Fent és lent majd megint fent

A balesete óta Alan nem igen tudott bringázni, tesztelgette magát, de egészen e hét elejéig nem ment neki egy-két körnél több, így inkább pihent (sikerült rábeszélnem) és várt pár napot. 

Hétfőn nagyon szép idő volt, úgyhogy Kari és Eoin eltekertek a Grantstown-tóhoz, ez kb 25 km-re van tőlünk. Majd másnap kitalálták, hogy Marci-Jancsi-Kari megint eltekernek oda.. 

Úgyhogy Alan szerdára gyógyultnak nyilvánította magát és elment a “kocka-körére”, ami 56 km. Csütörtökön ment egy másik bejárt útjára, az is 56 km-es. 

Majd péntekre kitalálták, hogy Kari-Jancsi-Alan elmennek egy új helyre, valami apátsághoz, és aznap újabb 56 km-t ment(ek). 

Jó hír, hogy semmi baja nem volt, bírta a tüdeje, a bordái, a lába.. 

 Nekem meg ezen a héten beindult/visszatért az élet a college-ban, egy hétre. Úgyhogy ezen a héten teljes gőzzel ment a meló.. komolyan megéreztem ezt a 2 hónapos félállást. 

Alig bírtam felkelni 6-kor, már este 9-kor ki akartam dőlni.. rettentően nyűgös voltam és rájöttem, hogy antiszociálisabb lettem, mint voltam. Vagy csak elszoktam a többi kollégámtól, de rettentően idegesítettek.. alig vártam a péntek délutánt. 

Most 3 hétig megint félállásban vagyunk, aztán július közepén újabb egy hét full time, aztán megint 3 hét fél gőz, és augusztus közepén visszatér a régi menetrend és tele lesz a college újra. 

Ebben a fura negatív pillanatokban olvastam csütörtökön Benedek Tibor halálát, ami őszintén lesokkolt. Hogy milyen fiatal volt még, mennyi mindent tehetett volna az utánpótlásért, és akárhogyis: korunkbéli, kiskamaszkoromban barátnőimmel  bálványoztuk..nagyon letört. 

Ugyanezen a napon hajnalban szolgálat közben megöltek egy rendőrt, így aznap délben egy perces néma csendre összegyűlt a college a campus főterén, és az én néma csendemben/gondolataimban inkább Benedek Tibor, a családja, a szülei szerepeltek. 

A héten megkaptuk az évvégi értékeléseket, mindkét fiú nagyon jól teljesített, a yearhead-ek összegző véleménye külön kedves volt. A hétvégére úgy készültünk, hogy szombaton Alan főz: jókai bablevest és máglyarakást. Jancsi reggel kitalálta, hogy elmenne bringázni, úgyhogy mikor egy körül leültünk ebédelni, és nyílt a bejárati ajtó, és egy férfihang azt mondta, hogy helló, meg voltunk győződve, hogy csak Jancsi jött haza és csak felpillantottunk, mikor konstatáltuk, hogy Tomi lepett meg minket, illetve hazajött Apák-napjára. 💝

Akkora öröm volt, hiszen csak nem láttuk március közepe óta.. nemrég ment csak haza, illetve Catherine-t is összeszedi az apukájától. 

Mivel nemrég átköltöztek egy új, kertes lakásba, ami nagyon közel van egy lengyel bolthoz, hozott a srácoknak egy csomó pöttyös túró rudit, meg milkát, meg hozott dinnyés cidert.. 

Jól vannak, Catherine is megy vissza hamarosan az újranyitó munkahelyére. 

Ma, apák napján, a sütés-főzést a gyerekek csinálták.. az egyik kedvencét, Dubarry-t kapott Alan, igaz, csirkéből, meg egy isteni sült ricotta tortát csináltak még neki. 

A jövő hétvégét is együtt töltjük megint, Beni 14 lesz szerdán, az ő szülinapját tartjuk meg szombaton.