A gondolat teremtő ereje (avagy alkotunk a bloggal)

Amiről már írtam párszor asszem itt. Ezúttal arra gondolok, hogy ennek az internetes izének köszönhetően megismerkedtünk egy családdal tegnap. Azért baromi érdekes, sőt, már már szinte bizarr a dolog, mert egy virtuális jelenlét pillanatok alatt személyes, élő dologgá manifesztálódott, ami persze a maga módján teljesen szokásos, sőt, törvényszerű is, mégis engem valahogy megfogott a dolog mélyebb vetülete.
Szóval ez a család az interneten akadt ránk, és felvették velünk a kapcsolatot, amit legott egy személyes randevú követett, és eltöltöttünk pár igazán kellemes órát a Birr-i kastélykert csodás parkjában. Nem laknak messze tőlünk, és a kinti magyarokkal bizony sajnos nekik is hasonló tapasztalataik vannak, mint nekünk. Nos, ha kialakul barátság köztünk, az mindenképpen nemcsak azért lesz nagyon érdekes, mert a virtuális valóság szülte, hanem totálisan érdekmentes, hiszen nem ismerjük egymást, nincsenek közös köreink, nincs semmi, ami befolyásolná a viselkedésünket egymással. Tehát: lehet őszintének lenni, lehet magunkat adni oda-vissza. Sőt minden következmény nélkül elküldhetjük egymást a sunyiba is, ha netán arra kerülne a sor, bár az első találkozásból nekem nem ez tűnik valószínűnek : -)