29

 💝🥰

Postán kaptuk ..

Októberi hosszú hétvége

 Végre majd’ 2 hónap után Kari is haza tudott jönni a hosszú hétvégére. 

Tomi is eljött, így már majdnem Karácsony fílingje volt az embernek, Hannus hiányzott csak. 

Jókat beszélgettünk, ettünk, ittunk, játszottunk, meg persze megváltottuk a Világot is. Marci minden este dolgozott szegény, így kimaradt az pl esti biliárdozásból, na meg a vasárnap délutáni erdei sétából. Ez van sajnos, de nem marad móka nélkül: holnap illetve holnapután az apja elfuvarozza őt meg 5 másik haverját a Dingle-re, vadkempingezni fognak meg tengerben horgászni. 

Kari nagyon sokat dolgozik, közben egy phd ösztöndíjra is írta jelentkezését, de azt mondja, hogy sok esélye úgysincs, a beadott jelentkezésekből csak az 5% kap pénzt, de tapasztalatszerzésnek fogja fel, 5 héten át írta, finomította és a héten beadta. Tavasszal kap róla csak értesítést. 

Így nagy elánnal, hogy ezt most megérdemli, vett maguknak repjegyet Rigába, €16-ért. De közben Lettországot lezárták egy hónapra, így elvileg átfoglalhatnak máskorra, de mivel 16€-ról van szó, nem esett kétségbe. Lesz, ahogy lesz.

Beszélgettünk a karácsonyi listáról, kb mindenki úgy van, hogy csak legyünk együtt, ne vegyünk nagy dolgokat egymásnak, csak a kisebbekre fókuszáljunk.

Beni a héten beteg volt, itthon maradt. Belázasodott sajnos, és bár láttam, hogy a mandulái tüszősek és hiába minden vakcinapapír, kellett a covid teszt.. negatív, majd ezután ránézett az orvos is. Antibiotikum, egy hétig, és mivel a tüdeje is zörgött már, extra ventolin/beclazone. Azóta már szépen meggyógyult, de a héten úgyis őszi szünet lesz, így extrán regenerálódik. Csórikám az első, aki le lett tesztelve közülünk. Drive-in volt a teszt center, kocsihoz kijött a nővér, és kb 1 perc múlva végzett is, érdekes volt látni IRL, hogy milyen is ez a mintavétel. Beni azt mondta, hogy kellemetlen volt, de nem fájt egyáltalán és csak a szeme könnyezett be egy kicsit. 

Tegnap Tomi hazament ebéd után, de Kari maradt ma estig, így ebéd után elmentünk a közeli Grange-hez, ami valahogy eddig kimaradt. Pedig csak 20 km-re van tőlünk, Alan már többször nézte, hogy elbringázhatna arra, de mivel a szép rész az túrázós, így passzolta. 

Nagyon jót sétáltunk az erdőben, 6 km-es kört mentünk, és mire a kilátóhoz értünk, pont elkaptuk a naplementét is: nagyon szép volt. A hegytetőn fújt a szél, így bár vittünk kávét, de menetközben iszogattuk, nem ültünk le egyik padra sem, annyira nem volt meleg, a hegyről meg már szinte sötétben jöttünk le.

Amíg kirándultunk feldobtam Alannek, hogy a közelgő szülinapjára elmehetnénk mi is valami olcsó helyre, ahol esetleg van Karácsonyi vásár is. Néztem Bécset, nagyon jó ajánlatok voltak, de hülye időben mennek a repülők, meg úgy lett volna olcsó, hogy Londonban átszállunk.. szóval megtaláltuk Pozsonyt, €15 az alapjegy oda-vissza. Be is foglaltuk, találtam egy nagyon fancy szállodát a Belvárosban, úgyhogy 37 nap múlva megyünk Pozsonyba. 

Lars

 .. meglepve olvastam, hogy úgy jött le J-nak, hogy Larsie kinti kutya.

Nem az. Full benti. Nálunk az alap volt, hogy ha lesz kutya, az családtag és bent van a helye. Arról nem is beszélve, hogy aki itt, ilyen nedves országban kint tart kutyát, az szerintem nem szép dolog. 

 Amikor babakutya volt, akkor kapott egy babarácsot a nappali ajtóra és a lépcső elé. 

Így megtanulta, hogy a köves részeken nyugodtan lehet, majd ahogy szépen szobatisztává vált, lekerültek a rácsok, és míg a nappaliba bejár, addig az emeletre nem szívesen megy fel, csak ha -ilyenkor mi úgy hívjuk, hogy Paw Patrol - őrjáratozik, akkor megy csak fel, leellenőrzi a fentieket, majd lejön.

Harry Potter jelleggel, a lépcső alatti kuckó lett a helye, eleinte csak “fészke” volt, de mivel van egy lefekvős-rituálénk (elindulunk lefeküdni, ő is bemegy a helyére, majd várja, hogy mindenki odajáruljon elé és megsimogassa, megbungyurgassa, ilyenkor elfekszik és kéjesen “dorombol” ) nemrégiben egy kidobásra ítélt kanapénkat megkapta, így mi is kényelmesen át tudjuk dögönyözni. 

A nappali ablakában van az őrhelye, innen tartja szemmel a szomszédságot, a szembe telken a teheneket és a nagy ritkán erre járó lovasoktól is megvéd minket.

A mosókonyhából engedjük ki a hátsó kertbe, ez is full az övé, így ha bárki kimerészel menni, azt kötelezően kikíséri és muszáj labdázni vele. 

Merthogy labdab*zi, karácsonyra illetve a szülinapjára mindig teniszlabdákat kap, illetve az elnyűtt focilabdákat is megörökli a srácoktól. 

Idebent van több kötele, ezekkel játszik, de a nappaliban szigorúan tilos neki, ezt tudja, be is tartja. Alan a köteles partnere, olyan húzd-meg-ereszd el játékot játszik vele, mindig mikor kávét főz, így Pavlov büszke lenne a mi kutyánkra is, mert amint hallja a kávéfőzőt, bárhol is legyen, rongyol a konyhába és hozza a kötelét. 

Jó és okos fiú, sosem rágott szét semmit, egyszer, még babakorában (ennyire régen lol) az egyik utp kábelt kóstolta meg, de sztem megcsípte, azóta se semmit. 

Megtanítottuk, hogy ha bejön a kertből illetve sétából hazajövünk, lábat kell törölnie. A két mellső lábát meg is törli magától, nekünk csak a hátsót kell megcsutakolni.

Felismeri a kocsinkat illetve Tomiét is, ha látja, hogy jön, akkor full extázisba kerül, fel-alá rohangál, nyühög, boldog. 

Ha én jövök haza, akkor is örül, mert a Nuala mindig tesz el neki kis maradék husit, ezt hozom neki haza, így vagy nekem vagy a husinak örül, de örül.

Nemrégiben megengedtük, hogy ha mi hívjuk, akkor feljöhet a kanapéra, ő is öregszik, meg mi is, ennyi kényeztetés még belefér. Az ágy viszont szigorúan tabu, ott kutyának (meg sztem semmilyen állatnak) nincs helye nálunk. Ezt mindenki betartja. Ha takarítunk, megy a helyére, tudja, hogy míg vizes a padló, ott kell maradnia. Ha valaki jön hozzánk, szintén a helyére megy, ő nem ugrál fel senkire, így neveltük, ui utáljuk az olyan kutyásokat, akik hagyják, hogy bárkire ráugorjon a kutyája. Tud pacsit adni, ha kérünk tőle.

Larsie nem egy hetedik gyerek nálunk, mert ezek sem mi vagyunk, hogy gyereknek nevezzük a kutyát..  hanem egy nagyon szeretett kutya. 

Jövő hónapban lesz 7 éve, hogy megvettük. 

(Persze a lábtörlős videót nem tudom feltölteni.. de tényleg tudja)

Október közepe

 Őrület, hogy elrohant ez a két hét..

Az egyik hétvége a megfázás jegyében telt, a ház hirtelen rohadt hideg is lett, így a nappaliban bekandallóztunk, meg az elektromos fűtőtesttel átmelegítettük a fontosabb helységeket. Ja, merthogy a dopie-ék (tulajék) még mindig nem cserélték ki az olajtartályt. Május óta mondogatjuk, hogy izé.. de ugye van a brexit.. ja, nem, ezt a kifogást erre még nem vetették be, hanem hát dolgoznak egy építkezésen és nagyon elfoglaltak.. Úgyhogy non-stop hívtuk, üzentünk nekik, így múlt hét hétfőn kijöttek és kicserélték. Aztán már “csak” olajat kellett venni. Itt konkrétan a fekete leves volt, mert tudtuk, hogy emelkedett az olaj ára, de arról nem volt szó, hogy duplájára emelték tavaly óta. Konkrétan tavaly szeptemberben 1000 liter olajat €470-ért vettünk, most 500 litert €430-ért. Nem tudom, hogy mi lesz így a télen, mert így is rengeteget költünk a fűtésre..

Közben a héten kihozták a jövő évi költségvetést, sok jó nincs benne, már ami minket illet, a fűtőolaj ára tovább emelkedik majd, a benzinnel együtt.

