Szerencsére ritkán betegszünk le Verbénával....de most sikerült rendesen belecsapni a fánkostálba. Orrcsepp, zsebkendőhegyek, méz, tea, strepsils, ACC, mebucain, inhaler, és különféle felköhögött űrlények között élünk már lassan egy hete.
Ennek ellenére, vagy mindemellett nem átallottunk arra vetemedni, hogy juszt is elmenjünk ma valahová, mert azon ritka együttállása volt ma a csillagoknak, hogy vasárnap van, ergo a srácok itthon, gyönyörű az idő, és Verbéna sem dolgozik...
Szóval hova máshova is mehettünk volna, mint a nagy kedvenc helyünkre, Inchelkedni....és nem s bántuk meg, mert nagyon jó volt újra beleszagolni az óceán semmi máshoz nem hasonlító illatába, és látni a boldog gyerekarcokon a felszabadult örömöt, ahogy szaladnak, tocsognak a vizes homokban, vagy ahogy önfeledten kapargatják ki a rákollókat meg a kagylókat a homokból.
2 megjegyzés:
Gyógyuljatok meg minél előbb!!!!
Itt megvolt a választás, hogy jobb lesz-e, azt még nem tudjuk.
Néhány év, és lehet még Ti is visszajöttök... sosem lehet tudni.
Köszi, igyexünk. :)
Megjegyzés küldése