különbség I.

A jót könnyű megszokni, igaz?
Most nem az anyagi dolgokról beszélek. Persze hihetetlen jó érzés, hogy a lefogyásunkhoz hozzájáruló zőccség-gyümi-miegyéb megvétele megadatott, és itt meg tudtuk valósítani.. na meg napestig sorolhatnám, hogy milyen jó is nekünk.
Mivel nekünk az életünk legjava otthon telt el, nem feledjük, hogy honnan jövünk.
A gyerekekkel ez már nem ilyen egyszerű. Nem, nem arra gondolok, hogy ha nem nike-ban jönnek-mennek, akkor meghalnak.. hanem arra, hogy mennyire gondtalanok, és mennyire nem emlékeznek a "régi" életünkre.
Ma olvastam egy FB-os cikk/linkben, hogy a H. Rózsának milyen újabb agyvihara volt. Oszt' eszembe is jutott mindjárt D. tanár úr, meg a méterrúdja, meg a nevelő célzatú taslijai-nyaklevesei.. Meg az agyvérzésig vörösödő fejű tanerő, amint üvöltözik a gyerekekkel, elhordva mindenféle szirszarnak.
Igen, itt ezt elfelejtették.
Van rossz kölyök; van, akit kiküldenek az osztályból; van, akit egyenesen az igazgatóhoz küldenek, (ja, az otthoni általánosról beszélek meg az itteni primary school-ról). De nincs testi fenyítés, nincs lelki-testi megalázás.
Lehet, hogy nagyon sok hibája van az itteni rendszernek, de én megtapasztaltam a magyart is, és jó, hogy nyugodt lehetek a gyerekeimet illetően, nincs semmi félsz bennem, mert ma lesz xy-nal órája és jajjjj.
És qrvára örülök annak, hogy nem kell az otthoni rendszerben lenniük.