fotók ömlesztve

Glendalough: 

Kilkenny:

Obama-exhibition :)))

 Jancsi első napja a gimiben:

2 hete kirándultunk még egy utolsó nagyot, a célállomás: Brandon-point

se eleje, se vége

A múlt héten hazaért Hannus végre.

Tele élményekkel, jól néz ki nagyon, és szerintünk a jellemfejlődésének is nagyon jót tett a nyári kaland. Semmi, de semmi probléma nem volt sehol (őszintén, folyton aggódtunk, hogy mi minden történhet vele), az összes host szupercuki volt, és nem mellesleg ráragadt valamennyi francia tudás is, amit könnyedén fejleszthet majd most tovább. (a lakótársa egy francia fickó :)

Nagyon büszkék vagyunk rá, mindent saját maga finanszírozott, a görög túrába szálltunk csak bele, afféle szülinapi ajándékként.

Tegnap beindult az egyetem is, Tomiék még mindig nem találtak szobát (addig Vicky nagynénjénél laknak, de ő messze lakik a belvárostól és hát..izé nagynéni... )

Sok mindent akartam írni, de hárman beszélnek egyszerre hozzám, és konkrétan totál nem emlékszem, hogy mit akartam írni... Nagy család, na. :D

röviden...

A nyarunk jól eltelt, Alan szülei most jártak itt nálunk először, és nagyon jól érezték magukat.

A sittingroom/gym/tároló szobánkat totál kitakarítottuk (oké, kár a királyi többes: Alan csinált mindent..) és szépen berendeztük a maméknak. Kénytelenek voltunk emiatt az IKEA-ba is elmenni, kellett egy ágykeret a meglévő matrachoz, és hamár, akkor egy komód is jól jött a nappaliba, meg a szokásos konyhai apróságok.

Erre az apósom vacak térde miatt volt szükség.. és ez az egyetlen földszinten lévő szoba, ahova vissza is vonulhattak pl. ebéd utáni csendespihenőre.

Az unokákat imádták és én már ettől nagyon boldog voltam. 

Voltak sógoromék is, a 3 gyerekkel, ez nagyon nagy buli volt, mert Alan szülei így együtt lehettek mindkét fiukkal és -majdnem- az összes unokájukkal. Hannus ekkor már Franciaországban "robotolt" :) , de skype-on beszélt a nagyszüleivel.

Majd nemsokkal anyósék után (24 órával később ...) jöttek a nővéremék. Velük többfelé el tudtunk menni, bár az idő nem mindig volt jó, de sikerült elmenni Kerrybe, úszni az óceánban, de az egyik esős napon elvittük a gyerekeket egy közeli cseppkőbarlangba, ami pont kellemes volt ennyi kölyökkel.

Azóta a suli is beindult, és most elmondhatjuk, hogy van 2 gyerekünk a primary-ben, 2 gyerekünk a secondary-ben és 2 gyerekünk college-ban.

Beni 3.-os lett, Marci 5.-es, Jancsi elsős, Kari is 5.-es, Tomi másodéves, Hanna pedig harmadéves.

A beiskolázás idén sem volt olcsó, és még nincs vége.. (most jött pl. Kari, hogy kell egy labor-füzet bioszra..€15 ) 

Idén Tomi is felköltözik Dublinba, Vickyvel akarnak közösen valami szobát kibérelni, de ez a majdnem lehetetlen kategóriába tartozik. 

Hanna holnap érkezik haza, lassan 3 hónapja nem láttuk.

Mi meg, ha összeszedtük magunkat a beiskolázás utáni sokkból, rágyúrunk a Karácsonyra.

Idők

Néha megdöbbenek, mennyire régóta élünk idekint. Gondolom nekünk, mint felnőttként kiköltözőknek ez már örökre "idekint" terminológiát takar, hiszen 30 év nem múlik el nyomtalanul, ráadásul az első harminc év ugyebár, ami depláne determináns. Ellenben itt van például Benike, aki életének nyolc évéből hatot itt töltött, és Magyarország valami ködös, homályos emlékkép benne, ami mindig úgy változik, ahogy hall tőlünk valamit vagy lát aktuálisan a régi életünkből. Az ő és a többi gyerekünk élete végérvényesen ide köti őket. Ez egy alapvető különbség köztünk. Olyan különbség, ami valószínűleg örökké megmarad majd.

A legelemibb indoka az eljövetelünknek egyértelműen Ők voltak. Hogy ne olyan alaphelyzetből induljanak ki majd felnőtt korukban, amit otthon vizionáltunk, az aktuális kilátások tükrében. És azóta még mennyit romlott a helyzet :-/...Úgyhogy teljes mértékben (azt hiszem írhatom Verbéna nevében is, hogy ) elégedettek lehetünk azzal, ahová jutottunk eddig, és ami felé tartunk.

Az összes gyerekünk kiválóan teljesít az iskolákban. Okosak, értelmesek, szépek. tehetségesek. A kortársaik között is kiemelkednek, hiszen kapásból megvan az az előnyük, hogy az angol mellett más nyelve(ke)t is beszélnek. Érdeklődőek, nyitottak, zenélnek, sportolnak....és egy nagyon fontos megközelítés: szeretnek iskolába járni. Óriási dolog. A két legnagyobb az ország legkeményebb egyetemén tanul, a Trinity-n Dublinban. Ha jól tudom, se Hannusék, se Tomiék évfolyamában sem volt senki más, aki oda ment volna továbbtanulni, tehát helyi szinten is kivívták a tanáraik/barátaik elismerését.

Persze az érmének mindig van másik oldala is. Bármennyire is nem esik jól, igenis lassan tudomásul kell vennünk, hogy a magyar nyelv nem lesz örök életű a családunkban. Az idősebb gyerekek már kapcsolatban vannak, és írekkel, nem magyarokkal. Ami azt jelenti, hogy magyarul gyakorlatilag csak akkor beszélnek, amikor itthon vannak. Az ember továbbgondolja az életet, és végigfut a szemeim előtt, hogy igen, ha lesz majd gyerekük, vajon hogyan, mennyire fog magyarul beszélni? Valamennyire biztosan, hiszen mi, mint nagyszülők naná, hogy magyarul fogunk velük beszélni....remélhetőleg elég jelentős időt fogunk velük eltölteni ahhoz, hogy ne kelljen kényszerből angolul kommunikálni majd. Előre szaladtam nagyon, dehát az élet megy szépen mindentől függetlenül. A gyerekeink gyerekeinek a gyerekei nagy valószínűséggel már csak keveset fognak tudni a magyar nyelvről.

Persze ez még változhat, és alakulhat ezerféleképpen, de jól megmutatja azt, hogy az idegen földre távozásnak bizony vannak kevésbé emelkedett és vidám vetületei is. Viszont tény, hogy kezelhetőbb egy ilyen jellegű dolog, mint egy kilátástalan jövőkép, ez nem is kérdés.

*

A nyár elég sűrű volt idáig is, de most még sűrűbb lesz, ugyanis először az életben a szüleimet sikerült rávenni, hogy látogassanak meg minket. 10 napig lesznek itt, két hetven éves ember...mit mondjak, sok előkészületen vagyunk túl, és remélhetőleg minden oldalról kellemesen fog telni ez az időszak. Rászerveztünk, ha már lúd, legyen kövér alapon, és a hétvgére átruccannak a bátyámék is, a három gyerekkel, úgyhogy lesz 1-2 nap, amikor tényleges "full house" lesz, amolyan nagy családi feeling. Talán sosem volt ilyen, vagy nagyon régen....és talán sosem lesz már, úgyhogy örülni és értékelni kell mindannyiunknak a lehetőséget.

