Minden másképp van, mint odahaza..
Kezdve a várólistával ugyebár. Sokszor olvasom, hogy milyen már, hogy Mo-on heteket-hónapokat kell várni egy-egy szakorvosi időpontra.. nos, az, hogy Jancsi majdnem egy évig volt várólistán, hogy fül-orr-gégész láthassa, majd utána 7 hónapot kellett várnia, hogy elvégezzék a műtétet.. ez teljesen OK, mmint a közegészségügyi szinten.
Az otthonival szemben jellemző különbség az igazi kapitalista szemlélet..nincs felesleges vizsgálat, mint pl. műtét előtti vérvétel. Nem kell visszamennünk kontrollra, csak ha baj van. 24 órával a műtét után hazaengedték Jancsit, míg anno Hanna vagy Tomi bizony közel 5 napig voltak kórházban.
A L-i megyei kórházban nincs külön gyerek fül-orr-gégészet, hanem van a gyerek részleg, ezen belül a "műtétesek"..ide jött át a prof, aki műtötte Jancsit.
Ez a részleg extra védelem alatt áll, ki- és bemenni nem lehet, csak úgy. Nem kérdés, hogy az egyik szülő bent marad éjjelre, minden ágyhoz tartozik egy pótágy is. (ami amúgy extra kényelmetlen, olyan durván elaludtam a nyakam, hogy azóta is szédülök..)
A műtőbe itt is bekísérhettem a gyereket, mint anno Benit a Crumlin-ban. Végig ott lehettem, amíg előkészítették, és amíg el nem aludt.. tapasztalatból tudom, hogy ez a legfélelmetesebb része a műtétnek, itt érzi igazán egyedül magát az ember...nos, ezt szerencsére nem élhette meg a gyerekem. Én beszéltem hozzá, míg el nem aludt. Az altatóorvos egy übercuki bácsi volt, a műtősnők is.
A műtét és az azutáni megfigyelés kb egy órás volt, így 11 körül mehettünk egy osztályos nővérrel a műtőkhöz, ahol megnézhettük a kába Jancsit és lekísérhettük a szobánkban.
4 ágyas "szobánk" volt, ami inkább a Gray's Anatomy sürgősségijére emlékeztett. Nagy volt az átmenő forgalom, de Jancsi szerencsére tudott aludni, így őt ez a legkevésbé zavarta.
A műtét másnapján, mikor kicsit erősebbnek érezte magát, felfedeztük a gyerekrészleget. Volt egy játszószoba, teli játékokkal, könyvekkel, dvd-t is innen lehetett elhozni-kikölcsönözni a szobákba. Illetve mindennap önkéntesek segítenek a szülőknek lefoglalni a gyerekeket, aznap épp Halloweenre csinálhattak sk maszkokat.
Amúgy a szemben fekvő, ágyhoz kötött kisfiúnak, hoztak gurulós állványon tv-t és playstationt.
Miután a prof megvizsgálta, közölték, hogy akkor ebéd után mehetünk is haza. Kaptunk egy tájékoztatót, hogy mit adhatunk, és mit nem a gyereknek. És ennyi.
Zárójelentést nem adtak, ellenben már másnap kiérkezett a 75 eurós kórházi napidíjról a számla.
Jancsi jól viselte az egészet, beszélni mostanság kezdett, azaz inkább suttogni... az evés, ivás is még fájdalmas neki, de azért napról-napra jobban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése