Rengeteget beszélgetünk mostanában.
Nagyjából látjuk, merre mentünk, hová visz az út, és milyen az „utazás”. Bizonyos dolgokat nem lehet előre látni, akkor sem, ha valaki alaposan felkészül. Hiszen vannak lelki tényezők, amiket nem lehet előre tudni.
Akármennyire is hozzuk a formánkat, sőt….akkor is az életünk fele otthon maradt. Itt valamelyest elszigetelve élünk, és tulajdonképpen ez az elszigetelés tudatos is. Mert egy seggel csak egy lovat, mint tudjuk.
Ahogy a befektetéseknél lehetetlen, hogy egyszerre legyen jövedelmező, növekvő, biztonságos és likvid….vagy az autóknál fiatal, olcsó, üzemanyag-takarékos, és szupergyors, szupererős. Az élet is ilyen, vannak kompromisszumok, akár akarjuk, akár nem. Akár tudomásul vesszük őket, akár nem. Akár a homokba dugom a fejem, és leszarom, akár megpróbálok szembenézni vele és elfogadni azt.
Szóval a külföldön élő magyar élete nem olyan, mintha Magyarországon élne. Persze ez így leírva elég mókás…axiómának tűnik, pedig valójában minden benne van, és egyáltalán nem egyszerű dolgok. Olyan dolgok, amiket megélve az ember akaratlanul is paradigmát vált.
Hiszek benne, hogy az élmények, a megváltozott körülmények, a kimondott, megélt, és látott dolgok mindannyiunkban mély nyomot hagynak, és épülünk általuk.
Nagyjából látjuk, merre mentünk, hová visz az út, és milyen az „utazás”. Bizonyos dolgokat nem lehet előre látni, akkor sem, ha valaki alaposan felkészül. Hiszen vannak lelki tényezők, amiket nem lehet előre tudni.
Akármennyire is hozzuk a formánkat, sőt….akkor is az életünk fele otthon maradt. Itt valamelyest elszigetelve élünk, és tulajdonképpen ez az elszigetelés tudatos is. Mert egy seggel csak egy lovat, mint tudjuk.
Ahogy a befektetéseknél lehetetlen, hogy egyszerre legyen jövedelmező, növekvő, biztonságos és likvid….vagy az autóknál fiatal, olcsó, üzemanyag-takarékos, és szupergyors, szupererős. Az élet is ilyen, vannak kompromisszumok, akár akarjuk, akár nem. Akár tudomásul vesszük őket, akár nem. Akár a homokba dugom a fejem, és leszarom, akár megpróbálok szembenézni vele és elfogadni azt.
Szóval a külföldön élő magyar élete nem olyan, mintha Magyarországon élne. Persze ez így leírva elég mókás…axiómának tűnik, pedig valójában minden benne van, és egyáltalán nem egyszerű dolgok. Olyan dolgok, amiket megélve az ember akaratlanul is paradigmát vált.
Hiszek benne, hogy az élmények, a megváltozott körülmények, a kimondott, megélt, és látott dolgok mindannyiunkban mély nyomot hagynak, és épülünk általuk.
2 megjegyzés:
Ha nem TÚL intim, én szívesen olvasnék erről még többet. Persze megértem,ha azt mondod, hogy inkább nem.
Jaja... :))
Megjegyzés küldése