Környéken, négy keréken

 A tegnapi napunk nem a klasszikus kedd volt, a suliban szünet volt, én kikértem szabadnapnak, hogy a fiúkkal itthon legyek én is. Igaz, reggelre befoglaltam időpontot vérvételre, meg -azt hittem- fogászatra is. 

Csakhogy hétfőn beakadt a derekam, ahogy gazoltam. Az este már nagyon fájt, úgyhogy kedden még kértem egy extra időpontot az orvosomhoz is. A fogászatról meg kiderült, hogy elfelejtettem visszaigazolni (új a rendszerük, eddig ez nem kellett) az időpontot, úgyhogy semmisnek vették.

Szóval ezen a héten itthon vagyok, a derekam volt már rosszabb is, de bizonyos mozdulatoknál nagyon fáj, mint pl a cipő felhúzás.

A kocsiban pl tudok ülni, és sétálni is. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy ebéd után, amíg Jancsi online nyomja a parazitológia (fúj) vizsgáját, Alan elvisz minket azokra a helyekre, ahova bringával szokott elmenni.

A Lough Doire Bhile-hoz vitt ki minket először.

Ez egy nagyon helyes kis halastó, a semmi illetve egy tőzegföld mellett.

Marci hozta a horgászbotját, hátha alapon, mi körbe sétáltuk a tavat, addig ő pecázott, (tele volt kis halakkal), majd egy padnál üldögéltünk még egy jó fél órát, élveztük a napsütést. Marci fogott is valami kis halat, visszadobta és mehettünk is tovább.

Innen a Grallagh kastélyhoz mentünk. Ez Horse and Jockey (igen, ez a városka neve, nincs olyan alkalom, hogy ne röhögnénk rajta..) mellett van, két lakóház közé van beékelődve ez az 1500 körül épült torony. 

Sajnos nincs parkolóhely, így a szomszéd tanya beállójába álltunk be.

Aránylag jó állapotú a kastély, a fenti részek le vannak zárva, nem lehet felmenni.

Holycross volt a következő megálló, az apátságba nem mentünk most be, mindannyian voltunk már ott, úgyhogy a Suir folyó másik oldalán lévő kis parkba mentünk, itt is sétáltunk egyet.

A végső állomás a Farney kastély volt, amit nemrégiben fedezett fel Alan. Sokszor eltekert mellette, de mivel ez egy lakott kastély, egész mostanáig nem tudta, hogy odabent van egy kis shop, egy kis ez meg az, (a tulajdonos egy porcelán és gyapjúruha dizájner, az ő cuccait árusítják) de lehet itt kávézni is.

Úgyhogy kértünk kávét, amit az 1495-ben épített körtorony legaljában szolgáltak fel nekünk, a körasztalnál, olyan bőr székeken ültünk, hogy libabőrös lett tőle az ember. A főfalak 4 méter vastagok.

Kaptunk egy kis körbevezetést is, nagyon érdekes volt. A körtorony mellé az 1800-as években építették a kastély többi részét.

Írtunk a vendégkönyvbe is, ami brutál vastag volt. 

Nagyon jó kis délutánunk volt, a derekam is jól bírta.

Anyák napja

 Kari is és Tomi is hazajöttek a hétvégére, Tomi csak egy éjszakára, de Kari mindhárom napra (hosszú hétvége van nálunk). 

Kaptam gyönyörű virágokat, meg egy nagy doboz Lily O’Brien desszertet, meg egy nagyon finom ír gint. Ezt este le is teszteltük, meg kell, hogy mondjam, hogy új kedvenc. Sütöttem nekik 2 nagy csokis babkát, én meg kaptam Karitól egy házi készítésű vaníliás gyümölcsös tortát.

Alan új PC-jére rátettük az összes meglévő fotónkat, videókat, így azóta nincs nap, hogy ne néznénk bele a mappákba, és merülnénk el benne.. így volt most a srácokkal is, szombaton konkrétan 2 órán át nézegettünk a régi képeket, meg a családi videókat. 

Tegnap, miután Tomi hazament, összeszedtük a srácokat és elcsalinkáztunk egy kicsit. Jancsit meg itthon hagytuk, mert ezen a héten ezerrel vizsgázik és tanul. (Csóri, a szerdai vizsgájától tart nagyon, pláne, hogy kedden lesz egy este 7-ig, a szerdai meg reggel kilenckor kezdődik.. a keddi még itthon online, a szerdai IRL az RDS-ben, ahova nem is érne be időben, ha a legelső vonattal menne, így kedden a legutolsó vonattal elmegy, és az egyik haverjánál alszik, aki az rds mellett lakik..) 

Már tavaly kinéztük ezt a helyet, de ugye a covid miatt, ha lehetett menni, mindenhol tömegek voltak, itt meg kicsi a parkoló, úgyhogy most néztük meg. 

A lismore-i kastély mellett vannak a ballysaggartmore-i tornyok. Ezek is még a lismore-i uradalomhoz tartoztak, Arthur Keily-Ussher építette a feleségének, de elfogyott a lóvé, így a nagyravágyó tervek elúsztak és csak ezek a tornyok és egy félkész nyári lak maradt meg az utókornak.

Mára egy kis túraútvonal lett, piknikező helyekkel, padokkal. 

És ugyan úgy indultunk el, hogy az sem érdekel, ha esik az eső, akkor is sétálunk egyet, Tipperary határtól nem esett egy csepp sem, így már-már meleg volt az erdőben. 

Hazafelé még megálltunk egy másik híd/kapunál, a Dromana Gate-nél, amit a helyi földesúrnak építettek a bérlők, a brightoni Royal Pavilion (amit volt szerencsénk már látni) ihlette, a frissen házasodott földesúr ui Dél-Angliában töltötte a mézesheteit az osztrák feleségével, és mikor hazajöttek, ezzel a kapuval várták őket. Akkor még fából és papírmaséból készült, de annyira tetszett az ifjú párnak, hogy megépítették tartós elemekből is.

Ma lazulós napot terveztünk, reggel még Alan elvitte Karit vezetni, rutinozni, majd füvet nyírt, én gazoltam, kertészkedtem..(ennyit a lazulásról.)

Kari hazahozta a téli ruháit és elviszi a nyáriakat, 2 hét múlva mennek Tenerifére, oda már tényleg kellenek. 

Tomi amúgy még 3 napig dolgozik a régi helyén, 16.-án kezd az új helyen, de addig meg elmennek Bordeaux-ba 5 napra, nyaralni. 

Amúgy kelta hagyományok szerint tegnap óta nyár van itt, igaz még nem érezni, de bizakodni lehet. 

Holnapra kivettem egy szabadnapot, elmegyek vérvételre, majd fogászatra.. nagyon izgi.