Karácsonyi szünet

10 napig tartott a szabadságom, holnaptól újra munka, a gyerekeknek jövő hétfőn kezdődik a suli.

Mozgalmas 10 nap volt: Hannáék hazajöttek Münchenből, Tomi Limerick-ből, Kari Dublinból. Tulajdonképpen tegnap délután óta vagyunk újra csak magunk, mi öten.

A Karácsonyunk nagyon jól telt, hangulatos volt, a fiúk idén már nem klasszikus módon játszottak el karácsonyi dalt, hanem átdolgoztak egyet a saját ízlésükre. Együtt volt mindenki, 26.-án meg még átjött Eoin és Catherine is, így full house volt nálunk. Lars örült nagyon, mert még Tomi barátja David is beesett, akit különösképp imád. (volt, hogy ő vigyázott Larsra)

Karácsony után sikerült elmennünk a Glendalough-hoz, nem nagy túrára, csak kis bejgli-lemozgatásra. Baromi hideg szél volt, de legalább nem esett az eső.

Kari szülinapját is megünnepeltük: 20 éves lett. Lassan mindennap elmondjuk, hogy hogy rohan az idő, de a gyerekeink születésnapján még inkább elképedünk. Hiszen most születtek....

Aztán össznépi autós kirándulásra is elmentünk, -Hannáék nélkül ugyan, de ők egyrészt programot csináltak aznapra, másrészt a kocsikban már nem lett volna hely nekik. Dingle körtúra, 2017.-ben az utolsó kirándulásunk.

Christmas Breakfast

Épp Jancsi volt végzős a kisiskolában, mikor bevezették -és azóta hagyománnyá lett- a Végzősök Karácsonyi Reggelijét.

A hatodikosok meghívják a szüleiket, és vendégül látják őket, így köszönve meg az eddigi munkájukat. A tanári kar, kisegítő tanárok és a gyerekek szolgálnak fel, majd pedig a gyerekek is az asztalainkhoz ülnek -a szüleik mellé- és megreggelizünk együtt.

Nekünk ez volt az utolsó ilyen esemény, lévén Beni a legkisebb, de rekordtartók vagyunk még egy ideig, ui. mi már harmadjára voltunk Christmas Breakfast-en. :D

Hangulatos volt, a fiúk lelkesek voltak, egész héten erre készültek, mi pedig jól laktunk. 

Volt egészséges reggeli vagy full Irish Breakfast, vagy esetleg mindkettő. :D És persze tea, kávé.

Szép, szeretnivaló kis hagyomány lett, jó emlékünk lesz ez is. 

Beni és a legjobb barátja, meg a szülők

Tanár bácsival 

öröm

A munkahelyem, ahol már lassan már 3 éve vagyok, a rendőr egyetem. Mindenki aki ott dolgozik, állami alkalmazott, kivéve az étterem dolgozóit, azaz minket.

Év elején nagy botrány kerekedett, hogy mennyi pénz eltűnt az egyetemen belül, mindenféle összefonódásokat tártak fel, és hát nyilvánosságra került az is, hogy mi nem vagyunk állami alkalmazásban, hanem egy egyetem által alapított árnyékcég alkalmaz minket. 

Vizsgálóbizottság alakult, üvegzseb és tsai.. és április óta tudtuk, hogy előbb-utóbb átvesz minket az állam. Volt sok-sok tárgyalás, a szakszervezetünk végülis odatette magát és ma pontot tehetünk az ügy végére. Mármint részemről.

Aláírtam az új szerződést: több pénz, kevesebb munkaóra, extra-nyugdíjpénztár, 5 hét fizetett szabadság (eddig úgy volt itt is és a mekiben is, hogy minden ledolgozott 100 óra után egy  fizetett szabadnap járt, ez kb annyit tett, hogy a 3 hetes nyaralásunkból másfél hetet kifizettek, a maradék pedig fizetésnélküli szabadnap volt), extra táppénz. 

Végre megnyugodhatunk, állandó, végleges -határozatlan idejű- szerződésem lett, eddig ui évenként meghosszabították.

El sem hiszem: 2018. január elsejétől közalkalmazott leszek. :DDDDDDDDDDDDDD