48

.. lettem augusztus elsején. A progikat aznap én választottam, úgyhogy La Rochelle belvárosába mentünk, hogy bejárjuk a maradék két tornyot. 

A Tour de la Lanterne (Lámpás-torony) -t:

Ez egyrészt egy középkori világítótoronyként is üzemelt, -55 méter magas, így messziről már látható volt- másrészt pedig börtönként.  A börtönbe az elfogott és lefegyverzett ellenséges hajósokat zárták, akik a börtön mészkőfalába középkori graffitiket rajzoltak, azzal, amijük volt: lánc, kanál, köröm..volt kirakva egy mészkőtábla, meg lánc rákötve, hogy a látogatók kipróbálhassák, hogy milyen azzal “rajzolni”..

A torony legtetején pedig rögtön pszichodráma tanfolyamon is részt vettem, azaz hogyan küzdjek a durva tériszonyom ellen.. ui mikor felértünk a csúcshoz, realizáltam, hogy konkrétan a talpam épp, hogy elfér keresztbe azon a párkányon. Mondtam Alannek, hogy akkor én itt lecövekelek, nem megyek én sehová, de bíztatott, hogy végig fogni fogja a kezem és csak a messzeségbe nézzek el, úgy oké lesz. Jelentem: körbementem! 

És a Tour de la Chaîne (Lánc-torony) -t. 

Miután elkészült a Saint Nicolas torony, 1390-re felépítették a kikötő másik oldalán ezt a tornyot, a nevét amiatt kapta, mert egy hatalmas, súlyos láncot tettek keresztbe a két torony között, amit ebből a toronyból tudtak csörlővel fel-le mozgatni, így korlátozva bizonyos hajók behajózását a kikötőbe. 

Aztán lézengtünk még a belvárosban egyet, a fiúk beszédelegtek valami helyi konyak-készítő boltjába, és összekóstolgattak mindenfélét. Marci vett egy üveg gesztenyelikőrt, amit később meg is kóstoltunk mindannyian.

Aztán egy patisserie-ből összeválogattam 10 féle süti-költeményt, hazamentünk és mindet 4 felé vágva, mintha fine dining lenne :) gyönyörűen elfogyasztottuk.

Szavakkal nem lehet leírni, olyan finom volt. 

Ez volt tulajdonképpen a szülinapi kívánságom, hogy igazi francia süti csodákat kóstolhassak. 

Extra meglepiként pedig egy csodás millefeuile -tortát kaptam, de abból már csak este tudtuk egyáltalán enni.

Sütizés után még kimentünk a kedvenc tengerpartunkra fürdeni és koktélozni egyet.

 

Île de Ré

 Mikor mi nyaralni indulunk mindig vannak muszáj-megnézni helyek, meg jó-lenne-megnézni.

Na, az Île de Ré (a Király szigete) a muszáj kategóriás volt. A hídjába Alan beleszeretett már a képeken, ő itt mindenképp át akar menni.

Ez Franciaország 2. leghosszabb hídja, 3 km hosszú és közel 50 m magasan van a tenger vízszintjétől. A sziget a sójáról és a boráról -nahát :)- híres. Innen hoztunk az itthoniaknak egy-egy üveg helyi rozét.

A sziget olyan lapos, hogy a legmagasabb pontja is csak 90m magasan van. 120 km bringaút van kiépítve, mi is úgy gondoltuk, hogy bringát bérlünk majd, de nagyon erősen fújt aznap a szél és ez engem úgy már nem vonzott. Jobb is volt így, mert mindenki is biciklizett, a bringautak fullon voltak.

Így végül körbeautóztuk a szigetet, elmentünk a legvégén lévő világítótoronyig, de mikor elindultunk, a tömeg elriasztott (kezdett enyhülni a szél és egy délutáni strandolást terveztünk a sziget egyik homokos partján), nem akartunk órákon át sorba állni, hogy feljussunk. (A Saint Nicolas toronyhoz közel egy óráig álltunk sorba, de a kilátás ott nagyon szép volt, plusz nem volt más tervünk aznapra)

Volt egy mini-market a toronyhoz vezető sétálóutcán.. az árak..egy negyedkilós só (só!) €7,5 volt. Kb mint Tihanyban a levendulások.

A sziget végig strandolható, és ebben a nagy szélben nagyon sok windkite-os volt, mi vittük a saját féldeszkánkat, egész estig kint voltunk a szigeten, nagyon jó, és fárasztó napunk volt.

La Rochelle, első napok

 Ahogy írtam is talán, a fő szállásunk La Rochelle-Aytré-ban volt. 

Apartman, jól felszerelve és egy 25nm-es terasszal. Ez volt a fő szempont, hogy ez legyen A Hely, a terasz keleti fekvésű volt és egy bringaútra nézett, aminek a végén a tengerpart volt. 

Persze Le Mans-tól La Rochelleig esett, a szállás elfoglalása után kimentünk a helyi partra, hogy szemrevételezzük a plázst.. hát, nem tetszett. (A neten már kinéztünk egy tutira homokos partot, de az 10 percre volt kocsival, a város másik végén.)

Másnap megint szakadó esőre ébredtünk, és jó reménytelennek tűnt, hogy mi itt valaha is napozós/strandolós napot kifogjuk.

Délutánra elállt az eső, úgyhogy nyakunkba vettük a várost..

Megnéztük a homokos strandot, Les Minimes-t, ez tetszett.

Aztán bementünk a belvárosba, és a régi kikötőben lévő 3 torony közül megnéztük az egyiket, a Saint Nicolas tornyot. A belépő mindhárom toronyra €9, van rá egy hete az embernek, hogy bejárja őket. A fiúknak viszont ingyen van, hiszen Franciaországban minden, az állam által fenntartott múzeumba, műemlékbe a 26 év alatti, Eu-s polgárok ingyen bemehetnek. 

Innen a belvárosban szédelegtünk egy kicsit, Alan vett egy csomó szivart (negyed annyiba kerül ott, mint itt), ja, meg megnéztük a városi templomot is.

Másnap lett a Beach-day, végre nem esőre keltünk ezen az egy napon, és ekkor volt az, hogy reggel kimentünk, délutánig mást sem csináltunk, csak fürödtünk és  döglöttünk. 

Este elmentünk egy szomszéd kisvárosba- Châttelaillon-Plage-ra sétálgatni, ahol megtaláltuk a kedvenc tengerpartunkat, belefutottunk egy utcai salsa-estbe, amit egy kubai rum bár csinált, hátperszehogy beültünk rumra/rumos koktélokra és szivarozni. 

A bárból még a naplementét is meg tudtuk csodálni.