A múlthéten megkezdtem a -jól megérdemelt :) - 2 hetes szabadságomat :)
Múlt vasárnap már ez a kép volt...:
Kedden kaptam egy napot a családtól: Alan lezsírozta a nagyobbakkal, hogy vigyázzanak a kisebbekre, ő pedig elvitt ebédelni, kv-zni, szülinapozni. :D
Jamie olasz éttermében akartunk ebédelni, de a menüje vhogy... na, nem jött át. De megbeszéltük, hogy kávézni és sütizni ott fogunk. Egy Milano nevű olasz éttermet néztünk ki, de miután 10 percig jól elüldögéltünk a teraszon, és a csupaizom-csupatetkó-önteltfasz pincér elvonult vagy 5ször mellettünk, úgy döntöttünk, hogy van más étterem is... Átmentünk az Eddie Rocket-be, (klasszikus 50-es évek amerikai étterem, piros bőrkanapék, cuki ruhás pincérnők, Grease zenéje :P ), Alan elfogyasztotta élete legfinomabb shake-jét (Reese's peanut butter), majd teli pocakkal átvonultunk Jamie-hez. Én panna cotta-t ettem cappuccino-val, Alan tiramisu-t dupla eszpresszóval..
Az étterem érdekes volt.. a pincérek űbercukik (csakúgy, mint az Eddie Rocketnél), gyorsak.. de a hely.. olyan fura volt. Nem tudom, hogy mi volt a stylist terve.. otthonos olasz hely vajon? A bútorok összevisszafélék, semmi semmivel nem harmonizált, nem volt álmennyezet, így minden csövet láthattunk, a padló meg csak simított beton..lefestve.. Na, talán jobb is, hogy nem itt ebédeltünk.
Szerdán, felhőszakadásban, tornádószerű szélben időpontunk volt Kari elmaradt MMR oltására, Limerick-be. Mivel kampány-oltás, így egy GAA klubházat rendeztek be oltóhelynek. Fehér paravánokkal 8 oltóhelyet csináltak, (napi 200-300 gyereket oltottak be.. ) meg egy várórészt is, ahol 15 percet kellett az oltás után várni, h minden OK, és csak azután engedtek el.
Csütörtökön megünnepelt a család: nagyon finom ebédet főztek, kaptam tortát, sütit és full kényeztetést. :D
Nagyon jól sikerült, családi szülinapozás lett, mindenki itthon, együtt.. (az idő továbbra is gusztustalan, esély nem volt arra, hogy pl. a kertben grillezünk..)
Pénteken az idő még mindig undorító volt, a kissrácokban túltengett az energia, így jobb híján a hétvégi bevásárlást összekötöttük egy monstre játékboltozással.. (ilyenkor nem kapnak semmit, ezt külön kikötjük, hanem a kirakott cuccokkal játsznatnak, kipróbálhatnak mindent... stb)
Szombaton rágyúrtunk a vasárnapra, ekkora toltuk el ui a tervezett kirándulást az Óriások lépcsőjéhez. Igaz, az idő továbbra is esős volt, de erre a napra nem ígértek nagy mennyiséget Északra..
A tegnapi élményeket Alan épp most írja, így én csak annyit fűzök hozzá, hogy MINDIG kell nálunk lenni naptejnek, meg rövidgatyának, meg törcsinek.. nem csak a hülye nagykabát, meg sapka-sál.. (mert basszus az utóbbiakat tényleg elcsomagoltam, hiszen mindenhol ezt verik az ember fejébe, hogy szeles-hideg-jujjmegjajjj- miközben meghaltunk a melegtől, a Windy-gap-nél ÁLLT a levegő.. kurva mörfi.)
Az egyik legjobban sikerült kirándulásunk volt, Jancsinak szavunkat adtuk, hogy ide majd még jövünk.. Láttunk már jópár tengerpart részt, de ez ... a képek sajnos nem fogják visszaadni a látványt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése