a kardforgató

Közeledik Alan szülinapja, és lázasan tervezem, hogy mit is kapjon.. 

Ilyenkor még inkább közelebb érzem magamhoz, mert az üres perceimben is róla (és ezáltal a neki szánnivalók számbavételével ) gondolkodok.. 

Nem hinném, hogy titok lenne az, hogy mennyire büszke vagyok rá. Igaz, ő mindig hárít, hogy ez nem érdem, hanem szégyen, hogy anno úgy elhízott...

Akárhogy is, én nagyon-nagyra becsülöm. Példát mutat nekünk, hogy hogyan is kell igazán tökösen csinálni a dolgokat. Ez az egész fogyás dolog, olyan, mint ő maga.. Makacs, kemény, és harcos. 

Emlékszem, hogy volt egy olyan bejegyzése itt, hogy "mi lesz majd a kardom nélkül" vagy vmi hasonló.. abban azt írta, hogy ha egyszer sikerül kijutnunk ide, és tényleg úgy lesz, ahogyan terveztük, és nem lesz mindennapi harc az Életünk...akkor hogyan tovább.. és vajon mit fog majd csinálni..?

Hát, talált magának egy újabb kemény diót: önmagát. 

Önmagával harcolt, és mit mondjak: csodálatosan csinálta. NEM hagyta, hogy a kis gonoszabbik énje eltérítse, nem engedett a kísértésnek, hogy pl. Karácsonykor bebejglizzen, és igaza volt, mert nem az volt az utolsó Karácsony, és evett azóta már bejglit is. Keményen tartotta azt is, hogy nincs édesség a fogyás alatt, pedig ez egy jó kis buktató.

Most én gondolkozok azon, hogy vajon eztán hogyan tovább...? A hülyékkel szembeni harc szerencsére nincs a terítéken. LOL 

UFF.

Lassan tényleg révbe érnek a dolgaink, az Életünk..szóval tényleg le kell tenni azt a kardot. 

Max Kari leendő udvarlói miatt kell csak le-leszedni :D :D