ió..ció..Vakáció

 Emlékszem, milyen jó volt ezt felrajzolni a suliban a táblára.. itt nem divat, úgyhogy itt írom ki, utoljára, hogy “VAKÁCIÓ” .. tegnap ötkor a legkisebb is végzett a suliban, letette a vizsgáit.

Eredmények augusztus 23.-án, addig full nyaralás, haverok, buli vár a kis Benikére. :))

Holnap indulnak a tesós meglepi-Ohiora, szerda este landolnak, de csak csütörtök napközben jönnek haza, Karinál megalszanak aznap este.

Aerlingus-szal mennek, de mákjukra Ryanairrel jönnek haza: ui. az aerlingus pilótái szerdától sztrájkolnak. Tomi egy nappal előbb ér oda, így kapott csak repjegyet, úgyhogy kibérelt egy bringát és átteker San Remoba, ott megalszik, másnap vissza Nizzába és ott találkozik a tesóival.

Mi meg édeskettesben leszünk addig, fura is lesz két emberre főzni :)))

A foci EB-t nézzük, megint él a családi fogadóiroda, én vezetem Benivel, és a foci VB-n megnyert vándorkupa is remélhetőleg útra kel. (Jelenleg én birtoklom..) 

A hétvégén elkezdem megtervezni a nyaralást még részletesebben, amit lehet befoglalok online, 3 hét múlva már indulunk is nyaralni. Izgi. :))  

Apák napja 2024

 

Apák napja 2024

Tradicionálisan idén is fel lettem köszöntve a gyerekeim által, apák napja alkalmából. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen gyerekeim vannak, és ilyen feleségem, aki életet adott nekik. Egyfelől rossz, hogy már felnőttek, mert annyira cukik voltak kicsinek, másfelől meg tök jó, hogy felnőttként tudunk együtt lenni, ami azt jelenti, hogy csinálhatunk afféle felnőttes dolgokat is már.

Bár hivatalosan vasárnap volt apák napja, nálunk már szombaton elkezdődött az ünneplés. Kaptam a srácoktól egy üveg prémium rumot,

 és persze egy csomag szivart is, amit kicsit korábban már odaadtak, mikor visszajöttek Gran Canaria-ról. Kaptam kártyát is tőlük. Aktívan telt a szombat, meccseket néztünk, és a meccsek között ádáz Catan telepesei társast játszottunk, azt hiszem mondhatom, hogy ez az új családi kedvenc.

Terveztünk estére kis kinti iszogatást-szivarozást, de olyan jégesős-viharos lett az időjárás, hogy erre esély sem volt, maradtunk bent.

Másnap reggel már kaptam a kis cukorfalat unokánkról a képet, amivel Hanna köszöntött, egyre szebb Mimike, alig várom, hogy végre élőben is meg tudjuk szeretgetni megint. Aztán Kari kérdezte, nincs-e kedvem délelőtt tekerni egyet vele. Volt. Egy ’laza’ 60 km-es kört találtunk ki, hogy ugorjunk le a Granstown tóhoz.

Jól esett, és bár Kari végig mögöttem volt, hogy alkalmazkodjon az öreg (ez vagyok én lol) tempójához, engem mégis valahogy annyira motivált, hogy mikor odaértünk, a 30 km-es szakszon 25,2-es átlagtempót jöttem, ami magamhoz képest rekord. Hiába na, csak bennem van, hogy ha vannak mögöttem, jobban nyomom.

Amíg mi tekerésztünk, Verus összerittyentette a finom ebédet, és fél kettő körül, mikorra a dolgozó Marcika is hazaért a reggeli műszakból, le is tudtunk ülni kajálni. Ebéd után jött a meglepi-süti: Kari csinált nekem egy elmondhatatlanul finom rendhagyó Eszterházy tortát. Azért volt rendhagyó, mert nem diós volt, hanem mákos! Imádom a mákot....mit mondjak, isteni finom lett, estére persze el is fogyott, naná :- )

Délután Tomi is, és Kari is visszaindult haza, Marci meg bement a barátaival valamelyik kocsmába nézni az esti meccset. Mivel az idő még mindig csodaszép volt, így négyesben, Verussal, Jancsival és Benivel kiültünk a ház elé iszogatni, és Jancsival elszívtunk egy szivart is.

