West-Cork 7. nap

 Keddre a Mizen-head-et terveztük be. 

A nap sütött, de a szél kellemesen fújt, tudtuk, hogy nem fogunk megdögleni a hőségtől, mint pár napja a Sheep’s headnél.

3-4szer voltunk már a Mizen-headen a családdal, de itt vagyunk, kb 10 km-re, botorság lett volna nem elmenni.

Úgy gondoltuk, hogy majd nem lesz akkora tömeg.. hát, nem tudom. Parkoló tele volt. De végülis elég nagy terület, elbírt annyi embert.

Vártuk, hogy a hídhoz érjünk, mert abban az öbölben fókák élnek, de most apály volt, nem voltak ott, csak a messzeségben láttuk őket, egy másik barlang előtt.

Csakhogy megjelent egy rákász hajó, jött begyűjteni a rákketreceket.. a hajót kísérte egy csomó sirály, majd a fókák is megjelentek, olyan fóka-showt csináltak, hogy jó félórán keresztül csak őket nézte mindenki.

Az étteremnél kávéztunk, fagyiztunk, majd tovább mentünk a Barleycove melletti másik strandra, a fiúk boardozni akartak, egész jó hullámok voltak.

Este fürdés után, elindultunk, hogy akkor vacsizunk valahol.. Schull tele volt, nem volt üres étterem.. tovább mentünk egy Ballydehob-ba, cuki kisváros, van étterem:szerdától-szombatig.. miaf.. inni lehetett volna sok helyen. De ha már ott voltunk, sétáltunk egyet a faluban:

Úgyhogy visszajöttünk Goleenba és az környék legjobb fish and chips-esénél ettünk fish and chipset meg burgert.

Ami tényleg nagyon-nagyon finom és friss volt.

West-Cork 6. nap

 A hétfő reggelre megérkezett a lehűlés: esővel, széllel.

Ami biztos program volt aznapra, az a vízipark: előre kellett ide foglalni, csak hétfő, öt órára volt szabad két hely. 

Ez tőlünk 45 km-re van, úgyhogy előtte akartunk pár dolgot megnézni..

Az egyik az Altar volt, itt van a szomszédban, de a parkolója mindig tele volt eddig, mert az itt érték. Most is tele volt az 5 férőhelyes parkoló, de rajtunk kívül senki sem volt ott. Merthogy az Altar egy bronzkori dolmen. Megnéztük, körbejártuk, lefotóztam.

Innen irány Baltimore. Az írországi persze. 

Hatalmas öbölben van, nagyon cuki kikötő város, telis tele emberrel, a nevezetessége a Baltimore Beacon, amit a helyiek Lót feleségének is hívnak. 

Az öböl bejáratát jelzi, az öböl szélen, sziklákon álló, hatalmas, fehérre festett kőoszlop. 

Innen tovább mentünk a Lough Hyne-hoz, ami egy -Írországban igen ritka- sóstó, a tenger bele-belefolyik mikor dagály van, ezért az itt élő növények, állatok védettek, mindenhez is engedély kell.

Nagyon-nagyon szép helyen van, csak itt már úgy ömlött az eső, vártunk, hátha alább hagy, de reménytelen volt. 

Innen mentünk a víziparkba, egy lagúnában van kialakítva, van ez az akadálypálya, de lehet kajakozni, vízibiciklizni, sup-ozni. A fiúkat bevitték hajóval, mi meg megvártuk őket, a kocsiban, mert ott is szakadt az eső. Mondjuk ők vizesebbek nem lettek.

Nagyon-nagyon élvezték, full kifáradtak, este a vacsi utáni kártyaparti csak 3 menetes lett, mert alig láttak már ki a fejükből.