Mindennapok

Megy az élet rendesen, mindenki tanul és/vagy dolgozik, teszi a dolgát.

Próbáljuk összehangolni mindannyiunk időbeosztását, nem egyszerű, depláne, hogy Alan is egyre elfoglaltabb lett. 

Közben Lars 5 éves lett, kapott egy sütit (sütőtökös-répás-almás) Kari hajtogatott neki papírcsákót, de most sem szerette.

Alan a fogával bajlódott, talán most már úgy néz ki, hogy jól van, volt egy csúnya foggyulladása, kapott rá antibiotikumot, de nehéz napokon van túl.

Én meg találtam egy masszőrnőt, (nem is tudtam, hogy itt van a szomszédban, pedig magyar ) egy ír kolleganőm ajánlotta, voltam nála, meg most szerdán is megyek. 

Jól megmasszírozta a hátamat, megígértem, hogy tornáztatom is, de hát gyarló az ember: ha fáj, akkor nagyon lelkesen foglalkozok a mindennapi gyakorlatokkal, de amint okés, el-elmarad..majd aztán már sosem csinálom. Kedves hölgy és nagyon jó keze van.

Jancsi megvette a laborköpenyét-szemüvegét, csütörtöktől kezdődnek a labor-gyakorlatok..

Kedden meg megyek kórházba, fül-orr-gégészetre, hogy megnézzék (február óta várok a sürgősségi listán) miért dagadt a pajzsmirigyem. (az endokrinológus nem akart foglalkozni vele, szerinte annyira nem szarok a leleteim..) Meglátjuk. Kissé kurvára szkeptikus vagyok, de mivel nincs semmi panaszom, igyekszem nem aggódni.

Aztán a nagy jó hír, hogy a kedvenc amerikai country énekesünk ismét jön Írországba, és végre nem Dublinba, hanem Galway-be.
Kitaláltam, hogy akkor ez a koncert lesz a közös karácsonyi ajándékunk.. Merthogy januárban lesz a koncert, és persze nem a koncert maga (szombaton lesz és asszem 30 euró volt a két jegy), hanem a lomantikus hétvége, amit rászervezek. :D 
Gyorsan befoglaltam egy "executive Level 5" lakosztályt magunknak, (csak felnőttek lehetnek azon a szinten, terasszal a galway-i öbölre/vagy a városra) egy 5 csillagos szállodában, reggelivel. Nagyon elegánsnak tűnik, tök izgatott vagyok már most. :)

Cannonball

Nem kell ecsetelni, hogy a fiúk mennyire odavannak a szuper autókért. 

Minden év szeptemberében megrendezik a Cannonball Ireland-et: 3 nap, 1000 km, különböző megállók és mindezt egy jó cél érdekében, idén az Irish Cancer Society - nek gyűjtöttek. Ezeken a megállókon lehet megnézni testközelből a 190 szuper, ritka és qrva drága autókat. A megállókban pénzt gyűjtenek, a résztvevők is nem kevés pénzzel vehetnek csak rész benne. A résztvevők általában valami kosztümben vannak, idén a Superhero volt a téma, de szerintem kinek-mi van otthon, abban jönnek. Így volt pl 2 Trump, meg egy pápa. A kocsikból sokszor vízipisztollyal lövöldöznek, de most csak egyszer kaptunk.

2 éve a közelünkben voltak, akkor elmentünk, -full szerelem a fiúk részéről- a tavalyi nem is tudom miért, de kimaradt, így idén tavasszal Alan megígérte a srácoknak, hogy elmegyünk. (akkor még azt hittük, hogy Kilkenny-ben is lesznek..de nem) 

Az idei út az szinte végig a tengerparton ment, egyáltalán nem éritették a belső részeket.. és mivel Jancsi már minden hétvégén dolgozik este 5-től, nem volt más lehetőség, mint suli-munka után pénteken legurulni Killarney-be (2 és fél óra tőlünk) és ott megnézzük az esti befutót.

6-ra ígérték, és ugyan a dugó miatt egy órát csúsztak, de az idő jó volt, csinálták a hangulatot, osztogattak popcorn, nyalókát és apukáknak bevetették a brazil táncosnőket is. :)

Senki nem panaszkodott. :D

Mindannyian nagyszerűen éreztük magunkat, csodaszép autók voltak és nagyon jó hangulat.

Sajnos csak max 100MB-os videókat tudok feltenni, de sztem átjön az, ami ott volt. A végére pedig full lemerült a telefonom, a parkoló autókról és a tulajokkal már nem készült fotóm.

 

11 éve..

11 éve, hogy útnak indult a családunk.. tele reménnyel és félelemmel persze. 

Azóta 894 poszt születetett, ami publikus, (van pár, ami magunknak íródott), maga a blog kicsit öregebb, mint 11 éves, azt hiszem 10 hónappal előbb kezdtem el a blogolást. 

Annyi minden történt velünk azóta: jók, rosszak, de akárhonnan nézzük, nekünk megérte eljönni. 

Jobban élünk, mint azt otthonról valaha is elképzeltük. 

A gyerekeinknek meg tudtuk/tudjuk azt adni, amit szerettünk volna. 

A jövőképük fényes, ragyogó, akár még a miénk is annak mondható. depláne, ha szembe rakjuk vele a mi-lenne-ha-nem-indulunk-volna-el-t. 

Megpróbáltuk és ez lett belőle.

Nekem tetszik, jól érzem magam.