2015. december 20., vasárnap

Évvége

Eljön ennek az évnek a vége is lassan, hiszen 11 nap és nem lesz már 2015 soha többé. Kicsit visszafogottabban írogatjuk a blogot, nyilván ennek is megvan a maga oka, azonban hiba lenne nem megemlékezni erről az évről. Fontos év volt, igaz, ahogy öregszünk, gondolom úgy nő egyenes arányban az általunk fontosnak vélt időszakok száma....ez így logikus.

Azt hiszem, a leginkább ott van ennek az évvégének a fontossága, hogy talán utolsó ízben töltjük együtt az ünnepeket a srácainkkal így együtt mi nyolcan, azaz kilencen, hiszen D is itt van velünk, igaz hol nálunk vannak Hannával, hol D szüleinél, de a lényeg, hogy együtt a család. És hogy ez miért olyan különleges? Azért, mert Hanna 2016-ban lediplomázik, és nagy valószínűséggel messze visz majd az útja, szinte biztosan nem marad a szigeten. És ugyebár ha megvan a diploma, és D-nek is meglesz a PhD-je, akkor annak rendje és módja szerint el fogják kezdeni a külön kis életüket, és nagyon remélem, sőt, egyenesen biztos vagyok abban, hogy részei leszünk mi is, és gyakran fogunk találkozni is, még az is lehet, hogy jeles ünnepeket együtt töltünk....de az már kicsit más lesz, mint most. Most még Hanna is a mi iskolás gyerekünk, aki itthon lakik, és kvázi a szárnyaink alatt van.

És a Gondviselés meg a jószerencse úgy hozta, hogy Tomi is velünk van, itthon lakik, pedighát már ő is 20 felett van, és lakott már önállóan Dublinban, amit nem szerettem, szerettünk....egy szülő akkor érzi jól magát, ha biztonságban, maga mellett tudhatja a gyerekeit, azt hiszem, ez így természetes.

Szóval jövőre már Kari is egyetemista lesz, és szépen lassan elrepülnek a madárkáink. Úgyhogy ilyen szempontból nagyon fontos ez az idei évünk.

De más szempontból is fontos volt, mert egy régóta húzódó, és alattomos kellemetlenség ért véget, amitől én speciel nagyon boldog vagyok, és egyfelől nagyon örülök, hogy elmúlt, másfelől sokat dolgozok azon, hogy ne akarjam előáasni a csatabárdot, hogy kiharcoljam az igazam....a lényeg, hogy elmúlt, és ez is ebben a 2015-ös évben történt.

Aztán a körülményeink alakulásának köszönhetően jelentős mentális fejlődésen is túlvagyunk, ami azért jó, mert az Élethez való hozzáálláson maga az életöröm létezése is múlhat, márpedig ha már pedzegettem az öregedést, akkor bizony ahogy múlnak az évek, egyre értékelődik fel az az idő, amiről úgy sejtjük, hogy még hátravan.

Mondják, ha az élet citromot dob, csinálj belőle limonádét. Ha egy kútba esel, és elkezdenek földet szórni a fejedre, akkor rázd le magadról a földet, és taposs, akkor kijutsz. Sok hasonlat van még, ami arról szól, hogy egy dolog a körülmények, és egy másik dolog az, amit magadból tudsz kihozni. Ha a körülményeken nem tudsz változtatni, akkor magadon biztosan tudsz. Ha valaki ezt a képességet meg tudja szerezni, akkor könnyebb és jobb lehet az élete.

Ha röviden kéne jellemezni az évet, azt hiszem azt mondanám, hogy mozgalmas volt. Sokféle értelemben. Jártunk Otthon, együtt, ami szuper, mert ezt az idei hazalátogatást megelőzően csak 2010-ben voltunk otthon, ami azért csak 5 év. Ráadásul egy csomó régi ismerőssel tudtunk találkozni, ami csak emelte a dolog fényét. Rengeteg jó élménnyel lettünk gazdagabbak, és igaz,"csak" négy gyerekkel mentünk, hiszen a nagyobbak már nem tartottak velünk, de ez jottányit sem csökkenti az esemény fényét.

Szóval mozgalmas, élménnyel teli, de nehézségben sem szűkölködő év volt, tele fontos sarokkövekkel, történésekkel, tapasztalatokkal, és nem utolsó sorban konklúziókkal.

Mit várok 2016-tól? Biztos vagy abban, hogy mozgalmas lesz az is, mert ismerem magunkat, és tudom, hogy mi úgy szeretjük élni az életet, hogy zajlik. Szeretjük a mozgást, a változatosságot, szeretjük, ha a hagyományos értelemben vett patika rend helyett kicsit rumli van, kicsit hangzavar van, kicsit "túlcsordulunk". Ha az élet vize túl csendes, keltünk mi magunk hullámokat, attól nem félek....alapvetően a legfontosabb dolog, ami legyen: Az egészség.....erre továbbra is rákoncentrálunk, ahogy eddig is. Az élet meg hömpölyög tovább velünk együtt....

Minden kedves erre járónak Kellemes Karácsonyt, és Olyan Újévet kívánok, ami beteljesíti a hozzáfűzött reményeket!


2015. szeptember 4., péntek

2556 napja...

Erre ma iszunk ... Hosszù volt ez a hèt èv, kalandos, mègis ùgy èrzem, mintha tegnap törtènt volna ez az egèsz meg velünk.. Emlèkszem, amint ilyen tàjban màr a nèmet autòpàlyàn jàrtunk, ahogy kèszülôdtünk a kisfiùk elaltatàsàhoz... Durva.

2015. július 20., hétfő

És már csak 3 nap...

5 éve (na jó, én 4 éve villámlátogattam otthon Benivel) nem jártunk Magyarországon. 
Alan szüleihez megyünk a Bakonyba, jó, mert közel van Győr is, és Bp is, a Balcsi is, így a rég nem látott barátokkal könnyebben tudunk majd találkozni.
Nagy falat ám ez a kaland.. Merthogy, mikor kitaláltuk, h idén talán már beleférne anyagilag (csak halkan megjegyem, h 2010-ben közel 6000 euróba került a két hét nyaralás, 8 embert mozgatni, ekkora távolságon nem olcsó), és elkezdtük megszervezni-megtervezni, a fene sem gondolta, hogy egy hónappal az egész elindulás előtt 1000 eurót kell a kocsira extrán rákölteni (fékpofa, fékmunkahenger/féktuskó csere, csak egy keréknél..), a holiday payment-em 200 euróval kevesebb lesz, mint, ahogy számoltuk, és a mosogatógép is bedöglik..
Szóval sosem úgy van, ahogy szeretné az ember, de a srácok megnyugatattak, hogy már az buli, h nem itthon alszunk, ne stresszeljük magunkat.
Úgy, hogy jó legyen a buli, vettünk a mamáék kertjébe egy medit, a mediamarktból házhoz szállíttattuk, ők ma-holnap elkezdik feltölteni, hogy az unokákat finom víz várja. :D Vettünk egy  sátrat is a srácoknak, mert az is jó buli.
Csütörtökön fél háromig dolgozok, addig Alan és a srácok bepakolják a kocsit, leszállítják Lars-ot a kutyaszitterékhez, majd este 6 körül nekiindulunk.
2300 km, keresztül Walesen, Anglián, Franciaországon, Belgiumon, Luxemburgon, Németországon és Ausztrián át..


Az Ír tengerre sikerült extrém szuper jól megvenni a jegyeket, business class, kaja-pia benne van az árban, míg Dover-Calais meg pofátlanul drága volt, így is majdnem ugyanannyi volt, mint a 2szer hosszabb ír tengeri komp..A csalagút meg nevetségesen sok lett volna.

Szóval kalandra fel, net híján (mamáéknál nincs internet LOL) majd innen-onnan bekukkantok, és max csak képeket teszek fel.


2015. július 13., hétfő

Visszaszámlálás indul...





Vigyázz Magyarország, megyünk :)

2015. június 24., szerda

mindjárt...

