Beni-duma

Beni telefonon beszélt az unokatestvéreivel, Bercivel és a R.Marcival. Szegények épp szobafogságban vannak, ui. bárányhimlősek.

'Öhhöm, igeeeen' ...- hallom Benit. ... 'Igen, tudom, hogy miért lettetek bárányhimlősek.. Túl sok bárányt simogattatok, igaz?'..

:))))

És állja meg röhögés nélkül az ember, hogy ne sérüljön a lelke, hogy ő bizony ki van nevetve. Megálltuk, de nem volt könnyű.

képek

Nem mindig könnyű

Nagycsaládosként sokszor sok helyzetben látja az ember a gyerekeit. Nálunk ez még fokozattabban is így van, hiszen nagyon sok időt töltünk együtt, plusz mivel idegen országban élünk, nyilvánvalóan a gyökéreregetést is újra kellett kezdeni mindannyiunkank, és ebből fakadóan is lassabban szakadnak el tőlünk, arról nem beszélve, ami pedig minden magyarnak valamiféle keresztje külföldön: hogy ti. valahogy, valamikor úgyis a pofájába kapja, hogy te csak egy idegen vagy.

Na szóval az átlagnál, úgy érzem, mi lényegesen több időt töltünk a gyerekekkel. Innen egy lépés csupán, hogy megnőjön azokank az esetekenek a száma, amikor nem 100%-osan érezhetjük azt, hogy minden kerek. Természetesen a gyerekeknek is lehetnek rossz napjaik, vagy csak rosszabb hangulataik, esetleg olyan gondolataik, amik lehangolják, de valamiért nem akarja megosztani senkivel.

Engem személy szerint rendkívül kiakaszt az a fajta tipikusnak mondható viselkedés, amikor az ember nehezen éli meg a reggelt. Vagy azért mert fáradt és kevesebbet aludt, vagy mert nehéz napja volt előző nap, vagy tök mindegy miért, de a lényeg az, hogy ébredés után másfél-két óráig hozzá sem lehet szólni, és amíg nem csúszott le a két kávé, addig, megközelíteni is csak fejvesztés terhe mellett lehet. Namost nálam ez valószínűleg azért nem talál megértésre, mert teljesen szembemegy minden olyannal, ami engem mozgat. Én sokkal jobban szeretek felébredni, mint elaludni. A reggelt minden alkalommal egy új nap, új lehetőség, új örömforrásként értelmezem, és ha csak 2-3 órát alszok is éjjel, és fel kell kelnem, akkor sem vagyok rossz kedvű. Lehet, hogy ez a rendellenes, nem tudom. Azt is megértem, ha valaki más típus. De amikor azt látom, hogy egy fiatal (úgy értem tini) elkezd tendálni e felé....az azért kicsit kiakaszt. Ismerek olyan fiatalokat, akik ezt látják otthon, és a minden áron felnőttnek látszásra való törekvés része az is, hogy követi ezt a viselkedési mintát, és ezért jön-megy minden hétvége reggel olyan fejjel, amiről sugárzik, hogy ne szólj hozzám, mert leharapom a fejem, és különben is hol van a capuccinom...

Sajnos szegény gyerekeim megisszák a levét ennek a rigolyámnak, mert ők például egyáltalán nem produkáltak ilyesmit soha, de ha reggel egy kicsit is morcosabbnak látom őket, hajlamos vagyok kiselőadást tartani az életben elfoglalt helyünkről, és a hozzáállás fontosságáról :)

utcazenészek

Nos, ma megvolt Kari és Tomi első dublini utcazenélése.
Rákészültek, kb. 10 populáris számmal, szendvicsek, víz, lidl-ös fa szék, fényképezőgép. - persze nem készült fotó az utcán, csak a buszon, majd legközelebb. :D
Buddy elvitte őket a buszhoz reggel, és most este 9 körül szedtük fel őket.
Nagyon jól érezték magukat, a kezdeti sokk ellenére is. (az egyik helyről elküldték őket, aztán nem találtak jó helyet, de végül sikerült belőni egy jó helyet.)
40 eurót zenéltek össze, a buszpénzük 33 euró. A kicsi plusz ellenére nagyon be vannak zsongva, azt hiszem lesz ennek még folytatása.
Mi nem ellenezzük, amíg nekik jó, nekünk is az. :)

Igazolás

Jó régóta nem írtam....szerencsére Verbéna ügyel rá, hogy ne ragadjunk be :) Némileg igazolja a távollétemet, hogy próbálom ütemezni az ezév végéig kitűzött céljaimat, gondolok itt a régi regényem teljesen újraírására, illetve több további "mű" kidolgozására. Mindez persze nem könnyű, hiszen az alkotómunkához kell némi idő, meg ha nem is kifejezetten ihlet, de valamiféle ráhangolódás mindenképp. És azért a hat gyerek nem mindennapi velejárót jelent. Elindítottam továbbá egy blogot, ami az utóbbi időszak életmódváltásával kapcsolatos gondolatok tárhelye lesz, ha igaz.

Gyereknap

Mivel holnap egész nap dolgozni fogok, így előrehoztuk a gyereknapozást..
Az első tervünk az volt, hogy maradunk itthon, lévén fos időt jósoltak, és sütök nekik valami finomat, és majd nagyokat társasozunk..
Ebből a süti sütés valósult meg, de mivel kisütött a nap, kitaláltuk, hogy elmegyünk csavarogni Dublinba.
Nyakukba vettük a várost, és térdig lejártuk a lábunkat, akkorát sétáltunk.. ÉS az eső egyszer sem eredt el!!! Juhhhúú! Az Élet apró örömei.. :)))))))

Kari

Lassan befejezi az első évet a gimiben. :)
Pénteken, a vizsgák előtt még, részt vehetett egy jutalom kiránduláson, amit a suli azoknak a tanulóknak szervezett, akik begyűjtöttek 25-nél több merit-card -ot. Ezt év közben kapták jó magaviseletért, szorgalmukért..stbstb.. Szóval elmentek a Mitchelstown barlangba, aztán elvitték őket bowlingozni és kaptak egy könnyű ebédet is.
Összességében az első éve nem volt könnyű, de nagyon jól helyt állt, és igazán büszkék vagyunk Rá, mert amibe csak belekezdett, abban sikereket ért el. :D

különbség I.

A jót könnyű megszokni, igaz?
Most nem az anyagi dolgokról beszélek. Persze hihetetlen jó érzés, hogy a lefogyásunkhoz hozzájáruló zőccség-gyümi-miegyéb megvétele megadatott, és itt meg tudtuk valósítani.. na meg napestig sorolhatnám, hogy milyen jó is nekünk.
Mivel nekünk az életünk legjava otthon telt el, nem feledjük, hogy honnan jövünk.
A gyerekekkel ez már nem ilyen egyszerű. Nem, nem arra gondolok, hogy ha nem nike-ban jönnek-mennek, akkor meghalnak.. hanem arra, hogy mennyire gondtalanok, és mennyire nem emlékeznek a "régi" életünkre.
Ma olvastam egy FB-os cikk/linkben, hogy a H. Rózsának milyen újabb agyvihara volt. Oszt' eszembe is jutott mindjárt D. tanár úr, meg a méterrúdja, meg a nevelő célzatú taslijai-nyaklevesei.. Meg az agyvérzésig vörösödő fejű tanerő, amint üvöltözik a gyerekekkel, elhordva mindenféle szirszarnak.
Igen, itt ezt elfelejtették.
Van rossz kölyök; van, akit kiküldenek az osztályból; van, akit egyenesen az igazgatóhoz küldenek, (ja, az otthoni általánosról beszélek meg az itteni primary school-ról). De nincs testi fenyítés, nincs lelki-testi megalázás.
Lehet, hogy nagyon sok hibája van az itteni rendszernek, de én megtapasztaltam a magyart is, és jó, hogy nyugodt lehetek a gyerekeimet illetően, nincs semmi félsz bennem, mert ma lesz xy-nal órája és jajjjj.
És qrvára örülök annak, hogy nem kell az otthoni rendszerben lenniük.

Jancsi-Marci

Hát nem édesek? :)))

Királynő - Obama

Egymást váltották - váltják: a múlt héten a Királynő volt itt 4 napot, ma pedig Obamát várják.
Én, egyszerű halandó, az egészből csak annyit érzékeltem/lek, hogy a Királynő pénteki, utolsó napján, mikor is Cashel-be, majd Cork-ba ment helikopterrel, akkor vadászrepülőkre ébredtem 7 órakor, majd a kísérő és kőröző helikopterek zajától beriasztott autóktól volt hangos az egész napunk.



Obama ma érkezik: és rögtön le is ugrik a szomszédos faluba, Moneygall-ba, ahonnan az ük-ük-ük-ük-nagyapja származik, és eltölt 45 percet. Nos, ez ránk nézve olyan hatással van csak, hogy a mi zsaru-falunk teljes harci készültségben van, mindenhol rendőrök, pislogni sem mer az ember :)
Az meg külön vicces, h kitaláltuk, h elmegyünk megnézni, hiszen csak az amerikai Elnök, és sűrűn nem lesz esély arra, h 20 km válasszon el egy amerikai Elnöktől.. nos, jegyet árusítottak a megtekintésére, és az is 20 perc alatt elfogyott.. :O Marad a TV. :D