Jimmy a háztulajunk, a Landlord, ahogy errefelé hívják. Nagy fazon, idősebb férfi, kevés szavú, erős ír tájszólással, nehezen érteni, mit beszél. Egy 2007-es Toyota terepjáróval jön-megy. Azért volt nálunk nemrég, mert dugulás volt a vízrendszerben, és azt takarította ki. Igen, ő maga, felhúzta a gumikesztyűt, és nekiállt pacsálni a szennyvízzel. Majd a végén megköszönte, és távozott. Pár napja, amikor ezt megbeszéltük vele, váltottunk néhány szót. Bemutattam neki Verbénát, mert ők még nem találkoztak. Az öreg megkérdezte mit csinál, Verbéna elmondta. Na és akkor az öreg Jimmy a maga keresetlennek tűnő módján feltette a kérdést: And do you like it? (Szereti csinálni?)
Szerintem a frankót kérdezte. Mert azt hiszem a kulcs életünk zárjában pont ez, hogy az, amit csinálunk, amiből próbálunk megélni, azt a tevékenységet szeretjük-e. Mert ha utáljuk, akkor egy pokol az életünk. Én ismerek ilyet sokat. Akik több tíz éve csinálják ugyanazt a szart, amit közben gyűlölnek. Szép lassan ők maguk is gyűlöletté válnak valahogy. Mindig mindenhez rosszindulatúan állnak hozzá, mindig mindenben a rosszat keresik. És aki keres, ugyebár az általában talál is.
Ellenben ha örömmel tölt el, ami a munkám, az kis sarkítással élve maga a boldogság. Nem amikor a mániám a munka, mert az persze túlzás. De szeretem csinálni. Élvezem. Mert abban is el lehet fáradni, amit az ember szeret csinálni, és azután is jól esik a lazítás, a család, a pihenés. Mégis, mekkora nagy különbség van a két dolog között. Ugye, más, ha az ember egy mosolygó péktől veszi a kenyeret? Vagy egy kiegyensúlyozott, vidám tanártól tanul? És milyen lehangoló, mikor egy életunt, megcsömörlött, elfáradt, nyúzott, kialvatlan, rosszkedvű, ingerült, frusztrált hivatalnokkal van dolgunk….vagy egy ugyanilyen autószerelővel, esetleg BKV pénztárossal….
Szóval szerintem az öreg Jimmy bemondta a frankót. Azt hiszem, ez az élet igazi értelme.
Szerintem a frankót kérdezte. Mert azt hiszem a kulcs életünk zárjában pont ez, hogy az, amit csinálunk, amiből próbálunk megélni, azt a tevékenységet szeretjük-e. Mert ha utáljuk, akkor egy pokol az életünk. Én ismerek ilyet sokat. Akik több tíz éve csinálják ugyanazt a szart, amit közben gyűlölnek. Szép lassan ők maguk is gyűlöletté válnak valahogy. Mindig mindenhez rosszindulatúan állnak hozzá, mindig mindenben a rosszat keresik. És aki keres, ugyebár az általában talál is.
Ellenben ha örömmel tölt el, ami a munkám, az kis sarkítással élve maga a boldogság. Nem amikor a mániám a munka, mert az persze túlzás. De szeretem csinálni. Élvezem. Mert abban is el lehet fáradni, amit az ember szeret csinálni, és azután is jól esik a lazítás, a család, a pihenés. Mégis, mekkora nagy különbség van a két dolog között. Ugye, más, ha az ember egy mosolygó péktől veszi a kenyeret? Vagy egy kiegyensúlyozott, vidám tanártól tanul? És milyen lehangoló, mikor egy életunt, megcsömörlött, elfáradt, nyúzott, kialvatlan, rosszkedvű, ingerült, frusztrált hivatalnokkal van dolgunk….vagy egy ugyanilyen autószerelővel, esetleg BKV pénztárossal….
Szóval szerintem az öreg Jimmy bemondta a frankót. Azt hiszem, ez az élet igazi értelme.
7 megjegyzés:
Öreg Jimmy nem vén Jimmy. Egyetértek, bár én néha utálok mindent (pl most :P) de nagy általánosságban igyekszem szeretni, megszeretni a feladatokat és többnyire sikerülni szokott.
És mit válaszolt Verbéna? ;)
És ezért van öreg Jimmy-nek vadiúj terepjárója. Mert hajlandó tenni érte, nem büdös neki a szennyvíz, akarom mondani munka. :-)
Igen, én is kíváncsi vagyok V. válaszára.
No. -mondtam én. Persze mosolyogva, és kifejtve, hogy de ez most nem számít.
Merthogy tényleg úgy gondolom, hogy nem számít, teszem a dolgom, és haladunk előre.
igazad van Verbéna!!!most a túlélésre kell hajtani,aztán majd finomítotok...
Igen, azt hiszem nagyon jó válasz volt. :)) Mert tényleg öröm, ha azt csinálhatod, ami örömmel is tölt el, de nagyon sokaknak nagyon hosszú az út odáig. És nem tudhatjuk, hogy ők az út épp melyik szakaszán járnak. Mondjuk a hivatalnok is épp elvállalta a melót, hogy ne tegyék utcára és szeme előtt lebeg a "jobb munka", amit szeretne is csinálni. Persze igen, vannak olyanok is, akik csak siránkozásból élnek, és sosem tesznek a céljukért, de ezt én, mint kívülálló sosem merném megítélni, főleg nem egyszeri, hivatali találkozás alkalmával. :))
Tudod, az a különbség szerintem, hogy amíg Te ott kint, bár nem szereted, csinálod, és előrébb jutsz, van kilátásod, addig itthon nem szereted, csinálod és csak simán benne vagy a taposómalomban és nem nagyon van kilátásod a javulásra. :(
Megjegyzés küldése