.. vége a sulinak például. Még 3 nap, bár már az összes értékelést megkaptuk. Itt ugye nincs évzáró, sem látványosan kiadott bizonyítványok. Az évvégi értékelést postán küldik ki, a szülőre bízzák, hogy mit és hogyan tálal abból a gyereknek. És mivel iskolaidőben kapják kézhez a szülők, van lehetőség személyes találkozóra a tanárral. Ja, persze, ez a "kis" iskola. Marci és Beni ismért fejlődtek, bár Beni még kicsit kajla, talán negyedikben még jobban fog tudni fókuszálni. A matek és az angol kompetencia 7-es lett, a 10-ből, ebben is fejlődést mutatott a tavalyihoz képest. A "handwriting" a kritikus, hát mit mondjak.. csúnyán ír.
A gimi már május végén véget ért, ott is postán küldik ki az évvégi tesztek eredményét és ott csak jövő tanévben van lehetőség a tanerőkkel beszélgetni. Bár hozzá kell tenni, hogy a gimis évvégi "report" az szigorúan az évvégi tesztek eredményét közli, nincs benne magatartás meg órai szorgalmi és az sem látszik, hogy, ki a tanár kedvence vagy kit nem kedvel a tanár. Egy-egy komment van még a szaktanároktól, és egy összegzés az igazgató helyettestől, amit a gyereknek címez.
Karié extra jó lett, sokat tanult is rá, ha ez az érettségi eredményei lennének, akkor 560 pontot kapna, a 600-ból..
Jancsinak a business és az ír lett C , a többi A és B. Tök jó, elégedettek vagyunk vele és ő is magával. :D
A két egyetemista gyerekünk is mindenből átment, nyugodtan várhatják a szeptembert.

.... szülinapozunk megint. Beni lett ma 9 éves. 
Komolyan, durva, hogy ahogy kezdünk öregedni, úgy rohannak el az évek... Pl most született... vagy most volt Karácsony, és már eltelt fél év a 2015-ből...
Komoly listát készített megint, a torta kérése is spéci.. Egy: teknőstorta, amit 2 éve kapott, pont olyat.. Kettő: epertortát, de sárgát, mert a rózsaszín lányos és különbenis a sárga a kedvenc színe.
Kért könyvet, Lego-t ofkorsz, meg Minifigurát, meg Lego-t és Lego-t.. ami között legyen StarWars set is.. Na.

.... megyünk nyaralni. Tök jó. :D Kérünk jó időt, esőmentesen, ha lehet.






2015. június 1., hétfő

Volt egyszer egy május...

Úgy tűnik, hogy havi blog lesz belőlünk..
Pedig van esemény bőven, de az idő borzasztóan hamar elmegy, vagy már én öregszem és nem tudok bánni az időmmel.. 

2015. májusában történt főbb eseményeink:
  • Hannus végleg hazacuccolt, a dublini albérletét kiadta, két hétig itthon volt és 25.-ével elrepült Münchenbe, 4 hónapra. Jó volt, hogy itthon volt, gondtalanul, vizsgák után. Ettünk-főztünk-kávéztunk nagyokat, és persze sokat dumáltunk.. Bepótoltuk az elmaradt szülinapját: telefont kapott és kávés-pekándiós tortát. 
  • Megjártuk a nagykövetséget, most Karival és Jancsival, kellett az útlevél. Az alagsori körülmények még mindig ugyanolyanok, sztem gáz nagyon, de a procedúra sokkal rövidebb volt, és az útlevelek el is készültek 2 héten belül. Korrekt.
  • Hamár Dublin, akkor kimentünk a Frei kávézójába, jó ideje terveztük, de hát egy kávé és süti miatt nem fogunk 150 km-t autózni.. Nem tudom, hogy milyen sütiket kínáltak a kezdetekben, mert hallottam, hogy magyar klasszikusok voltak az étlapon, de mostanra leredukálódott, és igazi magyar sütiket nem találtunk. Ettől függetlenül amit ettünk-ittunk, az nagyon jó volt, a sütik frissek voltak és olcsók, az összes dolgozó magyar, érdekes volt magyarul rendelni. :D
  • Tomi jön-megy, dolgozik, letette a vizsgáit. Letett a nyári autóvásárlásról, (iszonyat sok lenne a biztosítás neki.. évi 2000-2500 euró..), vett egy versenybicajt és ha az időjárás engedi, azzal jár.
  • Amúgy az idő borzasztó, de sztem minden májusi - kora júniusi bejegyzésem erről szól.. Arra egyszerűen nincs szó, hogy ma 9 fok volt és gusztustalan eső, szél (felborította a trambulint a kertben..) " nap volt, ha jól emlékszem, mikor nem esett, akkor gyorsan felpattantunk a bringáinkra és egy jó nagyot tekertünk.. Persze csak hobbi szinten, hiszen Alan mindennapi 40-50-rohadtsok km-e mellett a mi teljesítményünk, olyan izééé..
  • 7 hét múlva szabadságra megyünk, és nagyon bízom abban, hogy a nyárba megyünk.. Kompjegyeket megvettük, és bundás kabátban nézegetem a nyári ruhákat.. 
  • Lars-nak is szereztünk kutya-felügyeletet, amíg mi nyaralunk, ő is nyaral. Damien szülei bevállalták, most hetente hordjuk át, hogy az ő kutyáik és miénk összeszokjanak.
  • A gimi is befejeződött, Jancsi is és Kari is letette az évzáró vizsgáikat, pár héten belül az eredményt postázzák. Amúgy Kari megkapta az év matek-diákja címet, míg Jancsi a kiemelkedő éves munkája miatt jutalom kirándulást kapott. A két kissrác meg még 4 hétig nyomja a sulit.
  • Kari idén már, mint meghívott vendég szerepelt a suli tehetségkutatójában, hiszen 2 éve ő nyert. Idén is és ismét nagyszerű volt, büszkék vagyunk rá,  és nem mellesleg saját magát képzi.
  • Jancsi pedig bekerült a jövő évi musical-be, a Camp Rock-ba, egy kisebb szerepe lesz.
  • És május utolsó napjára, a gyereknapi eszem-iszomra, beadta a kulcsot a mosogatógépünk.. megint, h rohadjon meg.. Ez a be-nem-kalkulált-extra-költségek kategóriája, és persze így megint mindent variálhatunk.. Akárhogy is, úgy szép az élet, ha zajlik. Nem igaz?






2015. május 4., hétfő

Nizza-Monaco, a helyek, ahova el kell mennünk megint

Kihasználva, hogy az új munkahelyemen biztosan szabad minden péntek-szombat-vasárnap, márciusban úgy döntöttünk, hogy lecsapunk egy nagyon jó kis repülőjegyre és egy nagyon jó árat kínáló szállodára.
Írtam, hogy Hanna és Kari voltak a gyerekfelügyelők, de tudtam, hogy Jancsi és Marci is odateszi magát, mert megígérték. És tényleg.. egy szál gond nem volt itthon, sőt gyönyörű rend vár minket idehaza és egy nagy adag zserbó. :)

A tervünk az volt, hogy minimál cuccal megyünk, hátizsák, busz-vonat és gyaloglás. 
Így már Dublinba is busszal mentünk, Alan asszem 15 éve nem ült buszon :) neki ez extra kaland volt :) A busz okés volt... a repülő is ... fapad, na. De csak egy óra 45 perc volt az út Nizzáig, pont kibírható volt.

A nizzai reptér közvetlenül a tengerparton van, a kifutópályák pedig szinte a tengerben, ezért a landolás és felszállás különösen izgalmas volt.
A reptértől busszal mentünk be a belvárosba, a végállomástól kb 15 perc volt gyalog a szállodánk: 4 csillag, szuper kényelmes, és várt egy üveg vörösbor is minket. 
Nizza fantasztikusan szuper hely, az esti Óváros olyan, amilyenben elképzeltem: zsibongás, tangóharmónikások, szűk utcák, robogók mindenhol, házak közt száradó ruhák :D 
Monaco-ba nem játszani mentünk, ahogyan azt sokan hitték :D Kikaszinóztuk mi magunkat anno, és különbenis, nem kellett játszani, hogy az összes elvitt pénzünket elköltsük.
Monte Carlo gyönyörű, a Hercegi Palota csodálatos, hihetetlen autók és yachtok, számomra elképesztő volt, hogy az utcákat lift is összeköti... leírhatatlan élmény volt ez a hétvége.
A lábainkat rongyosra jártuk, a 40 darabos ragtapasz épphogy elég volt :) 
Szeretnénk visszamenni, akár a gyerekekkel együtt, és hajjj, de jó lenne már az idén.







Este- meleg van és a narancs is érik  


Vonattal MC-ba












Nizza



2015. április 19., vasárnap

És eltelt egy hónap...

Mondhatnám, hogy a rossz hatványozta magát, de ez nem teljesen igaz.. 
Az elmúlt hónapunkat az tette ki, hogy Tomi dolgait emésszük meg..
Tavaly óta együtt van Vickyvel, akivel eleinte tök okésnak tűnt minden. Valószínűleg a Gyerek azt hiszi, hogy most is tök okés minden, de Karácsony óta 3szor tette ki a fiunk szűrét, és 3szor segítettük ki a gyerekünket a gödörből..Majd mikor már-már úgy tűnt, hogy Tomi túl van Vickyn, akkor hirtelen újra érdekelte őt Tomi és még mélyebben belemart..
Most az "épp jóban vannak" stációnál tart a kapcsolatuk, ami magában hordozza mostanra azt is, hogy ilyenkor a fiunk formálisan viszonyul hozzánk.
Nem tudunk nem haragudni Vickyre, ui nekünk, szülőknek felér egy tragédiával az, hogy úgy láttuk a gyerekünket, ahogy azelőtt soha..
Szóval mostanra jutottunk el odáig, hogy nem tudunk mit csinálni, el kell fogadnunk ezt az egész hülye helyzetet, még akkor is, ha viszketőrohamot kapok, amint újra ez a téma.
Mi ott vagyunk Tominak, ha kellünk, szeretjük és persze aggódunk, de amíg élünk ezt tesszük majd szerintem.

Így még jobban várom a jövő hétvégét, amikor is végre elmegyünk kettesben Nizzába és Monaco-ba.
Egy hónappal ezelőtt ugyan azt írtam, h majd Hanna és Tomi vigyáznak a srácokra, ez mostanra Hannára redukálódott, meg persze Karira, de azért ő még mindig csak 17.

A gyerekek jól vannak, gyönyörű idők vannak, sokat vagyunk kint. Beindult a túrázás is, igaz én még csak ide, a Devil's Bit-ig aljáig mentem fel, de kezdetnek jó volt. 



Jancsi veszettül nyúlik, lassan olyan magas lesz, mint én. Nagyon szeret zongorázni, most épp Hannától tanulta meg az Amelie egyik betétdalát.
Marci is nyúlik, a lába laza 44-es lett egyik napról a másikra. Ő gitározgat, de elég hangulatfüggő még nála.
Benikénk kicsit megvastagodott a tél alatt, tisztára olyan most, mint Tomi volt 9 évesen. Sokat beszélgetünk vele az egészséges ételekről, meg a fittségről, hogy értse is, miért kap kevesebb kenyeret, miért nem kap annyi csokit és miért jelent meg heti rendszerességgel az életében a cardiozás.
Tominál anno ez bevált, remélem, hogy ennyi elég lesz Beninek is.
Kari készül egy "ott alvós" sportnapra, amit az egyik tanár szervez, amúgy jól van, sokat tanul, jövőre érettségizik.
Hannus itthon készül a vizsgákra, nagyon szorosan betáblázta magát, jól akar teljesíteni.
Közben megjelent az első publikációja, nagyon büszkék vagyunk rá: több száz esszéből válaszottak 10-et ki az egyetemi lapba, ami egy évben csak egyszer jelenik meg.

2015. március 16., hétfő

Itt és másutt....

Ha a tavalyi évet utáltam, akkor az idei évkezdést kifejezetten gyűlöltem....
Nagyon kemény időszakon vagyunk túl, gondolkoztam, hogy részletezzem, de mi úgy sem fogjuk elfelejteni,  és a gyerekeink sem. 
Persze meg lehet találni minden rosszban a jót is, pl. hogy a nagyobb gyerekeinkkel még jobban összekovácsoltak minket a történtek. 
A szörnyű események beárnyékolták azt a nagyszerű dolgot, hogy sikerült január 29.-én felmondanom, ui. találtam egy másik állást. 
Persze örültünk, de igazán mostanság tesz felhőtlenül boldoggá minket. 
Majdhogynem álom állásnak is mondanám, ui. 200 méterre van a lakástól, hétfőtől-csütörtökig dolgozok, magasabb kezdőórabérrel, mint amennyiért eddig, és 3 hónap után emelik. A slussz pedig az, hogy még egy egy éves szerződést is sikerült kiharcolnom. :D 
Persze új életstílust kell felvenni, de mit mondjak, nagyon jó megszokni, hogy újra normális életünk lesz-lett: szabad hétvégék, szabad esték, szabad karácsony és húsvét. :D
Megleptük közben magunkat, április végén elutazunk egy hétvégére, Hanna és Tomi felügyelik a kisebbeket. 
A gyerekek jól vannak, okosak, szépek, nőnek és öregszenek.
Megünnepeltük közben Marcikánk 12., Jancsi 14. és Tomi 20. szülinapját. Hanna és Kari eltöltöttek egy hetet Angliában: Londonban és Alan tesójáéknál. Benit pedig megválasztották februárban a hónap tanulójának. Lars pedig csak szimplán cuki.





2014. december 31., szerda

2014 évvége

Ezúttal nem olvasom vissza a tavalyi ilyenkor írt ún "évérteklést"...legfőképp mert nincs rá idő. Azonban bármennyire sűrű a nap, mindenképpen szerettem volna lezárni valahogy itt is ezt az évet. Hosszú idő óta a legrosszabb évünk volt, ez az igazság. Több fronton is tetőzött a rossz, amit persze túléltünk, (hiszen ebben különösen jók vagyunk....) megoldottuk, de azt hiszem fogalmazhatok úgy, hogy sokat kivett belőlünk ez az év. 

Talán eredményként pont a túlélést lehetne megjelölni. Tele vagyok, tele vagyunk tervekkel a jövőre vonatkozóan, és persze konkrétan a 2015-ös évre vonatkozóan is. Egy részük rajtunk múlik, és tudom, hogy ezeket meg is fogjuk valósítani....más részük viszont nem rajtunk, hanem vagy másokon, vagy a körülményeken múlnak (amik sokszor "ormótlanok", mint tudjuk ugyebár :):):)) Azonban mi harcos fajta vagyunk, és minél jobban ütnek, annál keményebben álljuk a sarat, és annál keményebben ütünk is vissza :):)

A legfontosabb, hogy a srácokkal minden rendben, szépen haladnak továbbra is a kijelölt úton, és mi nagyon büszkék vagyunk rájuk. Hannus meglepődve vette át a postástól a csekket egy diszkrétebb összegről, amit azért nyert el, mert évfolyamelsőként végzett az egyetemen :)..nem is számított erre egyáltalán. Tomi rendületlenül menetel előre a jogi karon, jottányit sem csökkent se a kedve, se a teljesítménye. Jövő nyáron a terv szerint indul Németországba, hogy a harmadik évet egy német egyetemen végezze el. Karinak kiváló lett az eredménye a gimiben, és Jancsi is teljesen jól beilleszkedett a középiskolába....annyira rohan az idő! Már csak Marci és Beni koptatja az általános iskolát, és mindketten jól tanulnak, és ami még nagyon fontos: szeretnek iskolába járni. Azt hiszem ennél nem kívánhat egy szülő többet, hogy minden rendben legyen a gyerekek házatáján.

A 2014-es évben nem csak rossz dolgok történtek. Mindenképpen említésre méltó esemény volt, hogy összehoztuk a nem kis szűk családot, és sikerült egy olyan hétvégét megszervezni, hogy a testvéremék Angliából a három gyerekükkel együtt itt legyenek, és a szüleim is egy időben. Fantasztikus volt, remélem még lesz rá alkalom. A másik fókuszpont, minden kétséget kizáróan Lars, akivel gazdagodott a családunk. Egy cukorfalat kiskutya, aki rengeteg szeretetet kap tőlünk, és aki rengeteg szeretetet is ad nekünk. 

Szóval néhány óra múlva véget ér az év, Isten veled 2014 és hajrá 2015! BUÉK minden erre járónak!