Caves of Keash - Sligo

Pár hete elkezdtem követni a donegal hashtag-et az instagramon, inspirálódok az augusztusi kiruccanásunkhoz. 
Így futottam bele egy fotó sorozatba a Caves of Keash (vagy caves of Kesh)-ről. Igaz, ez Sligo megyében van, de sebaj. 
Megmutattam a srácoknak, mindenkinek tetszett, úgyhogy szombaton ÉNy felé vettük az irányt és laza 2 órás kocsikázás után odaérünk a hegy aljában lévő falucskához. 
3 órát elbarangoltunk ott a hegyen, megettük a szendvicseinket, aztán tovább álltunk egy közeli tavacskához, de ott csak a kávénkat ittuk meg, hűvös szél fújt, nem volt annyira jó ücsörögni a tó partján. 
Jancsi írta, hogy frankó jó idő van itthon, megszáradtak a reggel kiteregetett cuccok, 20-on fok.. rongyoltunk haza, hogy még egy kicsit kapjunk a napsütésből. Mert bár nem esett Sligo-ban, de végig borult volt az ég. 
Érdemes volt elmenni, megnézni a barlangokat, a hosszú utazás ellenére, mert pont ilyen semmilyen időben klassz kis kirándulás volt.

Klasszikusan ilyen utakon kellett odamenni.. ez egy sáv

Eső-eső-eső

Így indult a júliusunk. Sok, na jó, urva sok esővel.. Na, nem csak sima nyári eső.. ennek kérem neve is lett, Edouard, az ex trópusi vihar. 

Hozott annyi vizet, hogy saját úszómedencét kapott mindenki a kertje végében. Tegnap annyi eső esett, mint tavaly egész júliusban.. 🤐

(Az, hogy csak tegnap szüntették meg a locsolást tilalmat, amit a május végi-június elejei 2 hetes meleg után hoztak, enyhén szólva röhejes.. de lehet vmi összefüggés is, ui betiltották a locsolást —> rossz lett az idő.. eltörölték a tilalmat —> jön a jó idő. 🤣🤣) 

Lars is tök depis lett, csak ült az ablaknál, nézett kifelé és akkorákat sóhajtozott, hogy egy ember is megirigyelhetné.

Viszont ma már csak reggel esett, aztán délután/estére még a nap is kisütött, úgyhogy végre kiültünk feltölteni a D-vitamin készletünket. 

Mi nem adtuk be a derekunkat..juszt sem fűtöttünk be júliusban.. 💪🤐

Nincs hegy.... csak felhő..

Idén ennyi a Balaton-fíling 😂

Esti játék..

Közben az élet beindult, egy csomó elmaradást be kell pótolni, pl az éves mammogramra múlt szombaton kellett mennem (április helyett), és ha már Limerickben jártunk a kórházban, meglátogattuk Tomiékat is. 

Új házba költöztek, cuki helyen van, közel mindenhez. Van mellettük egy lengyel bolt, oda most mi is bementünk, vettem tarhonyát (Jancsi imádja), túrót (Kari abból csinált túrós batyut), gyümölcslevet, túró rudit.. 

A héten vettünk hirtelen felindulásból egy újabb, ezúttal egy női országúti bicikit. Alan bringás hirdetéseket nézegetett, akkor szúrta ki, hogy milyen olcsó az a női Merida... úgyhogy addig nézegette, hogy meg is vette. A terv, hogy kipróbáljuk, milyen együtt menni, mennyire bírja a nyakam a hosszabb távokat stbstb.. aztán nyár végén meg Kari elviszi magával Dublinba, én úgysem fogok télen bringázni. 

A fickó, aki kínálta a bicajt, nagyon érdeklődött, hogy Alan mivel foglalkozik, és mondta, hogy kéne neki is egy coach, aki segíti, hogy mit egyen, mozogjon.. mondtuk, hogy hajrá, keresse bátran a jövőben. 

Holnap Larsiet is beoltatjuk végre, neki májusban lett volna esedékes az oltása. 

Aztán jövő héten visszük a kocsit a kötelező vizsgára, március óta zárva voltak a központok.

A hétvégére már jó (jobb) időt mondanak, úgyhogy szombatra kirándulást tervezünk. Hát reméljük... 

Elmehetünk a tengerhez is :) - 3-as fázis

Hétfőn beleléptünk a Phase 3-be, amit jócskán módosítottak az eredeti tervekhez képest, pl nincs km korlátozás, országon belül jöhetünk-mehetünk. 

Így, mint az őrült, ki letépte láncát , nekibátorodtunk és kedden elmentünk Waterford megyébe Alan bringájához kereket venni. Az országban nem lehet biciklit, bicikli alkatrészt venni, eddig is minden új dolgot a német amazonról rendeltünk, mert az angol amazonon is júl közepei dátumokkal hirdetnek egy-egy bringás alkatrészt. A kerék-szettet végül egy privát eladótól vettük. 

Odafelé a Comeragh-n mentünk át, nagyon jól nézett ki a felhőbe burkolt hegy.

Jancsi és Kari is el tudott menni az útlevelüket meghosszabbítani a Nagykövetségre. (Márciusra volt időpontjuk, amint kinyitott a követség, soron kívül kaptak időpontot.. Kari mondta, hogy mennyire elszokott a dublini szmogos levegőtől, 4 hónap kihagyás után zavarta a büdös.. de vissza fog szokni hozzá, augusztusban felköltözik. Barátaikkal költöznek össze, Eoin is megy szeptemberben utána. Ő azért megy előbb, mert innen nehéz munkát találnia.) 

Szerdán szabad voltam, és bár napok (vagy hetek?) óta eső/felhőszakadás/zivatar/zuhi/stb.. van, kitaláltuk, hogy lecsorgunk a Hook head-hez, ott lehet távolságot tartani, plusz munkanap van, hátha nincs tömeg.

Odaértünk, a parkolóban felírták a telefonszámunkat, ha valaki esetleg beteg lenne, tudjanak értesíteni. Semmi zárt helyre nem mentünk be (amúgy is a toronyba most csak előzetes bejelentkezés után lehet felmenni), wc-zni meg egyesével engedik be a népeket. 

Hiányzott a tenger, vittünk szendvicseket, lefőztünk kávét is, úgyhogy ott piknikeztünk is.

Tök szerencsések voltunk, mert végig felhős volt az ég, esett is menetközben, de ahogy kiértünk a félszigetre, kitisztult ott az ég, és csak a szél fújt. Emiatt kabát/pulcsi kellett, de van egy “lyuk”, amit a tenger vájt ki, oda leszoktak menni a srácok, most oda bevetettük magunkat, full szélcsend, napsütés, csak mi...nagyon jó volt. Ott kávéztunk, napoztunk.

Ránk fért már nagyon. 😅 Beni azonban kihagyta, azt mondta, hogy inkább itthon maradna, de persze megbánta később. Majd legközelebb. 

Odafelé is, hazafelé is az új, New Ross-t elkerülő úton mentünk, így átmentünk Írország leghosszabb hídján is - Rose Fitzgerald Kennedy bridge- amit idén adtak át.