poems

Napok óta készülök rá, h bepötyögjem ide a két legújabb versikét, amit Jancsi és Marci írt. Ma végre, ha már a költészet napja van, meg is teszem.
Érdekes különbség ez a magyar és ír oktatás között: rendszeresen kell verset írniuk, mikor épp miről tanulnak. Jancsiék az űrről tanulnak hetek óta, Marciék meg az időjárásról. :D

Aliens

The aliens are crazy
The aliens are lazy
The Jupiter's aliens are ugly
And the Mercury's are funny.

Some aliens like an apple
Some aliens head is rectangle
The sick aliens cough bubbles,
And the adults cough marbles.

The old aliens are slow
Some children's eyes are yellow,
Some adults dont't like snow,
Because they're look like an elbow.

The aliens die when they're sixteen,
The grandfathers don't like the cheese
And the children like the sweets,
If it's not green.

The Pluto's alien is just sitting,
His neighbour is just reading,
Sorry, I'm just dreaming.

Janos V.
3rd class

***************

Twinkle, twinkle sunny day,
I like lots and lots of play.
I like warm days
As in May.
If it's cold I don't want to stay
Twinkle, twinkle sunny day,
I like lots and lots of play.

Marton V.
1st class

A kisebb hibácskák ellenére remek kis versikék lettek szerintem, és tök jó látni, hogy 7 hónap suli után már mire képesek. :) Arról nem beszélve, hogy a minap írül beszélgettek a kocsiban, és jókat röhögcséltek, hogy egy kukkot sem értünk belőle. :)

Az írek és az eladástechnika

Egy ideje érik már ez a post. Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem vagyok az a könnyen általánosítós típus, és utálok minden sztereotip megközelítést, a paradigmákról nem beszélve. De most már a sokadik szitu van. Lassan tucatnyi az olyan esetek száma, amikor ha én lettem volna a másik oldalon, vagy jó, nem én, hanem valaki, aki eladástechnikalag nem egy nulla, akkor minden gond nélkül megveszem azt, amit végül persze nem vettem meg. Ott volt a petkonolli nevű bőri kereskedő, meg a nyamvadt autója....aki nem engedett egy centet sem a vételárból, és több mint másfél évvel később, most, amikor ezt a hozzászólást írom, még mindig ugyanott áll a verda, mert még mindig nem adta el.

Vagy ott van egy másik autó, amit négyszer tárgyaltunk le telefonon a kereskedővel, hogy akkor megyünk megnézni. Dublinba, ami azért nem itt van a szomszédban. Erre mi történik? Ott áll a verda az udvaron, koszosan, mocskosan, bezáratlanul, vastag penész mindenütt a kárpitokon, a hátsó lámpabura ductape-el megragasztva, a gumi levegőtlenül, ernyedten folyik ki a felni alól. Pedig az autó műszaki adatai, vizsgája, futott kilométere stb. alapján simán megvettem volna. Mindössze annyit kellett volna tennie a kereskedőnek, hogy lemossa, kitakarítja, meg felpumpálja a kerekeket. Sokat mondok, egy óra munka, és a kocsi úgy nézett volna ki, hogy gondolkodás nélkül nyitom a bukszám. De nem. Elő sem bújt a bódéjából.

Aztán a mai téma.....a kávéfőző esete. Ez egy külön érdekes dolog. Mi alapvetően nagyon szeretjük a kávét, legfőképp az erős, karakteres, de nem csersavas méregízű espresso-t. Hosszúkávét készítő filteres kávéfőzőből átlag háromhavonta lehet venni a másikat, mert annyira vízköves a víz, hogy a csövek kanyaraiban lerakódik, és a keresztmetszet olyan kicsi lesz, hogy örökkévalóság, amíg a kávé lefő. A presso gépek jobban bírják, viszont ilyenekből nem sok választék van. gyakorlatilag két féle márka elérhető a szigeten, a Délonghi és a Gaggia. Valaha előfordult a Cookworks márka is, mint olcsó verzió, de már nem létező fogalom. Délonghi-val kezdtük, kellemes kávét csinál, de kb egy év használat után gyönge lett, csöpög és lassúcska. Azért még hadra fogható ma is....de nem az igazi. A Gaggia gépet fél éve vettük. Amellett, hogy ergonómiailag egy kalap fos, és anyaghasználati szempontból értékelhetetlen minőségű, kiváló kávét csinált, az ereje nem ment el hónapok után sem, és hamisítatlan espresso italiano crema gusto-t produkált, persze a megfelelő őrleménnyel próbálkozva. Na most fél év után bemondta az unalmast. Kampó. Se kép, se hang. Visszavittük a boltba, de már nem forgalmazzák ezt a típust, így kicserélni nem tudták. Nekiálltunk keresni.....hogy kipróbáljunk mondjuk egy Krupps-ot, egy Bosch-t, Kenwood-ot, mittudomén....ha már Szarvasit nem lehet kapni :D...de az egész áldott szigeten nem lehet kapni, csak az előbb említett és általunk kipróbált két márkát. Találtunk egy helyet, ahol bár szintén kizárólag ebből a két márkából ugyan, de elég széles kínálat volt, és megtapinthatóan ki voltak rakva. Találtunk egy Délonghi-t, ami hasonló a mostanihoz, ami elgyengült a használat alatt, de még leaglább működik. Már szinte meg is vettük, mikor élelmes kereskedőnk odalépett, hogy segíteni szeretne....elmondtuk, hogy megvennénk azt a kávéfőzőt.....erre közli, hogy az egy kifutó modell, és kapható kicsit több pénzért a következő modell....és megmutatta azt, amit másfél éve vettünk, és most poroltam le, hoyg a Gaggia beszart...Mondjuk neki, hogy ilyenünk van otthon, de nem jó, mert nagyjából egy év alatt lehervadt....Namost sajnálkozva nézésen kívül másra nem tellett tőle. Ha én lettem volna a helyében, és ilyen fura szituba kerülök, elmondom a kedves vásárlónak, hogy tényleg, milyen érdekes, van aki úgy gondolja, hogy a régebbi modellek sokkal jobbak voltak, akkor amikor azokat gyártották, még nem voltak annyira ráállva a tömeggyártásra, még nem volt válság, jobban belefért a minőségi alapanyagok használata, ésatöbbi ésatöbbi...simán megvettük volna, ha erőlteti...mert a design-ja jobb volt, ötletesebb, több tartozékkal, mint a miénk....

De nem. Nincs új kávéfőzőnk, és nem tudom, mikor lesz-e, vagy hogy lesz-e egyáltalán másik.

nyári tervek

Azt tudtuk, h az idei év lesz a leghúzósabb, mióta itt vagyunk.. ez nagyjából így is van. Kevesebb órák, megnövekedett kiadások (pl benzinár-fűtőolaj ár, USC -universal social charge, ).

Osztottunk-szoroztunk, és úgy döntöttünk, hogy idén staycation lesz. :)
Maradunk a Szigeten, és a nyári szabadságom ideje alatt csatangolunk itt, max. még Zs.-ékhoz átmegyünk Angliába pár napra.. igaz, a rohadt komp 8unknak közel 700 euró.. :O
Annyi extra lesz még, hogy anyám meglátogat minket a nyáron.

stars of the week

A kissuliban péntekenként szokták kiosztani a "Star of the week award"-ot.
Minden osztályból egy gyerek kapja meg, és ezen a héten Marci is és Jancsi is megkapta. :DD
Marcinak ez már a második alkalom, most a "very good irish" -ért kapta, Jancsi pedig a "excellent listening, good behaviour and hard work" -ért. :DDD
Kaptak kis ajándékot is mellé, Marci ceruza-hegyező-tolltartót kapott "super pupil" felirattal, míg Jancsi meg egy dínós könyvet.
Édes pofák :))