A másik hétvégén Tomi hazajött, őt is bebolondították a horgászatba, vett magának pecabotot, így vasárnap kora reggel kint pecáztak a tónál.

Tervezgetjük a jövő nyarat is, hogy vigyük-e a fiúkat Magyarországra vagy menjünk inkább máshová.. a helyzet az, hogy amióta bozgorok lettünk, és nekünk a magyar szállás is pénzbe kerül, durván kijön az, hogy milyen elszabadult szállás árak vannak Magyarországon. És bár nagyon jó lenne, persze, hogy otthon nyaraljunk, de fele annyiból kijön másutt egy hosszabb nyaralás.. képlékeny minden, de ami ebben a pillanatban tuti, hogy ha kocsival megyünk, akkor sem a hosszú kompon, ui ennek az ára is jelenleg €800-val több, mint az idei lett volna.. röhej. Ha  Wales/Anglián át mennénk az fele annyi lenne, ha most vennénk meg a jegyeket,  mint a franciaországi komp. 

Beadtam a jövő évre egy ún Shorter Working Year kérelmet, 4 extra hét szabadságra. Kevesebb lesz ugyan a heti fizetésem, de nem annyira számottevően, és izgatottan várom, hogy megkapom-e. Szeretnénk többet nyaralni, egyrészt a szokásos nyári szabadság lenne, ez esetleg 3-4 hét, illetve össze akarjuk vonni Alan 50. szülinapját a 30. házassági évfordulónkkal, és elmenni kettesben valamerre. Plusz a karácsonyi szabadság.. szóval el tudnám tölteni nem-dolgozással azt az extra 4 hetet. 😅

Tegnap meg szülinapi bulin voltam, V kolleganőm lesz 50, vittem sk tortát, szerintem nagyon jól sikerült, ízlett mindenkinek, még a head chefnek is, így várom hétfőn a felajánlást a pastry chef munkakörbe. 😂😇

Laza hétvégét tervezünk: ma henyélés a program, holnap meg baráti látogatóba megyünk.

Budapest

 Hétfő kora hajnalban hazaértünk otthonról, hulla fáradtan.

Kimerítő volt ez a pár nap:

Szerda délelőtt indultunk itthonról, Tomi hazajött még reggel, megnéztük a milánói/Garda tavi fotóit, és már tervezik, hogy mennek vissza valamikor. (A Garda tóhoz, nem Milánóba.) Igyekeztünk korán kiérni, mert nem tudtuk, hogy mi vár ránk, ui. pár hete a reptéri security check lassúsága miatt emberek gépeket késtek le, volt, aki 3 órát állt sorba.. na, mi letettük a kocsit és 22 perccel később már a duty freeből írtam a srácoknak, hogy bent is vagyunk. 4-kor indultunk, este landoltunk, bérautót átvettük, szállodába bejelentkeztünk, és a szomszédos étterembe meg is vacsiztunk.

A szálloda kicsi, de jó helyen van, a BAH csomópontnál, úgyhogy a csütörtökön gyalogos turistásra váltottunk. A terv az volt, hogy mivel ez az egyetlen olyan napunk, amikor “nincs semmi”, ezért a Várba fogunk lézengeni. Természetesen a Ruszwurm cukrászda volt az első célpont, csak a tökéletes krémes/gesztenyés torta/kávé után jöhettek a nevezetességek. 

Halászbástyára 1000 Ft/fő a belépő.. ami egy röhej, mert 3 torony közti falszakaszról beszélünk illetve csak egy automatából lehet venni, ami nem touchscreen-es, hanem csak annak tűnik, és egy gombnak több funkciója is van.. szóval emiatt olyan sorok voltak, hogy eleinte sorba sem akarunk állni. 

Lazac :) 

Aztán Mátyástemplom.. 

majd a Vár bisztró, aztán a terv a Budai Vár volt még, a Vármúzeummal, de pont aznap nyitott meg a Borfesztivál. Mikor mi a Galériába bementünk, onnan simán a Borfesztiválon találtuk magunkat. Persze nem volt karszalagunk, csak ott lézegtünk, még a hivatalos megnyitó előtt, de ez mutatja, hogy kb mennyit ért a biztonsági szolgálat: két hátizsákos ember, lődöröghetett szabadon, plusz én még a wc-t is használtam.

Aztán visszasétáltunk a hotelhez, mert 18 órától volt befoglalva a privát jakuzzi/szauna.. kaptunk egy nagyon finom orosz pezsgőt, behűtve, kb negyed óra alatt meg is ittuk, annyira jól esett. 

Majd megint a szomszédos étteremben vacsiztunk, és este a lépésszámlálót megnéztem: 11 km-t caplattunk, hátperszehogy felborultunk, mint a büdös bogár.

Péntek délelőtti shopping: feltankoltunk a gyógyszertárban. Majd elmentünk ebédre az egyik barátunkhoz, ahol nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Egy nagyon finom csirkés-tésztás kaját csinált a barátunk felesége, ott voltunk késő délutánig, majd a szomszéd kerületben lakó másik barátunkhoz mentünk át. Elvileg vacsiról volt szó.. de.. új barátnője van, annak a lakására hívtak meg és az, amit én gondolok a vendégvárás/látásról meg a kisnő vendéglátása köszönőben sincsenek. Plusz valahogy elfelejtődött, hogy van 3 k…ott macska.. és Alan 7 keresztes allergiás a macskákra. Amit úgy gondolom, hogy egy gyerekkori nagyon jó barátnak illene tudnia, szóvá is tettem, a válasz az volt, hogy jaaa.. reggel volt egy olyan érzése, hogy mintha… de akkor már úgyis késő lett volna.. (a mihez is? Szólni? Áttenni a találkát egy semleges helyre vagy a barát lakására?) úgyhogy mikor Alan már kicsit fulladt (ventolint vittünk, annak ellenére, hogy 12 éve nem fulladt, de persze a szállodában maradt) meg a szeme vérben forgott, akkor leléptünk.

Szombaton délelőtt elmentünk Petihez.. nagyon nehéz volt, Andika két hónapja, hogy meghalt, és annyira friss még a trauma.. azt mondta, hogy nagyon örült annak, hogy meglátogattuk őket. 

Délután volt az érettségi találkozó, én addig a barátnőimmel találkoztam, majd estére egy after partyt terveztek, amire mi, a házastársak is mentünk volna, de mindenki nagyon fáradt lett este 9-re, így mi, meg egy másik pár (az itt élő barátaink) voltunk elég tökösek és bementünk a Belvárosba iszogatni kicsit.

Vasárnap kijelentkeztünk a szállodából, és elvittem Alant Libegőzni. Gyerekkoromban mindig mentünk a Mamával, őt meg sosem vitték el (wtf) .. így átesett a keresztségen, nem volt felhőtlen a mosolya, de retúr jegyet vettünk, így a visszaúton már kevésbé volt stresszes. 

Aztán a Szépilonkánál még egy utolsót cukrászdáztunk, aztán bevásároltuk utolsó órákban a túró Rudi, szalámi, csoki variációkat a srácoknak. Merthogy olyan jó időnk volt, hogy a gatya is ránk rohadt olvadt, nem akartuk, hogy a kocsiban/táskában összeolvadjanak a csokik.

Majd még ettünk egy búcsú ebédet a wekerle étteremben, aztán onnan irány a reptér.

A hazaút nem volt olyan sima: a reptéren a checkin pultnál 3 órát álltunk sorba, ahogy átértünk az útlevél ellenőrzésen, a duty freeben még vettünk gyorsan pálinkát meg unicumot, majd szinte onnan már mehettünk is a géphez.

A gép hazafelé tele volt, de melletünk nem ült senki, így azért lazábban elvoltunk, de őszintén alig vártuk, hogy hazaérjünk. A lakásba hajnali 2-kor léptünk be, felmosva, kitakarítva.. tök jó volt erre hazajönni.

Az otthon lét jó volt, viszont ha mennénk nyáron, az tuti, hogy kompozunk és saját kocsival megyünk. Mert ez egyfajta teszt is volt, hogy HA esetleg 4esben inkább repülnénk/ kocsit bérelnénk milyen lenne… a nagy SUV, amit kivettünk hátul akkora lábtérrel bírt, hogy max két10 éves gyereket lehet betenni, plusz a csomagtere is két mini bőrönddel megtelt. 

Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen, amikor nincs semmi kötelezettség, mindenki maszk nélkül, sehol semmilyen papírt nem kellett bemutatnunk, tiszta időutazás volt. 

Az otthon árak vs itteni árak: nekünk nagyon olcsó volt egy-egy beülés, épp tegnap ittunk egy kávét és én ettem egy muffint a helyi insomniában: €11. Otthon  jattal együtt €16-ból az első este megvacsoráztunk és mellé belga meggysöröztünk. 

Az év lagzijára mi sem jutottunk el, pedig otthon is voltunk, meg minden.. de hát nekünk a pizza is finom volt, elvoltunk a fésűkagyló-wakame nélkül is.