A nyár nyomokban támad az idén, nem lehet számítani igazán arra, hogy mit mondanak az időjósok. Egyik nap ömlő eső és hideg, aztán hirtelen elviselhetetlen meleg. Emiatt gyakran csinálunk olyan progikat a srácokkal, amik nincsenek jóelőre betervezve, hanem látjuk, hogy jó idő van, és menjünk. A sulinak vége, mindenki befejezte a vizsgáit, és ilyenkor ha hagynám őket csucsukálni, akkor délben kezdődne a napjuk. Nincs is ezzel semmi gond, de mivel kitaláltuk, hogy felmegyünk a hegyre, így keltettem mindenkit reggel nyolckor :) Kari is itthon van, úgyhogy ötösben vágtunk neki a hegynek. A Devilsbit mindig magával tud ragadni, télen vagy nyáron, mindegy. Mindig valamilyen másik arcát is képes mutatni.
Rettentő meleg volt már akkor, amikor felértünk az első pihenőre, mindenkire ráizzadt a hátizsák rendesen. A természet mondhatni burjánzott, nagyon sok repülő rovar próbált bosszantani minket, de egy idő után megtanultuk ignorálni őket. Nyilván a nagy meleg miatt. Szóval felmentünk a kereszthez, onnan leereszkedtünk a hegy másik oldalán, és átmásztunk a szemben lévő sziklaoromra, itt megpihentünk, ettünk-ittunk (kávé nélkül nyilván ide sem indulok el soha), aztán leereszkedtünk vissza a lenti Máriaszoborig, és elindultunk az egyik keresztúton arra, amerre eddig még nem. Végig is mentük rajta, nem vezet sehová, egy sziklakráter szerű részben van vége az útnak. Viszont elképesztő nagy virágok nőnek az út mellett, hoztunk haza belőle Verusnak is :)
Összességében véve 5,5 kilométert mentünk, kellemesen elfáradtunk.
3 megjegyzés:
Nagyon csodásak a képek! Úgy örülök, hogy én is ott lehettem egyszer veletek. :)
Azok a virágok meg asztaaaa!
Köszi, ugye milyen szépek :)
Csodálatosak! És valóban hatalmasra nőttek!
Megjegyzés küldése