2010. december 25., szombat

Karácsony 2.

Pár nappal Karácsony előtt azt írtam volna, hogy:
- De jó, hogy még 3 gyerekünk hiszi a Csodát, és ez teljesen mássá teszi ezt az egész előkészületet (őrületet?) Karácsony előtt... az ő ártatlanságuk-hitük-lelkesedésük, ami nem arról szól, ami sok kortársuknál: a pénzről, hanem valami egész másról, ami újra gyermekké varázsolja egy kicsit az embert..és valahogy újra olyan izgatottá válik a felnőtt (anya-apa), mint réges-régen.
Tudtam, hogy ezek az utolsó éveink, hogy 3 gyerekről beszélhetek, hiszen Jancsi mindjárt 10 éves, és látszik, ahogy napról-napra más szemmel látja a világot maga körül.
És lebuktunk, 2 nappal Szenteste előtt.
Valamit meglátott, amit nem kellett volna, rosszul dugtam el egy kisautót, és azt..
Kiakadt, de Buddy beszélt vele, hogy ez az egész miről szól, és mennyire fontos, hogy higgyünk, és 24.-én újra az ártatlan szemű, lelkes kisfiunkká vált, és csak az esti lefekvésnél súgta oda, hogy köszönök mindent.

Nincsenek megjegyzések: