A nagy utazás - 1. részlet

Nagyon rákészültünk az indulásra, aki ismer minket, az pontosan tudja, ez mit jelent. A tervezett útvonalat 10 szekcióra osztottuk, és minden állomáshoz számoltunk egy részidőt. Így menet közben is tudtuk, hányadán állunk az idővel. A váltott vezetés vészhelyzetre tartogatott terv maradt, mivel a kocsit úgy televágtuk, hogy én nem fértem volna el Verbena helyén …de nem volt gond, végig én vezettem, és nagyszerűen megvoltunk az úton.

Marci még Magyarországon 2-3 alkalommal közölte, hogy hánynia kell, de nem hányt. Biztos a stressz okozta. Nagyon be voltak szegények zsufizva a hátsó ülésre, minden helyet ki akartunk használni…

Az első normálisabb pihenő Ausztriában volt, egy szép nagy parkos pihenőben az autópálya mellett, és egy iszonyatos nyilvános vécével….kicsit megmozgattuk a gyerekeket, valamint beszéltünk a nagyokkal, akik aznap reggel a héthuszas londoni géppel indultak, és akkorra már sikeresen landoltak, valamint a bátyám összeszedte őket, és hazaszállítmányozta a csapatot Worthingbe.

A következő pihenőnk Ausztria és Németország határához közel, nem messze Passau-tól volt, ahol a pálya mellett van egy hajó formájú vendéglátóipari egység, amihez tartozik egy szuper játszótér. Itt a srácok kidühöngték magukat rendesen, ahogy kell. Mi pedig ittunk egy kávét és egy kapuccsínót…ha már Ausztria, akkor kávé, naná.




Beléptünk Németországba, Regensburg környékén megálltunk egy McDonalds-ban, és megvacsiztunk. Egész eddig kiváló időnk volt. Amikor innen elindultunk tovább Frankfurt irányába, az idő felhős-esősre váltott. Este hat körül járt. Frankfurtba késő este értünk be, és a reptér olyan fantasztikusan nézett ki, hogy nem is lehet leírni. Sajnos nem sikerült értékelhető képet alkotni róla. Közben percenként jöttek mentek a gépek a fejünk felett, a srácok rettenetesen élvezték. Aztán be is aludtak rendesen, ahogy kell, mi pedig csendben autóztunk tovább. A német autópályákról csupa jót hallottunk, ám folyamatosan túrták fúrták, és egypályás szűkítések voltak. Köln magasságában akkora dugóba kerültünk, hogy több mint egy órán keresztül haladtunk lépésben, éjfél körül…a négy sávból csináltak egyet…Na de végül csak kijutottunk, és szépen át is csorogtunk Belgiumba. Az egész országon át talán 5 autót láttunk….kihalt autópályák, itt-ott sárga kadmiumlámpákkal megvilágítva. Kísérteties volt. Belgiumból Franciaországba értünk, ahol nagyon vicces volt, hogy a benzinkútnál nem tudtam tankolni, csak miután előzőleg befizettem az ablakon át 100 eurót a srácnak. Aztán miután tankoltam, visszamentem, és elszámoltunk. A gyerekek még mindig aludtak, mi viszont elég elcsigázottak voltunk eddigre. Minden gond nélkül értünk Calais-ba, ahol a parkoló ki volt világítva a kikőtőnél, és tele volt autókkal, amikben aludtak az emberek. Mi is aludhattunk volna, de Marci és Beni felébredt, és kipihenten pislogtak. Marcival elmentem, és sétáltunk egy nagyot a kikötőben, nagyon érdekesek voltak a fények. Az otthonról kinyomtatott kompjegyemmel aztán bebattyogtam az éjjel nyitva tartó irodába, és megkérdeztem, ezzel kapcsolatban mi a teendő, be kell-e csekkolni, vagy valami. Miután tisztáztuk a dolgokat a fószerrel, visszakucorodtam a kocsiba, és úgy csináltunk Verbenával, mintha aludnánk.