Lars

 .. meglepve olvastam, hogy úgy jött le J-nak, hogy Larsie kinti kutya.

Nem az. Full benti. Nálunk az alap volt, hogy ha lesz kutya, az családtag és bent van a helye. Arról nem is beszélve, hogy aki itt, ilyen nedves országban kint tart kutyát, az szerintem nem szép dolog. 

 Amikor babakutya volt, akkor kapott egy babarácsot a nappali ajtóra és a lépcső elé. 

Így megtanulta, hogy a köves részeken nyugodtan lehet, majd ahogy szépen szobatisztává vált, lekerültek a rácsok, és míg a nappaliba bejár, addig az emeletre nem szívesen megy fel, csak ha -ilyenkor mi úgy hívjuk, hogy Paw Patrol - őrjáratozik, akkor megy csak fel, leellenőrzi a fentieket, majd lejön.

Harry Potter jelleggel, a lépcső alatti kuckó lett a helye, eleinte csak “fészke” volt, de mivel van egy lefekvős-rituálénk (elindulunk lefeküdni, ő is bemegy a helyére, majd várja, hogy mindenki odajáruljon elé és megsimogassa, megbungyurgassa, ilyenkor elfekszik és kéjesen “dorombol” ) nemrégiben egy kidobásra ítélt kanapénkat megkapta, így mi is kényelmesen át tudjuk dögönyözni. 

A nappali ablakában van az őrhelye, innen tartja szemmel a szomszédságot, a szembe telken a teheneket és a nagy ritkán erre járó lovasoktól is megvéd minket.

A mosókonyhából engedjük ki a hátsó kertbe, ez is full az övé, így ha bárki kimerészel menni, azt kötelezően kikíséri és muszáj labdázni vele. 

Merthogy labdab*zi, karácsonyra illetve a szülinapjára mindig teniszlabdákat kap, illetve az elnyűtt focilabdákat is megörökli a srácoktól. 

Idebent van több kötele, ezekkel játszik, de a nappaliban szigorúan tilos neki, ezt tudja, be is tartja. Alan a köteles partnere, olyan húzd-meg-ereszd el játékot játszik vele, mindig mikor kávét főz, így Pavlov büszke lenne a mi kutyánkra is, mert amint hallja a kávéfőzőt, bárhol is legyen, rongyol a konyhába és hozza a kötelét. 

Jó és okos fiú, sosem rágott szét semmit, egyszer, még babakorában (ennyire régen lol) az egyik utp kábelt kóstolta meg, de sztem megcsípte, azóta se semmit. 

Megtanítottuk, hogy ha bejön a kertből illetve sétából hazajövünk, lábat kell törölnie. A két mellső lábát meg is törli magától, nekünk csak a hátsót kell megcsutakolni.

Felismeri a kocsinkat illetve Tomiét is, ha látja, hogy jön, akkor full extázisba kerül, fel-alá rohangál, nyühög, boldog. 

Ha én jövök haza, akkor is örül, mert a Nuala mindig tesz el neki kis maradék husit, ezt hozom neki haza, így vagy nekem vagy a husinak örül, de örül.

Nemrégiben megengedtük, hogy ha mi hívjuk, akkor feljöhet a kanapéra, ő is öregszik, meg mi is, ennyi kényeztetés még belefér. Az ágy viszont szigorúan tabu, ott kutyának (meg sztem semmilyen állatnak) nincs helye nálunk. Ezt mindenki betartja. Ha takarítunk, megy a helyére, tudja, hogy míg vizes a padló, ott kell maradnia. Ha valaki jön hozzánk, szintén a helyére megy, ő nem ugrál fel senkire, így neveltük, ui utáljuk az olyan kutyásokat, akik hagyják, hogy bárkire ráugorjon a kutyája. Tud pacsit adni, ha kérünk tőle.

Larsie nem egy hetedik gyerek nálunk, mert ezek sem mi vagyunk, hogy gyereknek nevezzük a kutyát..  hanem egy nagyon szeretett kutya. 

Jövő hónapban lesz 7 éve, hogy megvettük. 

(Persze a lábtörlős videót nem tudom feltölteni.. de tényleg tudja)