Bücckeanyuka

hahha

.. és tényleg létezik igazság..! :)))
Hannus ma kapott egy új időpontot, térítésmentesen (bevallom őszintén: magyarországi tapasztalataink után arra készültünk, h el lesz szépen magyarázva, hogy ő volt a béna, és ha akar új időpontot, akkor fizessük ki mégegyszer.. blablabla..).

learner

A mai napot nagyon vártuk:
Mára intéztünk kresz vizsga időpontot két elsőszülöttünknek, hogy a jövő héten bekövetkező szigorítások előtt megszerezzék azt.
Nos, rossz hír:
Hanna a rendszer hibájából kifolyólag megbukott. Lefagyott a gépe, és 3 perc alatt be is fejezte az el sem kezdett vizsgát. :O A hölgy, aki ott volt, annyit tudott csak mondani, h telefonáljon a központba, mert ő csak annyit tehet, h kinyomtatja a papírját.
Megtörtént. Ők holnapig nem tudnak semmit tenni, mert nincs még meg Hannusról a jelentés.
Kiborult nagyon. :((

Jó hír:
Tomi átment, gyönyörűen. :)
Ma már elintézte a következő lépéseket: beszerezte az appl.form-ot, elment a dokihoz, aki kiállította a papírokat, h lát és nincs eü-i akadálya annak, h vezessen.. :) Holnap elviszi Buddy a taxoffice-ba, h megkapja az ideiglenes jogsit. :)
Nem mert örülni. :/

Aztán Hanna is megnyugodott, és mindenki örült Tominak, és nem mellékesen meg majd futjuk Hannussal a köröket.. meglátjuk, h mit sikerül intézni.

Csoda

Ma sokat beszélgettem egy régi barátommal. A lehetőségekről, az emberi korlátokról, a gondolatokról. A szándékokról. És közben gondolataim támadtak arról, hogyan is viszonyulunk mi emberek az élethez. Hány ás hány ember köti valamilyen vélt vagy valós eseményhez, valamilyen megtörténő dologhoz a szándékot, az elhatározást. Megy el mellettünk az élet, és mi csak ingatjuk a fejünket abban bízva, hogy nincs késő, és majd megtörténik a csoda. Mert majd nyerünk a lottón, meg majd jönnek a választások, meg majd beindul az üzlet, meg megígérte a főnök, meg dumáltam egy haverral, meg nagy terveim vannak, meg előbb ez, meg az....Közben nekem meg dübög az agyamban a gyorsvonat. Az élet vonata, ami gőzerővel, fújtatva, és megállíthatatlanul megy előre. Rohan. A sebességét a gyerekek nem érzik (szerencsére), a kamaszok sem....a fiatal felnőttek látják, de nem törődnek vele. De ahogy az ember öregedni kezd, már látja, és nem csak látja, érti is, sőt érzi....a saját bőrén. Szóval a csoda nem történik meg magától. A csodát csinálni kell. Sokan, sokféleképp megfogalmazták már. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Stb., stb. A lényeg egy és ugyanaz. Tenni kell. Először ott bent, a lelkünk legmélyén. Elszánni magunkat. Ahhoz viszont el kell(ene) jutni odáig, hogy legyen egy tiszta, nyugodt, és hosszabb "pillanat", amikor el tudunk gondolkodni azon, hogy mit akarunk, hogy mire akarjuk magunkat elszánni. Hogy igazából mit is akarunk. Az élettől, magunktól, a másiktól, a gyerektől, a munkától. És sokan csak azért vergődnek az élet mocsarában, mert nincs idejük erre az egy nyugodt, pillanatra, hogy megálljanak, és végig gondolják, mi a fenét is akarnak. Na ez a baj. A csodát csinálni kell, de előtte el kell gondolkodni. Komolyan. Rá kell szánni az időt, hagyni kell a léleknek, hagy találja ki. Annak idején mi is sokat töltöttünk el együtt ugyan, de inkább külön-külön, mélyen magunkba szállva, ülve a kertben a kikorhadt eperfa rönkjén, lábunk előtt fekvő Bruncika bundáját birizgálva, kávés csészével a kezünkben, benne a kihűlt kávéval....nézve a szélfútta búzamezőt, vagy a düledező pajta enyhén hullámos szarufáit. Idő kell, és nyugalom. Ahhoz, hogy megcsinálhassuk a csodát.

4. alkalommal is..

.. részt veszünk a Föld Órája akcióban.
Ma, március 26.-án, helyi idő szerint fél kilenckor (20:30) lekapcsoljuk a villanyt magunk körül egy órára.

Aki nem ismeri még a programot, akkor katt ide.

Aki pedig benne van, vagy benne lesz, annak jó szórakozást ma estére, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, ahogy az elmúlt években is.

tegnap...

.. nagyon jó kis esténk volt:)

Hannát megleptük 2 jeggyel a Get Back showra (aki ismeri, tudja, h milyen nagy Beatles fan, igaz, az elmúlt évben kevesebbet hallgatja már- vagy csak nem hallom??, de a szerelem töretlen.. :P )
Felvittük Dublinba őt és Damot a koncertre, mi pedig meglátogattuk Gy-kat. A terv ez volt: terepszemle az új kégliben, majd elmegyünk abba az japán étterembe, ahol dolgoznak.
Tündéri kiskutyusok büszke nagyszüleik :)), cuki lakásban és nagyon jó kis helyen.
Az étteremben is nagyon jól éreztük magunkat, minden félelmem ellenére remek kaják voltak és degeszre ettem magam :)) És Buddyt sem utálta ki a személyzet, mikor is a diétája miatt a létező leghülyébb konfigurációt találta ki. :)
Én próbálkoztam a pálcikával, kevés sikerrel, míg az Uram, aki valszeg előző életében jappppán volt, mert Gy útmutatásait követve, végig azzal evett.


Remek esténk volt, nagyon jól esett felnőtt programot csinálni, Hannáéknak is remek estéjük volt, és idehaza is minden korrektül zajlott: Tomi és Kari felügyelete alatt. :))

ubi bene ibi patria

Rengetegen reagáltak/reagálnak erre, mert igen provokatív. A forrás egy .org-os webcím, ahol egy keresztény beállítottságú párt 10 pontba szedi, miért kellene a külföldön élő magyaroknak hazamenniük. A szándékot egyébként üdvözlöm, de szigorúan csak, mint szándék.
Máshogy nem gondolkodhatok, ha egyszer eljöttem Magyarországról, és azóta sem mentem vissza. Sokszor emlegettük már a magyarságunkat így vagy úgy itt a blogon is. Hiszem hogy a magyarságtudat földrajzi pozíciótól független valami, és azt is hiszem, hogy intellektusonként szubjektív. Erről ennyit....Ami viszont nálam kiverte a biztosítékot, az már megint nem a mi, hanem a hogyan. Ennyire gagyi, erőtlen, komolytalan, demagóg, idétlen érveket....keresve sem találhattak volna. Lássuk:

10. Versenyképes, egykulcsos adó

2011. január 1-től Magyarországon 16% a személyi jövödelemadó kulcsa.
Ez még európai uniós viszonylatban is nagyon alacsony adókulcs.

Hát kérem. Mindig szerettem a számokat...a jövedelem lenne a lényeg, nem a jövedelemadó. Addig, amíg ugyanaz a munka, ugyanúgy elvégezve ötödannyit ér, mint azokon a helyeken, ahonnan vissza hívják a magyarokat, addig kit érdekel a bruttó-nettó arány? Nem az adó versenyképessé tételével kellene foglalkozni, hanem a jövedelmek versenyképességével.

9. A „magyar álom” - szabad pálya az új ötleteknek

Az
„amerikai álom” korszaka véget ért. Az Egyesült Államokban és
Nyugat-Európában a piacok beteltek, és nagy ritkán, egy-két új cégnek
sikerül betörnie a nagyok közé. Míg Magyarországon érdemes az ötleteidet
saját vállalkozással kamatoztatni, addig nyugaton nincs más
lehetőséged, mint multiknál elhelyezkedni.

Mondják ezt úgy, hogy az elmúlt 15 évben másról szem szólt a magyar gazdaság, hogy a multik seggét nyalta az állam, olyan címen, hogy kell a tőke...és sorra mentek tönkre a magyar vállalkozók (beleértve minket is), mert nem vehették fel a versenyt az öt év adómentességgel, ami minden külföldi befektetőnek járt. Ami a magyar kisvállalkozónak járhat, az maximum a pofája. Ami a magyar állam kisvállalkozókhoz fűződő attitűdjét kiválóan leírja, azok leginkább ezek a szavak: követelés, határidő, adóbevallás, büntetés, szankció, ellenőrzés. Jövedelemadó, forgalmi adó, nyereségadó. Ezerszám fulladtak meg a vállalkozók, és mehettek éhbérért állásért kuncsorogni ahhoz a külföldi tulajdonú, Magyarországon ténykedő multikhoz, akiknek köszönhették a saját csődjüket. Magyarországon. Nem Amerikában.

8. Túró Rudi

Mondj egy másik országot, ahol rájöttek arra,
hogy milyen finom a tehéntúró csokoládéborítással...

Szánalmas. Ez annyira az, hogy ki sem fejtem bővebben.

7. Budapest - multikultibb, mint gondolnád

A hazatérők közül többen felfedezték már, hogy a nyugati országok szokásai, ételei (miegymás)
kis keresés után mind megtalálhatók Magyarország fővárosában. Ugyanez nem mondható el fordítva.

Ühüm. Tehát azért kellene visszamenni Magyarországra, mert már megvehetem magamnak mondjuk az after eight-et, amire rákaptam a túró rudi helyett? Mintha pöttynyi képzavar lenne...

6. Aranyat érő nyelvtudás

A magyarok sajnos nem gyakran beszélnek felsőfokon idegen nyelveket.
A te külföldön megszerzett nyelvtudásod ezért aranyat érhet, ha el szeretnél helyezkedni.

A nyelvtudás. Ami nélkül általában az ember nem indul el külföldre. És amit már a kezdetektől azért tanulunk, hogy érvényesülhessünk külföldön, ha úgy alakul. Hogy mit ér Magyarországon a nyelvtudásom...garmadával tolonganak a munkanélküli többdiplomás, több nyelvet beszélő emberek. És nem az a király a faluban, aki 4 nyelven beszél felsőfokon, és bölcsészdiplomája van, hanem a vizespista, akinek olyan kecója van, meg olyan verdája, hogy mindenki irigyli. Igaz, helyesen írni vagy beszélni nem tud.

5. Olcsóbb egészségügyi ellátás

OK, nincs minden kórházban plazmatévé.
Viszont az orvosok értik a dolgukat, és egy rendelés nem kerül 80 euróba.

Magyarországon, amikor egy vírusos megfázásba belefutottunk, átlagosan húszezer forintja bánta a családi büdzsének. Itt ugyanez nem kerül semmibe. Hagyjuk, milyen alapon, kinek mi jár. Ezek tények. Számok. A nagy válság, a megszorítások hatására ez változott, most már receptenként egy eurót kell fizetni. Nemrég lettünk túl egy betegeskedős időszakon. Torokfájás, fejfájás, orrdugulás. Egy euró. Ennyi volt a költség. De amikor Beni ujja vége leszakadt, szintén egy fillérbe nem került az orvosi ellátás, és a plasztikai sebész tökéletesen visszavarrta az ujjvéget, ráadásul felszívódó varratokkal. Mindez otthon pénzbe került volna (antibiotikumok, fájdalomcsillapítók), és mehettünk volna fájdalmas varratszedésre egy háromévessel.