Aztán Verbéna tesójáék is jönnek, szintén gyerekekkel, szóval azt hiszem az unalom szót ezúttal sem fogjuk a gyakran érzett hangulatok listájára vésni :) 

memories...

reload....

Nem egyszerű belekezdeni a blog-újra-írásba. 

A történtekről nem akarok beszélni, elfelejteni mi pedig úgy sem fogjuk.. 

Nyár lett, és több, mint egy hete nem esett az eső, és a szabadnapjaink egyfajta nyaralás jelleggel telik: teniszezünk, kirándulunk, bringázunk.

Hanna és Tomi még május végén befejezték az egyetemet, mostanra meglett az összes vizsgaeerdmény.. Mindketten sikeresen levizsgáztak, Tomi átlagban 60%-ot kapott (2.2), Hannus pedig 80% felett.

Tomi elkezdett dolgozni, nyaralást terveznek Portugáliába Vicky-vel, arra gyűjt. 

Hannus pedig nyakába vette a fél világot, és tegnap elutazott Damo-val 2 hónapra Franciaországba (1 hónapig a spanyol határ közelében lesznek, majd 1 hónapig Normandiában) aztán ő onnan továbbmegy Görögországba, egyetemi kirándulásra, majd Athénból München-be repül egészen szeptember közepéig..Azért München-be, mert Damien ott kapott kutatói állást --> aki lediplomázott idén, mint asztrofizikus. o.O 

Kari is május végén befejezte a TY-t, még az évvégén voltak még egy csapatépítő túrán, az ECDL-t is megcsinálta, elvégezte a First Aid tanfolyamot is és a report-ja szerint is excellent student :))) Nagyon jól van, igazán boldog kamasz, esténként futni jár.. Öröm ránézni. :D

Ma kapta meg a sulitól a papírt, hogy megkapta a választott érettségi tantárgyakat: zene, kémia és biológia.

Jancsi lakli kamasz lett, csak nyúlik, de nem vastagszik :)) Komolyan képes egy éjszaka alatt látványosan nőni :DDDD Kamaszosan visszadumálgat, ("jó-csak" és "de-nem-is" ), a gitározást feladta, inkább a zongora érdekli. Úgy tűnik, hogy szemüvegre lesz szüksége, messzire rosszul lát.

Holnapután lesz a "ballagása", az évvégi report-ja nagyszerű lett, sokat fejlődött. Azt írhatnám, hogy szeptemberben kezdi a gimit, de ő már augusztus 25.-én elkezdi.. 

Marci továbbra is laza, higgadt gyerek, egyedül Jancsi képes kihozni őt a béketűrésből. Az évvégi report-ja szuper lett, és jó olvasni, hogy "öröm őt tanítani". Nagyszerűen van, növeszti a haját, és foci VB őrült. 

Beni pedig holnap lesz 8 éves, durván öregszik. :) 139 centis már, és 35-ös lába van. Vele július 17.-ére van egy szájsebészeti időpontunk, valahogy olyan furán nőttek a csontfogai (az a 4 darab metsző..), hogy a felső egyesek minden  harapásnál kifelé nyomják az alsó egyesét.. Az tűnt fel, hogy elkezdett mozogni..rohanás a fogorvoshoz..ő meg beutalta Benit a szájseb-re..Nem tudom, hogy mit fognak tenni vele.

A suliban ő is jól teljesített, látványosan fejlődik ő is, jövőre Jancsi mostani osztálytanítóját kapja.

Még ez a hét és vége a suli a kicsiknek is, a nyári terveinket felborították a múltban történtek, és végül úgy alakul, hogy 6 év után először eljönnek Alan szülei 10 napra, a közbeeső hétvégére átjönnek Angliából Alan bátyjáék, így anyósom összes gyereke és unokája (mínusz Hannus) itt lesz, együtt.

Majd a nővéremék is eljönnek egy hétre.

Fotókat majd egy köv-ő posztba teszek fel. 

...

Mert igenis vannak még csodák :D

Aki régebb óta olvas, talán emlékszik még arra, hogy egyszer, réges régen, még 3 évvel ezelőtt, volt egy műtétem (aki nem tudja, hogy miről van szó itt olvashat róla)...ami alapvetően a célból lett meg ejtve, hogy elősegítsük a No. 7-ke érkezését. Minden ok volt, csakhogy...

Eltelt 3 év: volt mélypont (több is), próbáltam elengedni a vágyat, de nem ment... Persze közben józanul kell viselkedni, hiszen van 6 gyönyörű és egészséges gyerekünk, akikért hálát is adok az életnek.

Majd nemrégiben éreztem magunkon, hogy feladtuk..

Erre, miután már elég sokat késett, és már a ruháimba (melltartók LOL) sem fértem bele, vettünk tesztet, és .... IGEN :)))

POZITÍV lett.

Sírtam, nevettünk.... a fellegekben járunk azóta is.

A gyerekek is meglepődtek aztán, mikor elmondtuk nekik, de nagyon boldogok voltak, depláne Beni, aki felüvöltött, hogy végre nem ő lesz a legkisebb a családban. 

Jártam az orvosnál, ő is csinált tesztet, írt fel folsavat (mert már tök régóta nem szedek ilyesmit), én pedig vettem magamnak magnéziumot ( a kisebb görcsök miatt..), Alan pedig mindenféle okos étellel segíti a Baba fejlődését.

Egy újabb szentpatrick-nap

Annyi ideje élünk már itt, hogy kezdenek kialakulni a személyes kis tradícióink. Így van ez a szentpatriknapozással is. Menetrendszerűen Verbéna dolgzik, a nagyok élik a privát kis életüket, én meg a három kissrácot leszállítom a gyülekezőhelyen, majd ácsorgok egy órán keresztül az általában esős hideg széllel bélelt utcán, várva, hogy elinduljon a menet :) Majd megindul mindenki, és amikor a srácok is elvonulnak, spurizok le a DIY-hoz, ahol a menet végződik, hogy begyűjtsem a lelkes gyerekeket.

Nagy készülődés előzi meg az egész kis ünnepséget, a gyerekek nagyon be tudnak izgulni tőle. Idén extra volt, hogy a Garda College az 50. szülinapját ünnepelte, így ennek örömére a fiúsikola egy része rendőr egyenruhát kapott, hogy abban vonuljanak fel. Sőt, ideiglenes kiképzést is kaptak, és különböző parancsszavakra mozogtak, forogtak, és tisztelegtek. 

Helyesek voltak, ahogy íjként megfeszült testtel, vérkomoly ábrázattal lesték a felöügyelő(nő) pattogó parancsait. A huszáros fiúcsapatnak ingyen fagyi-voucher is járt, a helyi Fitzpatrick boltjában, amit maradéktalanul ki is használt az összes kölyök. Érdekes, ebben nem zavarta őket e kettőfokos hőmérséklet, és szitáló eső :):)

Városunk elöljárója idén is felszólalt. Elég erőtlen hangon és gyönge hangosítással beszélt, de annyit lehetett érteni belőle, hogy a jövőben a városi önkormányzat nem tud majd a parádé finanszírozásából részt vállalni, mivel takarékossági megfontolásból átszervezték a megyei önkormányzati rendszert, és mostantól megszűnnek a kisvárosok önálló egységei, és összesen 5 nagyobb város fogja a közigazgatási feladatokat ellátni. Be is zár az iroda nálunk, és minden dologgal el kell menni intézkedni a legközelebbi nagyobb településen működő központba.

Összességében véve nagyon jól telt az idei parádé, a srácok jól érzték magukat, nagyon komolyan vették ezt a rendőrösdit. Beszéljenek tovább helyettem a képek: