régről, újra

Kikerestem Buddy régi szösszenetét és bekopizom abból a posztból a legfontosabbat:

• A mai gyerekekkel ellentétben, rájuk valóban szükség van otthon. A mindennapi apróbb, ház körüli teendők során felelős módon járulnak hozzá a család jólétéhez. Következésképpen jobban kifejlődik az önismeretük ( az erejük és a korlátaik), és az önbizalmuk is. Hamarabb lesznek érettebbek.

• Ennek értelmében megértik a felelősségtudat igazi jelentését, jelesül, ha valamit nem csinálunk meg rendesen, annak rendszerint lesz valaki más, aki megissza a levét. Tehát a morális fejlődésük melynek során eljutnak a “magam”-tól a “ mások”-ig, mélyebben gyökeredzik. Inkább lesznek termelők, mint fogyasztók.

• A testvérek közötti felcseperedés során párbeszédek, valamint közös játék fejleszti az intellektusukat. Kiélesedik és megerősödik az ítélőképességük.

• Nevetésben, vidámságban nőnek fel. Még ha egyszer fent, egyszer lent is alakul az élet, egy nagy család otthona mindig helyet ad boldogságnak, és az egészséges vidámságnak. A jókedv pedig mindig jobban terjed, ha több ember osztozik rajta. Egész életükben emlékezni fognak arra, mennyi mókás történet esett meg gyerekkorukban, és tisztán emlékezni fognak a szeretetre, ami körülvette őket.

• Minden alkalommal, mikor civódás vagy vita van, a szülők ezen alkalmakkor leckét adnak a gyerekeknek az őszinteségről, az önzetlenségről, a megbocsájtásról, és a korrektségről. Később ezekből fognak táplálkozni a morális alapelveik, amik életük végéig meghatározóak lesznek. ( a súrlódás, csiszolódás, mégha akkor és ott kicsit fájdalmas, a haszna megvan: általuk a durva felület simává és rendezetté válik)

• Miután a szüleik gondoskodnak a szükségleteikről, de általában idő- vagy pénzhiány miatt a szeszélyeikről nem, a gyerekek megtanulnak különbséget tenni a szükséglet és a vágy között. Megtanulnak várni arra, amire vágynak, vagy tenni azért, hogy elérjék. Mentesülnek a felettébb káros “azonnal-megkapom-amit-akarok” befolyásától. Megtanulják a türelem erényét, és tiszteletre méltó ambiciózusságra tesznek szert. Önellátó, életképes emberekké válnak.

• A testvérekkel való közös játék során képesek lesznek jobban megérteni a nemek közti különbséget. A fiúk megtanulják tiszteletben tartani a nőiséget, a lányok megértik és méltányolják azokat a dolgokat, amik közösek a fiúkban. Minden gyerek ezért jobban felkészült lesz a házasságra.

• A nagycsaládok egyik nagy misztériuma, hogy mindegyik gyerek másmilyen vérmérsékletű, tehetségű és érdeklődésű. Ezért tehát mindegyik gyerekkel különbözőképpen kell bánni. Ennek folyományaként a gyerekek megtanulják a toleranciát, és azt is, hogy mindenkivel másféleképp lehet “kijönni”, együtt működni. A háló- és fürdőszobán való osztozás, beosztás, nagymértékben felkészíti a gyerekeket a házasságra és az életre (alkalmazkodás másokhoz)

• Az idősebb gyerek játszik a fiatalabbal, így egyfajta kötelék alakul ki közöttük. A fiatalabb gyerek szeretet kap és tanul az idősebbtől, és nem mindig a szülők azok. Az idősebb gyerek egója megnő ettől, a fiatalabb pedig érzelmi pluszt kap.

• Minden gyerek élethosszig élvezi a már felnőtt testvérei támogatását. Nem számít, mi történik az életben, a gyerek sosem lesz egyedül. A legkomolyabb, élethosszig tartó ajándék, amit egy szülő adhat a gyerekének, az a testvérei.