4. Pörkölt nokedlivel, ropogós parasztkenyérrel és csalamádéval

...és egy kancsó egri bikavérrel.

Ez mind isteni, de megkapható bárhol a világon. Sőt, otthon is csak otthon elkészítve az igazi.

3. Szép lányok, helyes srácok, igazi barátok

Magyarországot még nem érintette meg a nemeket összemosó filozófiák szele.
Egy baráti beszélgetés során is sokkal jobban megértesz valakit, akivel egy kultúrkörből jöttél.

Ez talán a számomra legérthetetlenebb indok. Nemeket összemosó filozófiák...?!? Szép lányok, helyes srácok..?!? A szépség, a helyesség, az identitás....ezek nem országfüggő dolgok. Egyik sem.

2. Családbarát szociális rendszer

Csak egy példa: Magyarországon 3 év a gyes. Az Egyesült Államokban pár hét...
és az idén bevezetett családi adózásról még nem is beszéltünk.

A leghazugabb, a legálszentebb mind között. Azt, amit családbarátnak mernek nevezni. A GYES...? Aminek egyrészt a nevében is benne van, hogy segély, másrészt huszonezer forint egy hónapra? Komolyan ennyi? Hat gyerekes, komoly jövedelemmel, ingatlan tulajdonnal (nem résztulajdonnal) sosem rendelkezőként nem lehettem elég rászoruló az ún "szocpol"-ra. Csak néztük a tévében, hogy hány cigány vállalkozó élt vissza a lehetőséggel....nekem meg kedvesen mosolyogva közölte a 19-nél nem több bankos kis hölgy, hogy "-Öt gyerek? Ühüm....az annyi mint ...akkor olyan havi legalább 450ezer nettó jövedelemről kellene papír..." - mindez ahhoz az egymilliós hitelhez, ami nélkül nem vehettük volna fel a szocpolt....a szocpolt, ami első lakáshozjutási kedvezményként volt aposztrofálva, de azok nem kaphatták meg, akiknek nem volt ingatlantulajdonuk :-o Tíz meg tíz oldalon keresztül sorakoztak a kizáró tényezők, és hétpecsétes titok volt minden, egyszerűen képtelenség volt megszerezni egy példányt is erről a dokumentumról, ami pontosan körülírta ki és mikor kaphatja meg. Az egész csak píár volt, semmi több....csak máz, amit elmondhatnak pl. ezen a fórumon is, hogy milyen rettenetesen családbarát a magyar politika.

1. Az érzés...

amit akkor érzel, amikor a repülőablakból meglátod a kivilágított Budapestet, amit akkor érzel, amikor az olimpián meghallod a magyar himnuszt, amit akkor érzel,
amikor a Balaton fölött nézed a tűzijátékot

Miféle oldalra esett attitűd kell már ahhoz, hogy olyan embernek, aki elhagyta a szülőhazáját, annak minden érzelmi, lelki, anyagi, kulturális hozadékával együtt....átélte, megélte...annak akvirál az érzelmekről. Bassza meg, én tudom, milyen érzés eljönni a Balaton mellett úgy, hogy ki tudja, mikor látom újra. Én tudom, milyen, mikor az első nyári szellővel megérzi az ember a magyar vidék illatát. Én tudom, milyen összepakolni a kis szaros életedet, a kölykeidet, és hátat fordítani mindannak, ami eddig az élet volt. Mindennek. Az, aki ezt végig csinálta, az pontosan tudja, ismeri ezeket az érzéseket. Megéli időről időre. Nem kell rá emlékeztetni.