Régóta akartam már írni ide. Lehet, hogy ilyen csillagzat alatt születtünk, Verbéna is és én is….hogy általában mindig szembe megyünk a környezetünkkel. Persze, van a kamaszkori lázadás, meg minden, ez oké. De a környezetünkben ha körülnézünk….amikor mindenki jól megvolt körülöttünk, akkor nekünk nem ment sehogy sem a szekér. Viszont mindenki hülyének nézett minket, hogy például a szocpolt mi az hogy nem vettük még fel ennyi gyerek után…satöbbi. És most, amikor elmondhatjuk, hogy végre olyan életszínvonalon tudunk létezni, amiről eddig csak álmodozhattunk….most mi van? Világválság, eget rengető, baljós, fenyegető, nadrágszíj-összehúzó, sanyarú, sötét jövőt sejtető. Hm…Mintha a YIN-YANG szimbólumban mi mindig a kis pötty lennénk, ami az ellenkező oldalt képviseli. Alapvetően nincs is ezzel gond, de ha karmikus determinációt gondolunk bele (és vagyunk azért ilyen perverzek…simán), akkor bizony sok mindent megmagyaráz. Időről időre az embert elkapja a „mi végre vagyunk itt ezen a sártekén” feeling, és akkor mindig keresem a miérteket, a hogyanokat és a hogyan tovább-okat. Lehet, hogy a korral jár, de egyre többször gondolom azt, hogy nem kell sietni. Hátra kell dőlni, kiélvezni az adott pillanat örömét, és majd akkor átmenni azon a hídon, ha ott vagyunk előtte. Az ember legyen tisztában azzal, honnan jött, merre tart, és ennek szellemében ha képes cselekedni, akkor nem kell aggódni a jövő kérdésein. 2009. február 2., hétfő
Szembe megyünk
Régóta akartam már írni ide. Lehet, hogy ilyen csillagzat alatt születtünk, Verbéna is és én is….hogy általában mindig szembe megyünk a környezetünkkel. Persze, van a kamaszkori lázadás, meg minden, ez oké. De a környezetünkben ha körülnézünk….amikor mindenki jól megvolt körülöttünk, akkor nekünk nem ment sehogy sem a szekér. Viszont mindenki hülyének nézett minket, hogy például a szocpolt mi az hogy nem vettük még fel ennyi gyerek után…satöbbi. És most, amikor elmondhatjuk, hogy végre olyan életszínvonalon tudunk létezni, amiről eddig csak álmodozhattunk….most mi van? Világválság, eget rengető, baljós, fenyegető, nadrágszíj-összehúzó, sanyarú, sötét jövőt sejtető. Hm…Mintha a YIN-YANG szimbólumban mi mindig a kis pötty lennénk, ami az ellenkező oldalt képviseli. Alapvetően nincs is ezzel gond, de ha karmikus determinációt gondolunk bele (és vagyunk azért ilyen perverzek…simán), akkor bizony sok mindent megmagyaráz. Időről időre az embert elkapja a „mi végre vagyunk itt ezen a sártekén” feeling, és akkor mindig keresem a miérteket, a hogyanokat és a hogyan tovább-okat. Lehet, hogy a korral jár, de egyre többször gondolom azt, hogy nem kell sietni. Hátra kell dőlni, kiélvezni az adott pillanat örömét, és majd akkor átmenni azon a hídon, ha ott vagyunk előtte. Az ember legyen tisztában azzal, honnan jött, merre tart, és ennek szellemében ha képes cselekedni, akkor nem kell aggódni a jövő kérdésein. 
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Örülök Nektek, és igen, dőljetek hátra, megérdemelten! :))))
Jó feltöltődést kívánok, szívből!!!
Köszi Vero, aranyos vagy. És tudod, milyen érdekes ez...mondok egy hasonlatot...mondjuk panírozol. A szeletet beleteszed a lisztbe, aztán a tojásba, majd a zsemlemorzsába..aztán ha végeztél a panírozással, akkor fogod, és elkezded kisütni a szeleteket. És akkor a panírozás már nem probléma, mert megoldottad, túl vagy rajta. Jön a következő, a sütés-projekt. Majd azután a megevés-projekt, az elpakolás-mosogatás, és így tovább...szóval a panírozás végeztével nem dőlhetsz hátra, mert dehogy vagy még kész. csak egy adott részfeladatot végeztél el. Mi is így vagyunk a dolgainkkal valahogy. Halkan merem mondani, hogy az anyagi problémákat lassan de biztosan letudjuk-letudtuk....de a helyett, hogy boldogan fürödnénk ebben a tényben, inkább egész nap azon agyalunk, hogy hogyan tovább a gyerekekkel, a tanítással, a maradással, a munkákkal, az életünkkel. Azért persze nagyon örülünk, hogy eljutottunk idáig, és hihetetlenül büszke vagyok Verbénára, meg magunkra, hogy képesek voltunk, hogy hittünk ebben az egészben és magunkban, meg minden....de valahogy már arccal az újabb kihívások felé tekintünk :-)
Tudom, ismerős téma, de néha muszáj megállni kicsit, mondjuk ebéd után, meginni egy pohár bort mielőtt nekiállsz a mosogatós résznek. Szóval..érted úgyis hogy hogyan gondolom ;) :)
naná hogy értem :D És törekszünk is rá, eskü :D:D
:D
Megjegyzés küldése