2019 Nyár, képekben

Nyaralás 2019

Alan ugyan írt egy piszkozatot a kempingben, de még nem fejezte be teljesen.. így megpróbálom én leírni, hogy milyen is volt ez a nyaralás.

A kezdetek szuperül indultak, egészen a kempingig minden tökéletes volt. Az odaút, a Majna-parti szálloda, Aniéknál Bp-en, Brigi is ultracuki volt, meghívott vasárnapi ebédre.. 

aztán a balatoni-valóság pofán csapott minket.. 1000 eurót fizettünk ki 19 éjszakára, ezért szinte a földterületen kívül semmit nem kaptunk.. Lehúzás és beleszarás, ez azt hiszem a legjellemzőbb két szó a kempingre és az üzemeltetőire.

A kemping-fílinget azonban a fiúk is és mi is élveztük, a nagy eső is jópofa volt (kivéve a júl.31.-aug.1 éjjelét, amikoris 80 km/órás szelet kaptunk, plusz iszonyat mennyiségű esőt..de a sátor bírta, az én idegeim kevésbé..) 

Pikk-pakk beleszoktak abba, hogy közös a munka is, ha én főztem, ők elmentek mosogatni, segítetettek a mosással-teregetéssel. (Durva volt látni pl. a mellettünk levő parcellán levő családot, 2 kamasz gyerekkel.. apa-anya idősebbek nálunk, és folyton ők dolgoztak, pakoltak, míg a két gyerek feküdtek az árnyékban és nyomogatták a telefonjaikat, non-stop. Még az elmenetelük napján sem fogtak meg semmit..)

Jó volt az is, hogy Balatonozhattunk non-stop, tök jó színe lett mindenkinek. Örülök, hogy meg tudtuk mutatni a fiúknak, hogy milyen is az igazi Balatoni-nyár: a naplementékkel, a szúnyogokkal, a vihar előtti színekkel, a kora reggeli párás, nedves fűvel..

A negatívumokból tanultunk, ebbe a kempingbe többet nem megyünk vissza, és nem foglalunk előre sem, mert úgy még szabadabb lesz az ember, ha nem tetszik, tovább állunk..

Ami igazán rányomta a bélyegét a nyaralásra, az az, hogy feltörték az Árkádban a kocsit és elvitték A hátizsákunkat, benne Alan laptopjával (mindene ezen a gépen volt..) az én régi Ipad-emmel és a kocsi pótkulcsával.

A gépen lévő adatok nagy része pótolhatatlan illetve nagy munkával jár.. így nincs nap, hogy ne jutna eszünkbe ez a szar.

Anyagilag is érdekes élmény volt Magyarország illetve a Balaton.. durván drágább, mint tavaly volt.. csomó dolog drágább, mint itt..

Pozitívum az is, hogy találkoztunk csomó baráttal, akik mindannyian beígérték, hogy jövőre eljönnek hozzánk.. és ami nekem személy szerint tök jó volt, az az hogy volt egy osztálytalálkozónk, ahol nagyon jól éreztem magamat és rég nem látott barátokkal töltöttünk el egy egész napot. (egyikőjük nyaralójában volt a találkozó, egész napos/estés duma-parti.)

Hazafelé utunkat át kellett szervezni, mert bár a rendőrök azt mondták, hogy 99%, hogy letörölnek minden adatot, de mivel a pótkulcsot is ellopták, plusz a teljes útiterv is az ellopott gépen volt, jobbnak láttuk átfoglalni mindent.

Így megint Szász-Svájcba mentünk, onnan egy Rajna-menti kisvárosba, majd Franciaországon és Anglián át haza. 

Az össz-érzés az az, hogy jó volt, csomó élménnyel gazdagodtunk megint, és akár újra csinálnánk ismét, csak okosabban. :D 

Jancsi

Tegnap hazaértünk a nyaralásból, minden rendben, majd írok később róla, de a legfontosabb, hogy 13.-án kiderültek az érettségi eredmények: két H2 (matek, angol) és 5 H3. (H2: 80-90%; H3: 70-80%)  A pontszàma így jó sok lett (520); de azért így is ment az izgulàs tegnap dèlutánig, mikoris megkapta az egyetemi ajánlatokat.
És igen, bejutott az első helyre, a Trinity College Biological and Biomedical Science- re

Nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá!

7 nap...

Egy hét múlva ilyenkor már valahol kint leszünk az Ír tengeren, hajókázunk szépen Wales felé.

Az útiterv nagyjából a szokásos.. kikötünk Walesben késő este, éjjel lenyomjuk Wales-Angliát, és péntek reggel-kora délelőtt át Dover-ből Calais-ba. Majd Frankfurt környékén szállodában megalszunk és másnap irány Bp.

Nagy terveink most nincsenek, megfogadtuk, hogy csak azt csináljuk, amihez kedvünk van. 

Izgi lesz amúgy, kempingezni milyen lesz, tényleg ezer éve nem voltunk, a fiúk meg sosem..

Csináltunk próba-pakolást a múlt hétvégén, és bár tudtuk, hogy nem lesz sok hely, hát most meg is láttuk, hogy tényleg qrva kevés hely lesz a személyes cuccainknak. 

Mindegy, jó meleg lesz, nem is kell ruha, nem igaz?  

Közben itt is nyár lett megint, lassan 2 hete, tök jó, mert beindultak a zöldségek, végre beérett az eper is, sokat tudtam leszedni arról a 10-12  tőről, amim van. Az egyszem quamqat-om is szépen érik, már sárgásnarancssárga..jó lesz gin-tonikba hamarosan. :D

Mi is sokat vagyunk a kertben, a srácok csináltak maguknak egy trambulinos-röplabda pályát.. a két védőhálótlan tarmbulin közé kifeszítették a megmaradt, még ép védőhálót és úgy röplabdáznak, hogy közben ugrálnak.. én nem próbáltam ki, de Alan szokott velük játszani és azt mondja, hogy tök jó.

Karit meg haza költöztettük, annyi vacka mindene volt, hogy végül vonattal kellett hazajönnie, mert a lehajtott ülések és a tetőbox sem volt elég az összes cuccának..

Itthon volt egy hetet és kedd hajnalban indultak el Isztambulba..nagyon tetszik neki, odavan a városért.

Hanna meg Normandiából küldi nekünk a szebbnél-szebb fotókat.. lassan mindannyian nyaralunk, csak szegény Tomi nem: ő a kutyaszitter és különben sem tervez idénre nyaralást.

A barátnőimmel meg megejtettük a lassan tradiciónak mondható nyári mozizást, ami annyit tesz, hogy valami limonádé filmet kiválasztunk, hogy megnézzük, előtte még a Pollie's pub-ban kiülünk a kertbe és iszunk valamit.. most a Yesterday-t néztük meg, nekem tetszett.

A családdal meg befejeztük a Dark-ot és a Stranger Things-et, mindkettő nagyon jól sikerült, izgi volt. Most a Big Little Lies-t nézzük, de ez a fiúkat annyira nem köti le..nem egyszerű olyan sorozatot találni, ami mind az ötünknek tetszik. :D

Szóval csak egy hét, addig még jól kitakarítjuk a házat, hogy ha majd hazajövünk újra takaríthassuk :D :D meg a fiúk füvet nyírnak, ami szintén térdig fog érni. :/

Alan meg kocsit glancol, tegnap lemosta, ma lepolírozta, kiporszívózta..

Beni is végre rendbe rakta a szobáját, a szelektív kukánk rögtön tele is lett, mindenféle műanyag biszbasszal, amiket végre kiszanált a szobájából.

Devilsbit - sokadszorra

A nyár nyomokban támad az idén, nem lehet számítani igazán arra, hogy mit mondanak az időjósok. Egyik nap ömlő eső és hideg, aztán hirtelen elviselhetetlen meleg. Emiatt gyakran csinálunk olyan progikat a srácokkal, amik nincsenek jóelőre betervezve, hanem látjuk, hogy jó idő van, és menjünk. A sulinak vége, mindenki befejezte a vizsgáit, és ilyenkor ha hagynám őket csucsukálni, akkor délben kezdődne a napjuk. Nincs is ezzel semmi gond, de mivel kitaláltuk, hogy felmegyünk a hegyre, így keltettem mindenkit reggel nyolckor :) Kari is itthon van, úgyhogy ötösben vágtunk neki a hegynek. A Devilsbit mindig magával tud ragadni, télen vagy nyáron, mindegy. Mindig valamilyen másik arcát is képes mutatni. 

Rettentő meleg volt már akkor, amikor felértünk az első pihenőre, mindenkire ráizzadt a hátizsák rendesen. A természet mondhatni burjánzott, nagyon sok repülő rovar próbált bosszantani minket, de egy idő után megtanultuk ignorálni őket. Nyilván a nagy meleg miatt. Szóval felmentünk a kereszthez, onnan leereszkedtünk a hegy másik oldalán, és átmásztunk a szemben lévő sziklaoromra, itt megpihentünk, ettünk-ittunk (kávé nélkül nyilván ide sem indulok el soha), aztán leereszkedtünk vissza a lenti Máriaszoborig, és elindultunk az egyik keresztúton arra, amerre eddig még nem. Végig is mentük rajta, nem vezet sehová, egy sziklakráter szerű részben van vége az útnak. Viszont elképesztő nagy virágok nőnek az út mellett, hoztunk haza belőle Verusnak is :)

Összességében véve 5,5 kilométert mentünk, kellemesen elfáradtunk.