Csököny

Több, mint fél éve már, hogy kinéztünk az egyik kereskedőnél egy autót. Pont olyan volt, mint amilyet szerettünk volna. Egyet nem számolva: drágább volt, mint a piacon lévő hasonló autók. A kereskedőnek alkut ajánlottam: az általa megadott árba számítsa bele a váltóhibás renault espace-t 500 € értékben....(amit később 1000 €-ért pikk-pakk eladtunk). Mr Pat Conolly azonban rendkívüli rugalmatlanságról tett tanúbizonyságot, mert azt mondta, ott hagyhatom az espace-t, de ugyanannyit fizessek a kocsiért, mintha csak úgy megvenném....igen, ingyen ott hagyhattam volna a kilencéves espace-t, haha.....persze kiröhögtem, hogy akkor menjen a fenébe...(Ráadásul egy egész hétvégén ott volt az espace, mert meg akarta nézni...).

S hogy miért írom le ezt az egész sztorit? Mert ma e mellett a kereskedő mellett vitt az utunk, és láttuk, hogy az a kocsi még mindig ott áll, ugyanazon a helyen, mert még mindig nem adta el az a nyomorult Pat. Hihetetlen....most már ez a sokadik alkalom, hogy az írek tulajdonságai között felfedezni vélem ezt a rettentő csökönyösséget, ezt a " inkább megdöglök de akkor sem" dolgot. a fene se érti őket sokszor.