amikor az ember magasról és vastagon tesz rá, mennyire racionális a döntése. Ha például mi V-vel racionálisan állunk az élethez, azt hiszem ma egy gyerekünk sem lenne. Hiszen a pillanatnyi körülményeink sosem indokolták a gyermekvállalást. A sors keserű fintora, hogy amikor a körülményeink lehetővé tennék, akkor meg hiába vállalnánk, nem sikerül. Így valahogy jobban látja az ember, mennyire fontos lehet az a bizonyos érzelmi tényező. Amikor az ember a szívére hallgat és nem az eszére.

Sosem voltam könnyen ítélő típus. Talán még nagyon fiatal koromban igen, de az élet megtanított rá, hogy általában az éremnek több oldala van, és általában nem látható mindegyik tisztán. Szóval igenis van az úgy, hogy valaki hitelre vásárol autót, és valójában nem indokoltan teszi, de mégis megteszi, mert úgy akarja. Ma már úgy állok ehhez a kérdéshez, hogy oké, ezt csak az tudhatja, aki benne van.

Valahogy így látom a felnőtt gyerekeim sok döntését is. Racionálisabban is lehetne kezelni az életüket, hiszen az Egyetemre itthoonról is be lehetne járni, a vonat másfél óra alatt ott van, itthon pedig van bőven hely, meleg étel, gondoskodó szülői háttér. Továbbá tesók, élet, és melegvíz meg fűtés, meg villany, meg internet...ez utóbbiak persze ingyen....nekik. Ezzel szemben viszont mindketten bérelnek egy szobát valahol, ami finoman fogalmazva is lényegesen szerényebb, mint ami itthon van nekik...és fizetik a horror lakbért, a rezsit, és próbálnak kijönni a nem túl sok ösztöndíjból, hogy jusson kajára is nekik, meg néha bulizni is tudjanak. Nem is kérdés, hogy mennyire ésszerűbb lenne itthon lakniuk, bár halkan hozzáteszem, nekünk nem feltétlenül lenne fáklyás menet, hiszen nem mindegy hány gyerekre mosunk-főzünk-takarítunk-pakolunk stb...., mégis az önálló életet választották, amit teljes mértékben tolerálni tudok, hiszen mindig ott van a háttérben az érzelmi tényező, ami rendre felülírja a logikát és a rációt.

Legyen szó akár autóvásárlásról, továbbtanulásról, munkahelyről, vagy életmódról-diétáról...a kép mindig árnyalt, és sosem olyan egyszerű, hogy  szimplán ész-érvekkel kezelni tudjuk. Az ember összetett organizmus. Párhuzamosan zúgnak mellettünk mindenféle logikai folyamatok, dübörögnek a számok, az érvek, történnek dolgok.....de néha akkora a káosz, hogy nem az agy nem tud tisztán látni, csak a szív. Bejön az érzelmi tényező, bejön az ösztön, az érzés...az akarás...a kívánás...és simán felülírja a rációt.

fotók ömlesztve

Glendalough: 

Kilkenny:

Obama-exhibition :)))

 Jancsi első napja a gimiben:

2 hete kirándultunk még egy utolsó nagyot, a célállomás: Brandon-point

se eleje, se vége

A múlt héten hazaért Hannus végre.

Tele élményekkel, jól néz ki nagyon, és szerintünk a jellemfejlődésének is nagyon jót tett a nyári kaland. Semmi, de semmi probléma nem volt sehol (őszintén, folyton aggódtunk, hogy mi minden történhet vele), az összes host szupercuki volt, és nem mellesleg ráragadt valamennyi francia tudás is, amit könnyedén fejleszthet majd most tovább. (a lakótársa egy francia fickó :)

Nagyon büszkék vagyunk rá, mindent saját maga finanszírozott, a görög túrába szálltunk csak bele, afféle szülinapi ajándékként.

Tegnap beindult az egyetem is, Tomiék még mindig nem találtak szobát (addig Vicky nagynénjénél laknak, de ő messze lakik a belvárostól és hát..izé nagynéni... )

Sok mindent akartam írni, de hárman beszélnek egyszerre hozzám, és konkrétan totál nem emlékszem, hogy mit akartam írni... Nagy család, na. :D

röviden...

A nyarunk jól eltelt, Alan szülei most jártak itt nálunk először, és nagyon jól érezték magukat.

A sittingroom/gym/tároló szobánkat totál kitakarítottuk (oké, kár a királyi többes: Alan csinált mindent..) és szépen berendeztük a maméknak. Kénytelenek voltunk emiatt az IKEA-ba is elmenni, kellett egy ágykeret a meglévő matrachoz, és hamár, akkor egy komód is jól jött a nappaliba, meg a szokásos konyhai apróságok.

Erre az apósom vacak térde miatt volt szükség.. és ez az egyetlen földszinten lévő szoba, ahova vissza is vonulhattak pl. ebéd utáni csendespihenőre.

Az unokákat imádták és én már ettől nagyon boldog voltam. 

Voltak sógoromék is, a 3 gyerekkel, ez nagyon nagy buli volt, mert Alan szülei így együtt lehettek mindkét fiukkal és -majdnem- az összes unokájukkal. Hannus ekkor már Franciaországban "robotolt" :) , de skype-on beszélt a nagyszüleivel.

Majd nemsokkal anyósék után (24 órával később ...) jöttek a nővéremék. Velük többfelé el tudtunk menni, bár az idő nem mindig volt jó, de sikerült elmenni Kerrybe, úszni az óceánban, de az egyik esős napon elvittük a gyerekeket egy közeli cseppkőbarlangba, ami pont kellemes volt ennyi kölyökkel.

Azóta a suli is beindult, és most elmondhatjuk, hogy van 2 gyerekünk a primary-ben, 2 gyerekünk a secondary-ben és 2 gyerekünk college-ban.

Beni 3.-os lett, Marci 5.-es, Jancsi elsős, Kari is 5.-es, Tomi másodéves, Hanna pedig harmadéves.

A beiskolázás idén sem volt olcsó, és még nincs vége.. (most jött pl. Kari, hogy kell egy labor-füzet bioszra..€15 ) 

Idén Tomi is felköltözik Dublinba, Vickyvel akarnak közösen valami szobát kibérelni, de ez a majdnem lehetetlen kategóriába tartozik. 

Hanna holnap érkezik haza, lassan 3 hónapja nem láttuk.

Mi meg, ha összeszedtük magunkat a beiskolázás utáni sokkból, rágyúrunk a Karácsonyra.

Idők

Néha megdöbbenek, mennyire régóta élünk idekint. Gondolom nekünk, mint felnőttként kiköltözőknek ez már örökre "idekint" terminológiát takar, hiszen 30 év nem múlik el nyomtalanul, ráadásul az első harminc év ugyebár, ami depláne determináns. Ellenben itt van például Benike, aki életének nyolc évéből hatot itt töltött, és Magyarország valami ködös, homályos emlékkép benne, ami mindig úgy változik, ahogy hall tőlünk valamit vagy lát aktuálisan a régi életünkből. Az ő és a többi gyerekünk élete végérvényesen ide köti őket. Ez egy alapvető különbség köztünk. Olyan különbség, ami valószínűleg örökké megmarad majd.

A legelemibb indoka az eljövetelünknek egyértelműen Ők voltak. Hogy ne olyan alaphelyzetből induljanak ki majd felnőtt korukban, amit otthon vizionáltunk, az aktuális kilátások tükrében. És azóta még mennyit romlott a helyzet :-/...Úgyhogy teljes mértékben (azt hiszem írhatom Verbéna nevében is, hogy ) elégedettek lehetünk azzal, ahová jutottunk eddig, és ami felé tartunk.

Az összes gyerekünk kiválóan teljesít az iskolákban. Okosak, értelmesek, szépek. tehetségesek. A kortársaik között is kiemelkednek, hiszen kapásból megvan az az előnyük, hogy az angol mellett más nyelve(ke)t is beszélnek. Érdeklődőek, nyitottak, zenélnek, sportolnak....és egy nagyon fontos megközelítés: szeretnek iskolába járni. Óriási dolog. A két legnagyobb az ország legkeményebb egyetemén tanul, a Trinity-n Dublinban. Ha jól tudom, se Hannusék, se Tomiék évfolyamában sem volt senki más, aki oda ment volna továbbtanulni, tehát helyi szinten is kivívták a tanáraik/barátaik elismerését.

Persze az érmének mindig van másik oldala is. Bármennyire is nem esik jól, igenis lassan tudomásul kell vennünk, hogy a magyar nyelv nem lesz örök életű a családunkban. Az idősebb gyerekek már kapcsolatban vannak, és írekkel, nem magyarokkal. Ami azt jelenti, hogy magyarul gyakorlatilag csak akkor beszélnek, amikor itthon vannak. Az ember továbbgondolja az életet, és végigfut a szemeim előtt, hogy igen, ha lesz majd gyerekük, vajon hogyan, mennyire fog magyarul beszélni? Valamennyire biztosan, hiszen mi, mint nagyszülők naná, hogy magyarul fogunk velük beszélni....remélhetőleg elég jelentős időt fogunk velük eltölteni ahhoz, hogy ne kelljen kényszerből angolul kommunikálni majd. Előre szaladtam nagyon, dehát az élet megy szépen mindentől függetlenül. A gyerekeink gyerekeinek a gyerekei nagy valószínűséggel már csak keveset fognak tudni a magyar nyelvről.

Persze ez még változhat, és alakulhat ezerféleképpen, de jól megmutatja azt, hogy az idegen földre távozásnak bizony vannak kevésbé emelkedett és vidám vetületei is. Viszont tény, hogy kezelhetőbb egy ilyen jellegű dolog, mint egy kilátástalan jövőkép, ez nem is kérdés.

*

A nyár elég sűrű volt idáig is, de most még sűrűbb lesz, ugyanis először az életben a szüleimet sikerült rávenni, hogy látogassanak meg minket. 10 napig lesznek itt, két hetven éves ember...mit mondjak, sok előkészületen vagyunk túl, és remélhetőleg minden oldalról kellemesen fog telni ez az időszak. Rászerveztünk, ha már lúd, legyen kövér alapon, és a hétvgére átruccannak a bátyámék is, a három gyerekkel, úgyhogy lesz 1-2 nap, amikor tényleges "full house" lesz, amolyan nagy családi feeling. Talán sosem volt ilyen, vagy nagyon régen....és talán sosem lesz már, úgyhogy örülni és értékelni kell mindannyiunknak a lehetőséget.

Aztán Verbéna tesójáék is jönnek, szintén gyerekekkel, szóval azt hiszem az unalom szót ezúttal sem fogjuk a gyakran érzett hangulatok listájára vésni :) 

memories...

reload....

Nem egyszerű belekezdeni a blog-újra-írásba. 

A történtekről nem akarok beszélni, elfelejteni mi pedig úgy sem fogjuk.. 

Nyár lett, és több, mint egy hete nem esett az eső, és a szabadnapjaink egyfajta nyaralás jelleggel telik: teniszezünk, kirándulunk, bringázunk.

Hanna és Tomi még május végén befejezték az egyetemet, mostanra meglett az összes vizsgaeerdmény.. Mindketten sikeresen levizsgáztak, Tomi átlagban 60%-ot kapott (2.2), Hannus pedig 80% felett.

Tomi elkezdett dolgozni, nyaralást terveznek Portugáliába Vicky-vel, arra gyűjt. 

Hannus pedig nyakába vette a fél világot, és tegnap elutazott Damo-val 2 hónapra Franciaországba (1 hónapig a spanyol határ közelében lesznek, majd 1 hónapig Normandiában) aztán ő onnan továbbmegy Görögországba, egyetemi kirándulásra, majd Athénból München-be repül egészen szeptember közepéig..Azért München-be, mert Damien ott kapott kutatói állást --> aki lediplomázott idén, mint asztrofizikus. o.O 

Kari is május végén befejezte a TY-t, még az évvégén voltak még egy csapatépítő túrán, az ECDL-t is megcsinálta, elvégezte a First Aid tanfolyamot is és a report-ja szerint is excellent student :))) Nagyon jól van, igazán boldog kamasz, esténként futni jár.. Öröm ránézni. :D

Ma kapta meg a sulitól a papírt, hogy megkapta a választott érettségi tantárgyakat: zene, kémia és biológia.

Jancsi lakli kamasz lett, csak nyúlik, de nem vastagszik :)) Komolyan képes egy éjszaka alatt látványosan nőni :DDDD Kamaszosan visszadumálgat, ("jó-csak" és "de-nem-is" ), a gitározást feladta, inkább a zongora érdekli. Úgy tűnik, hogy szemüvegre lesz szüksége, messzire rosszul lát.

Holnapután lesz a "ballagása", az évvégi report-ja nagyszerű lett, sokat fejlődött. Azt írhatnám, hogy szeptemberben kezdi a gimit, de ő már augusztus 25.-én elkezdi.. 

Marci továbbra is laza, higgadt gyerek, egyedül Jancsi képes kihozni őt a béketűrésből. Az évvégi report-ja szuper lett, és jó olvasni, hogy "öröm őt tanítani". Nagyszerűen van, növeszti a haját, és foci VB őrült. 

Beni pedig holnap lesz 8 éves, durván öregszik. :) 139 centis már, és 35-ös lába van. Vele július 17.-ére van egy szájsebészeti időpontunk, valahogy olyan furán nőttek a csontfogai (az a 4 darab metsző..), hogy a felső egyesek minden  harapásnál kifelé nyomják az alsó egyesét.. Az tűnt fel, hogy elkezdett mozogni..rohanás a fogorvoshoz..ő meg beutalta Benit a szájseb-re..Nem tudom, hogy mit fognak tenni vele.

A suliban ő is jól teljesített, látványosan fejlődik ő is, jövőre Jancsi mostani osztálytanítóját kapja.

Még ez a hét és vége a suli a kicsiknek is, a nyári terveinket felborították a múltban történtek, és végül úgy alakul, hogy 6 év után először eljönnek Alan szülei 10 napra, a közbeeső hétvégére átjönnek Angliából Alan bátyjáék, így anyósom összes gyereke és unokája (mínusz Hannus) itt lesz, együtt.

Majd a nővéremék is eljönnek egy hétre.

Fotókat majd egy köv-ő posztba teszek fel.