Nem mi lennénk, ha..

 .. nem variálnánk mindent is át, szinte az uccsó pillanatban. 

3 vagy lassan már 4 hete csak esik/fúj/mennydörög, és arról beszélünk nap, mint nap, hogy mindannyian mennyire várjuk a francia meleget, hogy milyen jó lesz fürdeni a tengerben, hiszen idén még nem is fürödtünk a tengerben igazán. 

És milyen jó lesz, hogy Normandiában nem az az extrém meleg lesz, mint délen/egész Európában.

Ám, ahogy közeledtünk az elinduláshoz, egyre jobban kirajzolódott, hogy a két hetünkből talán az utolsó pár napban nem fog majd ott is esni az a qrva eső, és hát talán olyan 20-21 fok lesz.. őszintén, a hátam közepére kívánom már az esőt, a szelet, így nyár közepén. Arról álmodoztam, hogy majd a balzsamos estéken kint üldögélünk a kertben/tengerparton és iszogatunk, dumálgatunk, csapkodjuk a szúnyogokat, napközben strandolunk vagy kirándulunk a ragyogó napsütésben és az esőkabátot két hétre elfelejthetjük. 

Ekkor Alan bedobta a kedvenc mottóját (happy wife, happy life) úgyhogy variáljuk át, menjünk délebbre akkor.. 

Ami a fiúk miatt fix program, az a Partraszállás helyei illetve Le Mans. Én ugyan Rouen-be nagyon el akartam volna menni, de városban lődörögni, négyen, esőben nem tűnik már olyan jó bulinak.

Úgyhogy tegnap óta az airbnb-n kerestünk a pénztárcánknak és nekünk is megfelelő alternatív helyet, a normandiai szállásaink helyett. De ugye a fő szállást már februárban lefoglaltam, most meg igencsak last minute-ről van szó, depláne egy sokkal felkapottabb részén Franciaországnak.

De a lényeg, hogy találtunk egy jól felszerelt kis apartmant, La Rochelle-ben, a rouen-i szállást egy Saint Lò-hoz közelire cseréltük ki, a le Mans-i maradt. 

Szóval az irány Normandia helyett, irány Franciaország lett, már csak 6 nap és megyünk.