Én az a fajta ember vagyok, aki ha magyar hangot hall, így 2000 km-re Magyarországtól, felvidul, és ha a helyzet olyan, akkor ráköszön az illetőre, majd semmit sem akarva, éli tovább az életét, vigyorral a fején.
Persze ha olyan a helyzet, mint pl. tegnap Dublinban ...
"Diploma" átadásra mentünk a kollegáimmal, (elvégeztünk egy vendéglátás és élelmiszerbiztonsági tanfolyamot, oszt' azt ünnepeltük megfele), majd az állófogadás után elindultunk Dublin belvárosában valami normális kaját keresve.. nos, ahogy így beszélgetve sétálgatunk, egyszer csak egy telefonáló csaj szorult közénk, aki ízes magyarsággal mondta a telefonba, hogy:
- Mennék én ba**meg, de ezek a kib**ott emberek b**nak menni...
... nos, akkor ilyenkor én csak felnyerítek, NEM köszönök, majd élem tovább az életem, és persze magyarázkodok a kollegámnak, hogy miért is röhögtem ilyen idiótán fel. :DDD
7 megjegyzés:
perszehogy :)
és köszi :)))
Gratulálok a diplomához.
Külföldön hajlamosak elfelejteni a turisták, hogy bárki lehet magyar körülötte. Én kb 10 évesen kerültem kínos helyzetbe e miatt. Az jó lecke volt nekem.
Címedet olvasva először az jutott eszembe nem-e lánykámat láttad meg, aztán rájöttem fel se ismernéd évek során annyit változott. De ő tuti nem lehetett, nem szokása telefonálni és ír barátnőjével van tuti nem beszél magyarul a héten.
Köszi Napocska :)
Bizony, hajlamos az ember megfelejtkezni arról az apróságról, h bizony magyarok mindenhol vannak LOL
Húú, itt van a Nagylány? Remélem, hogy remekül érzi magát, és igen, sajnos, nem ismerném meg... max. ismerős lenne valahonnan.. :((( Elrohant 10 év, ez nagyon durva... :O
Én is gratulálok a diplomához, kedves Dr. Verbena
:D:D:D
:))))))
Ügyes vagy, gratulálok! :))
Köszönöm neked is Juca :)
Megjegyzés küldése