ezek vannak-ezek vagyunk

Hétfőn megkezdték a sulit a srácok, több-kevesebb lelkesedéssel.. 

Én továbbra is itthon vagyok táppénzen, a szédülésem az elviselhetetlen kategóriába váltott megint. Kérésemre megpróbálták felgyorsítani a várakozást, de annyit sikerült elérni csak, hogy kb 2 hónap múlva sorra kerülök a fizikoterápiára. Továbbra is várólistán vagyok az orthopédiára, - lehet, hogy majd a síromra is ezt írják majd..? 

Addig is, hogy mégis történjék valami, kapok egy 24 órás vérnyomásmérőt, hátha túl alacsony a vérnyomásom, illetve egyszercsak majd elmegyek egy nyaki UH-ra..

Idén ugye Tomi érettségizik, Kari pedig csinálja a Junior cert-öt. 31.-én kezdődnek a mocks-ok, így most teljes az idegbaj -Tomi részéről. Hanna hideg kiszámíthatósága nyugodtsága után Tomi kifejezetten hektikus.

De megnyugtatott, hogy csak 145 nap és leérettségizik, addig bírjuk ki.. :) Van egy apácája amúgy, aki csak őérte imádkozik (itt fel lehet röhögni) Carlowban, és olyan aranyos volt, hogy küldött neki levelet Karácsonykor, meg biztosította Tomit, hogy minden nap elmond érte egy imát. Én örülök neki, valaki legalább helyettem megteszi ezt. :P

Nem szokásom nagyon ríni, hogy milyen nehéz most anyagilag, mert óhatatlanul is 1. bevonzom a még rosszabbat 2. megkapom, hogy otthon még szarabb. A másodikhoz csak annyit szoktam hozzátenni, hogy vazze tudom, majdnem mélyszegénységből jöttünk, és valszeg afrikában még nehezebb az élet, ettől még nekem vannak problémáim.

Egy a lényeg, hogy szeptember óta várunk a fis-re, amit állítólag majd áprilisban meg is kapjuk. Nem leszek ettől boldog, mivel 11 nap múlva lejár a kocsi műszakija, az anélkül járók kb 1500 eurós büntetést kapnak.

A mocks vizsgadíja 100 euró per gyerek, 25.-éig kell kifizetni. Megoldjuk, csak nem kicsit kell számolnunk állandóan. Valahogy úgy érzem, a 2013. nekem arról fog szólni, hogy légy türelmes, tanulj meg várni, és örülj annak, ami van. 

Egy biztos, hogy az idei évben már semmiképp nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a szerencsét próbáló ismerős-ismeretlent eltartsuk hetekig, pusztán felebaráti szeretetből. Annyit tudunk csak segíteni az idevágyó barátainknak, hogy a lakhatást megoldhatja nálunk. Önmegnyugtatásul csak annyit, hogy az se semmi.

Elég sok filmet sikerült megnéznünk a téli szünetben a srácokkal, ami említésreméltó az a Bernie című film. (az, hogy a ezt a magyar forgalmazóknak sikerült lefordítani Börni az eszelős temetős -WTF!!! - címre szerintem jó sok értelmes embert fog odahaza eltaszítani attól, hogy megnézzenek egy nem szokványos filmet. Igaz történet, és Jack Black játsza a főszerepet.)

A Boldogság sosem jár egyedül szintén tetszett, franciául néztük, magyar felirattal. Sophie Marceau a főszereplő, és bár a történet butácska, de a zongorajáték isteni volt benne, a kedvenc jelenet pedig az, amikor a Monti csárdás szól a háttérben, a fickó a nagyijával világmegvált és előttük egy üveg unicum. Cool. :D

És a Red Lights Robert de Niro-val (magyarul sikerült megkapnia a Gyilkos médium címet.. nem mondok már semmit.. idióták..) Fúú, jó volt nagyon.

Marci hazahozta a suliból az arany (színűre festett) sporttrófeát, amit azért kapott, mert az ő csapata lett első gaelic football-ban, és ő volt a csapatkapitány. :D Nagyon büszke rá, mi meg őrá.

Még 6 hét és 10 éves lesz.. Rohan az idő.

Hannus holnap indul Stockholmba, talán szerencsés lesz és lát havat. :D Kicsit izgulok miatta, mert ő is elkapta a kórságot tőlünk, és állítólag már jól van, de a mínusz 11-hez igencsak nincs szokva, jó lenne, ha nem fázna meg.

Ledíszítettük a lakást, de még előtte csináltam fotót a falról, ahol a képeslapok lógtak, és a mézespuszedlis házikót, mielőtt a fiúk neki estek. holnap fel is teszek pár képet róla.