A végén kicsit lehűlt az idő, Verus és Beni beljebb húzódtak, Jancsival magas röptű, ellenben mélyen szántó beszélgetésbe bonyolódtunk a különböző élet-stratégiákról, és hasonló komoly témákról.

Szóval igenis van jó abban, hogy felnőttek már a srácok: például 10 évvel ezelőtt egész máshogy telt ez a nap.

Hálás vagyok, hogy láthatom felnőtté válni a gyerekeimet, és azért is hálás vagyok, hogy úgy döntöttünk, ideköltözünk, és ezáltal lehetővé vált az, hogy a gyerekeinket előrébb tudjuk tolni, amire – valljuk be- nem sok esély lett volna otthon. Sajnos.

Half way..

 .. reggel volt az ír “paper2”, most írja a bioszt Beni, így ezzel el is jut az érettségi feléhez. 

Jól megy neki, azt mondja. Most két napig nincs neki semmi, aztán német, jövő hétfőn magyar, kedd kémia, csütörtök meg zene és be is fejezte. 

Aztán vasárnap már el is utaztatják a testvérei “Ohio”-ba.. azaz Nizzába és Monacoba a szülinapi meglepi utazásra. Amit csak Ohio kódnéven emlegetünk itthon. 

Úgyhogy az a fura helyzet fog előállni, hogy szombat estétől csütörtök reggelig kettesben leszünk itthon (plusz Larsie.)

Szépen alakítjuk, finom hangoljuk a nyaralást. Ui a múlt héten a kocsi elkezdett vinnyogni, gondoltuk, hogy csak az ékszíj, de sajnos a generátort kellett felújítani, €320-ért. Mit mondjak, rohadtul nem esett jól, és ez már a nyaralás pénzéből jött le.. a kis kompra (mmint a Dover-Calais útra) is megvettük a jegyeket, €230, ami szerintem piszok sok lett. Covid előtt ez ötünknek, club lounge-dzsal sem volt ennyi.. (milyen érdekes, hogy minden dupla annyiba kerül, mint covix előtt, csak valahogy a pénzünk nem duplázódott meg.)

Ma megjöttek a NÖ (NiederÖsterreich) kártyák végre. 

Mikor kitaláltuk, hogy újra kocsival akarunk Európába menni, akkor találtam rá erre a kártyára.. €72-ba kerül darabja, egy évig érvényes és közel 360 helyen lehet használni, ingyenes belépőként. 

A Schneebergbahn miatt akadtam rá, (arra is ingyen tudunk majd felülni, mert amúgy €45 a retúr jegy)… mert azt gondoltam, hogy milyen epic lenne oda újra elmenni Benivel: 

2007-ben Alan elkezdett győzködni Írországról, de sosem tudtunk nyugodtan beszélgetni.. és akkor azt találtuk ki, hogy az öt nagyot elvisszük egy hétvégére az anyósékhoz, én meg befoglaltam vmi gasthaust ott Schneebergnél, magunknak plusz az egy éves babaBeninek. Aki mellett ugye lehetett beszélni, anélkül, hogy elmesélné másnak, hogy mit hallott. Ez még a szutyok internet idejében volt, úgyhogy egy szállásfoglalás is nagy dolog volt. Bevallom, semmit nem tudtam a Schneebergről, és ott derült ki számunkra, hogy van ez Salamander nevű vonat, ami felvisz a hegyre.. de csórók voltunk, esélytelen volt, hogy felmenjünk, és emlékszem az érzésre, ahogy ott irigykedtem.. 

Szóval ez volt a kiinduló ötlet.. 

Amúgy meg meghűltem, fáj a torkom és nincs hangom, meg köhögök.. csakhogy legyen valami panasz is így a végére. 

Ja és szar az idő. :)))) 

Jó dolgok

 Vannak olyan napok, amikor csak a sz*r jön, de csőstül és van, amikor meg csak jó dolog történik.. ez volt tegnap.

Beni megkapta a nyári munkát: 2 hét a Bodensee-nél aug utolsó hetében. 

És tegnap jött az email arról is, hogy megkapja a a DiscoverEu interrail pass-t: a 27 uniós ország 18 évesei között kiosztanak 15000 ingyenes vonatbérletet, amivel bejárhatják egy hónap alatt az EU országait. 

Úgyhogy tegnap full a fellegekben járt, tervezgette, hogy merre mehetne.. mert így akkor a nyaralás végén ott hagyjuk Hannáéknál és lesz 2 és fél/3 hete, hogy akkor utazgasson. 

Azt kívánom, hogy folytatódjon ez a pozitív hullám neki: holnap reggel kezdi az érettségit, angol holnap és holnapután, matek pénteken és hétfőn. Aztán ír, biosz, német, kémia, magyar és zene. 

Nuala kollégám külön imádkozik Beniért :))) 

Az elmúlt 10 nap

 ..-ban volt minden: 

Jó: 

-hazajöttek a nagyok, külön ugyan, de jó volt látni őket. Tomi most jó ideig nem jön haza, mert van két nagy vizsgája a jövő héten, arra tanul.

-Kari hazahozta a Catant megint, irtó sokat játszottunk együtt. Nyárra veszünk mi is, igazán addiktív társas.

-kicseréltettük a klímagázt a kocsiban, készülünk a nyárra (és reméljük, hogy kelleni fog a klíma), nem volt olcsó €135, de nagy szó, hogy már itt, a mi kisvárosunkban is van szerelő, aki foglalkozik klímával.

Majd megnéztük, hogy milyen időpontok vannak a vizsgára, ui aug elején esedékes a kocsi vizsgáztatása. Konkrétan a tegnapi napon volt egy időpont, utána meg legközelebb csak szeptemberben lett volna. Úgyhogy Alan elvitte tegnap, gyönyörűen átment. Illett is, hiszen egy hónapja az összes féktárcsát kicseréltettük, plusz a hátsó felfüggesztést is kicseréltettük. 

-Marci minden vizsgáján sikeresen átment. 

-44 nap múlva megyünk nyaralni 

Rossz: 

-nem a mostani, hanem a múlt hétvége ragyogó volt, igazi nyár fílinggel. Ok, csak két napig, de igyekeztük kihasználni. Mi kint ültünk a kertben szinte egész nap, a fiúk épp vmelyik a Forma-1 nagydíjat nézték, mikor így random mutatja a Marci a lábát, hogy mit gondolok a sebéről.. egy csípést elvakart vmikor és 10 centis átmérőjű vörös kör lett körülötte kb fél nap alatt.. úgyhogy ügyelet, ott a tűző napon rohadtunk a kocsiban, mert a covix óta nem igen akarják a kísérőket beengedni.. szóval antibiotikum meg antiszeptikus krém. 

-és ugyanebben a pár nyári napban volt az is, hogy Alan nekiindult egy 70 km-es bringakörnek, amikor a 40. km-nél kiszakadt az egyik küllője. Megbeszéltük, hogy meló után összeszedem, de nem akart ott megvárni, ahol lerobbant, hanem elindult visszafelé: a szuperszéles ír utakon, bringát tolva.. persze beöltözve, ahogy kell. Emlékei szerint az a benzinkút, ahol végül bevárt csak pár percre volt, de gyalog kicsit más volt minden: 7 km-t tolta a bicajt, mire odaért a kútra.

-és az idő. Komolyan. Kritikán aluli szar idők vannak. Esik, fúj, esik és fúj egy hete. Reggel 6-7 fok, napközben talán 15 is van, de a metsző szél nem segít. 

Jó viszont, hogy ha nem esik, a mosás pikk-pakk megszárad odakint.

Jön a hosszú hétvége, állítólag jön a meleg is. Nagyjából laza hétvégét tervezünk, Beni utolsó hétvégéje az érettségi előtt, Jancsihoz és Marcihoz meg jönnek ittalvósra a barátaik, mert Metal Fest lesz a városban. 

Beni ballagása

 

Az utolsó középiskolai “graduation”-ön is túl vagyunk, a tegnapi napon volt Beni évfolyamának a búcsúztatása. 

Délre volt kitűzve az időpont a nagytemplomba. Kicsivel előbb indultunk, hogy legyen parkolóhely, de a sulinál betereltek minket az iskola udvarára, ahol leparkoltattak a sportpályából kialakított ideiglenes parkolóban. Innen sétáltunk át a templomba.

A szokásos menetrend szerint zajlott le a ceremónia.  A mise előtt szertartásosan kivonult néhány diák, és egy-egy darab -saját egyházközösségüktől hozott- követ tettek le az oltár elé. Ezután egy gyertyát vittek ki közösen, miközben a pap arról beszélt, hogy legyen ennek a gyertyának a fénye Jézus vezető lámpása az életükben, mindig mutassa a helyes irányt, és ahogy a hitük ereje sem, úgy ez a fény se hunyjon ki soha. Kicsit fura módon ezek után egy egyenruha-pulóvert is szertartásosan kivittek, és azt is letették az oltár elé.

Ezután következett a mise. Ezúttal a fő vezérfonal az volt, hogy az ifjúságnak milyen nagy az ereje, és hogy ne felejtse el senki, hogy mindenki volt fiatal. A fiatalok a jövő, ők viszik tovább az életet, ezért igen fontosak. Nyilván elhangzott szokásosan az is, hogy senki ne felejtse el honnan jött, és amíg élnek, mind ide fogják kötni őket ezek a gyökerek. Az életüknek a könyve igazán csak most kezdődik el.

A diákok különböző imákat olvastak fel, aminek a végén mindenki mondta kórusban, hogy „ Lord, graciously hear us”.  Közben diákok énekeltek-zenéltek, különböző darabokat adtak elő. Aztán jött a szokásos „Krisztus teste” ceremónia, amikor kivonult mindenki az ostyáért, közben szintén zenélt néhány gyerek. Aztán a szülők képviseletében beszélt egy anyuka (a James-é), mint képviselő. Beninek és a Colm nevű barátjának is volt egy előadásuk, Andre Bocelli és Celine Dion duettjét –The prayer- adták elő, Beni énekelte Bocelli részét...nagyrészt olaszul. Hidegrázósan szép volt. Tudom, mi elfogultak vagyunk, de akkor is Beni hangja hihetetlen bársonyos, zengő, erős, de mégis olyan diszkrét, a tér minden apró szegmensét betöltő hang. Azt kell mondanom, hogy rendszerint jöttek hozzánk gratulálni, hogy milyen fantasztikusan énekelt Beni.

Végül egy közös dalt énekeltek el a srácok, az is nagyon jól sikerült. Ezek után szépen átvonultunk az iskola nagytermébe, ahol az igazgató beszédet mondott. Az előző igazgatónő karizmatikusabb ember volt, ez a mostani idősebb férfi (a gyerekek csak Tall Paul-nak hívják) nem igazán volt a helyzet magaslatán. A végzősök csodálatos élő dudaszó kíséretében vonultak a vörös szőnyegen, a virágokból rakott árkád alatt, talán ez egyik legszebb része ez volt a ceremóniának.

A gyerekek képviseletében két diák is összegezte az elmúlt éveket, a tanároknak hatalmas virágcsokrokat nyújtottak át, és egyesével szólítva mindenkinek átadták a szokásos keménykötésű dossziét. Ezúttal is volt kisfilm, amiben az évek alatt gyűjtött sok élmény során készült fényképekből szemezgettek, nagyon hangulatos volt.

Után kicsit szabadabb lett a program, voltak frissítők, meg sütemények is kitéve, mindenki gratulált mindenkinek, és megvoltak a közös fotózások is. Persze a srácok szokásosan nekivágtak az estének és  bulikáztak együtt itt-ott.

Mi csak csendesen, itthon koccintottunk arra, hogy akkor az utolsó, hatodik gyerekünk is végzett itt, a templemore-i Our Ladys Gimnáziumban. Őrület, hogy rohan az idő. Beni két éves volt, amikor kiköltöztünk...Egyfelől jó dolog, hogy végre a középiskolával járó összes nyűgnek vége van...gondolok itt a folyamatos fizetnivalóktól kezdve az egyenruha-rendelkezésreálláson keresztül a rendezvényeken való részvételig mindenfélére. Szóval mindenezen kötelezettségeknek most vége lett. Másfelől természetesen kicst szomorú is, hiszen ez azt jelenti, hogy egy korszak lezárult az életünkben.

És persze jön egy másik. Forog a kerék.

Első akadály letudva

Beni mindenképpen színész vagy színházi ember/filmes szeretne lenni.. mi mindenben támogatjuk persze, de van, ami tőlünk független.. mint pl a drama and theatre studies -re jelentkezéshez alapfeltételként megszabott kérdőív sikeres kitöltése.. ebben mindenféle színházi élményéről kérdezték, portfoliót is kellett beadnia, hogy hol mit játszott, esszét kellett írnia egy filmről, ami hatással volt rá.. 

április közepe volt a határidő, és azóta tűkön ülve vártuk, hogy mi lesz az “ítélet” .. és sikerült neki: zöld lámpát kapott a gyerek. 

Úgyhogy most “csak” le kell érettségiznie és annyi pontot kell, hogy kapjon, hogy a kurzusra bejusson.  

Északi fény

Persze, hogy bakancslistás volt mindig is az Aurora borealist látni.

Sok ideje tervezzük, hogy el kéne menni Északra, a tél folyamán, hogy lássuk.. 

persze időnként van esély itt is látni, tagja is vagyok az Irish Aurora chaser csoportnak, de vagy olyankor volt esély, hogy másnap dolgozni kellett mennem, vagy nálunk pont éppen (nahát) esett/felhős volt, vagy nagyon messzire kellett volna elautózni, aztán vagy látjuk, vagy nem.. szóval mikor a tegnapi hírekben illetve az összes csoportban azt taglalták, hogy na most talán tényleg, meg felhőtakaró előrejelzéseket mutogattak, hogy hol mekkora lesz az esély, kb úgy mentem el aludni, hogy mondtam a srácoknak, állítólag lesz, meg dél felé, de nem hinném, hogy látni lehetne innen.

Éjfélkor bekopogott Beni, kb egy órája aludtunk csak, hogy lehet látni az északi fényt a kertből..

El sem hittem, pedig szabad szemmel is lehetett látni, de persze a kamerával sokkal részletesebb fotókat tudtunk csinálni.. komolyan hálás vagyok, hogy 1. Beni felébresztett, 2. hogy ezt az életemben láthattam, pláne úgy, hogy nem kellett több ezer euróért Észak-Európába utazni.. 

Anyák napja

Hosszú hétvége volt, plusz anyák napja, így mindenki hazajött. 

Kari egy fantasztikus Rákóczi túrós tortát csinált: a szavam is elállt: sárgabarackzselé, linzer réteg a közepén, meringue forgács a tetején.. és isteni finom volt. Tomi egy hatalmas virág csokrot hozott a virágosától (ez olyan puccosan hangzik, de jól ismeri ezt a limericki virágost lol) Jancsikától egy hatalmas doboz bonbont, a két legkisebbtől pedig (még) szebbé tevő maszkokat, hajpakolást. 

Full el voltam kényeztetve, a srácok koktélokat kevertek: pina coladat és eper daiquirit. 

Kari hazahozta a Catan telepeseit és azonnal addikt lett a család: a három nap alatt 8-9 játékot játszottunk.. de most mindenki lazulni akart, semmi extrát.

Hello május

 Tulajdonképpen akár januárt vagy novembert is lehetett volna írni, ui. még mindig sehol sincs az igazi felmelegedés.. van egy-két olyan nap, mikor csak alig esik az eső, de még mindig fűtünk, még mindig télikabátban járok dolgozni és amikor a hétvégén Alan el akart csábítani túrázni, de nem volt kedvem, úgyhogy csak ő és Marci mentek el hegyet mászni, akkor ő sál-sapka-nagykabátban ment fel.. 

Szóval rohadt depresszív ez az egész.. hosszú hétvégénk lesz, de eső, heves eső és szél a várható idő. 

Úgyhogy idénre feladtam a kertészkedést, lóf*sz sem fog ilyen körülmények között beérni, megérni.. lehet, hogy kéne egy üvegház.. de közben meg annyira nem vagyok nagy kertbolond. 

Beni két hét múlva elballag, utána 2 hétig itthon készül az érettségire és aztán 3 héten át érettségizik.. durva. Az is, hogy megint nőtt, már 193 centi. 

Marcinak holnap van az utolsó vizsgája, és jó hír, hogy visszahívták a tavalyi munkahelyére dolgozni, így szombaton már kezd is a helyi Centrában.

Jancsinak 2 hét múlva jár le a próbaideje, durva, hogy elrepült az a 6 hónap is..

Mimike óriási fejlődésben van: mikor itthon voltak nagyon közel járt ahhoz, hogy a hátáról hasra forduljon, a múlt héten sikerült neki, ezen a héten a hasáról a hátára is megfordult és szerintem napok kérdése és el fog kezdeni kúszni is.. 

Náluk már tavasz van, sokat vannak kint, végre mezítláb lehet (utálja a zoknit).